Kantonok karakán katonái

A svájciak közhellyé csontosodott imázsához (a napjainkra már teljességgel nemzetközivé silányult lila tehénen, meg azon a fogrohasztó másik csokoládén kívül) a banktitok és a kiváló minőségű órák, esetleg az olvasztott sajt (katonailag eléggé hervasztó) fogalma kapcsolódik; a helvét államszövetség képéhez (már ha eltekintünk a svájci bicskától) különleges katonai erényeket valahogy nem társítunk. Kevesen tudják (és addig jó nekik), hogy Európa közepén, az Alpok völgyeiben földrészünk talán legmilitarizáltabb nemzete él.

Az opera (és a magyar kártya) rajongói persze eddig is hallottak Tell Vilmosról, akinek – hozzánk, magyarokhoz hasonlóan – úgy hétszáz évvel ezelőtt ugyancsak azokkal a furcsa homlokrajzolatú Habsburgokkal gyűlt meg a baja, a Svájci Gárda színpompás díszegyenruhája pedig számos vatikáni zarándoklat vagy turistaút során készült fotón felbukkan. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk a svájciakat egy pacifista mintatársadalomnak elkönyvelni. Ha ezt tesszük, óriásit hibázunk – persze nem először és nem utoljára.

A svájciak – a nagyszerű magyar film betétdalával és fő mondanivalójával ellentétben – idestova kétszáz éve azon iparkodnak, hogy bebizonyítsák: egyedül is megy, méghozzá köszi szépen, egészen jól. Utoljára egy bizonyos Bonaparte nevű, francia császár foglalkozású korzikai próbálta kívülről, és a saját elképzelései szerint igazgatni a kantonok politikai és társadalmi életét, mérsékelt (és rövid életű) sikerrel. 1815-ben a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus résztvevői aláírják a Svájc örökös semlegességéről szóló cikkelyt, amelyet (az európai nagypolitikától elég szokatlan módon) az elmúlt közel két évszázadban senki sem kérdőjelezett meg.
Legalábbis komolyan vehető módon nem tette; persze mindkét világháborúban (és mindkét oldalon) fel-felmerültek kósza bekebelezési és elfoglalási ötletek, de a józan ész (valamint a svájci területvédelmi erők eltökéltsége, továbbá a nem kifejezetten lerohanás elősegítésére termett domborzat) végül diadalmaskodott: a konföderációt (megbízható pénzintézeteivel, dús füvű legelőivel és müzlis reggelijével egyetemben) békében hagyták. A két világháború között és a második alatt a kémek hírszerzők, továbbá a felfedésükre specializálódott elhárítók kedvenc terepe volt, na meg a napidíj sem lehetett alacsony; 1930 és 1944 között Bern, Zürich vagy Genf szerintem egyenként is több államtitkot látott, mint Washington, Berlin és London összesen, hogy az érte (mármint az államtitkokért) fizetett, általában aranyban, esetleg drágakövekben kiegyenlített árról végképp ne is beszéljünk.
A semlegességnek nagyon komoly ára van – erről az alapigazságról a svájciak tudnának igazán mesélni, ha szófosó népek lennének. De nem azok, úgyhogy megtesszük helyettük mi. Az alpesi köztársaságban minden férfi állampolgár a 17. születésnapján kap egy udvarias hangú tájékoztató levelet, amelyben részletesen felvilágosítják arról, hogy az elkövetkezendő években hogyan kell fegyveresen szolgálnia a hazáját.
18-19 éves korában részt vesz a kötelező sorozáson, majd ezt követően (32 éves koráig) minden évben pár hetet a lakóhelyéhez közeli egyik laktanyában
fog eltölteni, ahol megkapja a szükséges katonai kiképzést, és ellátják a (máskülönben világszínvonalú) helvét haditechnikával és a négyfunkciós alapbicskával (ez utóbbi 122 éve a katonai felszerelés része a konföderációban!).

A sorállománynak összesen 260 napot kell leszolgálnia, ami a négy és fél hónapos alapkiképzést követő tíz éven belül még hét alkalommal egy-egy három hetes összevonást jelent lövészetekkel, menetgyakorlattal, hajnali jódlizással. Az előmeneteli rendszer roppant gondosan felépített (már-már svájci precizitásúnak is mondhatnánk); az ambíciózusabb, militaristább rekrutából pár év alatt főtörzs vagy akár hadnagy is lehet, ami legalább olyan jól mutat a szakmai önéletrajzokban, mint a zürichi egyetemen megszerzett MBA-diploma. Svájcban számtalan olyan beosztás és munkakör van, ahol az állásinterjún a köszönésed sem fogadják, ha nem voltál katona, és itt nem feltétlenül az állami-biztonsági szektorra gondolunk: három évvel ezelőtt egy winterthuri pékmester ügye kavart hullámokat, aki csak olyan sütőtanoncot akart felvenni, aki legalább tartalékos tizedesként szolgál a hadseregben.
Minden svájci településen a lakosság számának függvényében óvóhelyeket kell létesíteni; ezekben a teljes lakosság 85-88%-át egyidőben el kell tudniuk helyezni („Egy svájci – egy ágy” – szól a légoltalmisok jelszava).
Akinek a hazai, az ötvenes-hatvanas években épült hasonló létesítmények szánalmas képe sejlik fel, a mára vizeletszagú, máladozó vakolatú salétromos falakkal, rozsdás és működésképtelen szellőzőaknákkal, a plafonról lelógó csupasz drótokkal, az nagyon meglepődne egy svájci óvóhely láttán: a rendszeresen felújított, összkomfortos, általában a sziklába robbantott vagy minimum 6-8 méterre a föld alá épített termekben több hétre való (állandóan frissített) élelmiszer, víz és természetesen gyógyszer található, a korszerű távközlési eszközök teljes választékával. Itt felül egy bunker hálóterme látható, itt balra pedig egy konyharészlet.

A svájci hadkötelesek hagyományosan lakásukon tartják egyenruhájukat és egyéni készletként kiadott hadi fegyvereiket. Évtizedeken keresztül még ötven éles lőszert is otthon kellett tárolniuk, arra az igen kevéssé valószínű esetre felkészülve, hogy harci riadó esetén a lakásuk és a legrosszabb esetben is pár kilométernyi távolságban fekvő mozgósítási központ között valaki megtámadná őket. Öt éve a lőszer hazavitelétől már eltekintenek – az ország gyakorlatilag minden pontján elhelyezett rejtekhelyekről és kis raktárakból az illetékesek bármikor elegendő mennyiségben tudnak előszedni.

Bárki, aki akár csak pár órát is eltölt Svájc közútjain, tapasztalni fogja, hogy minden fő- és mellékútvonalon, a komolyabb völgyek, alagutak és hágók mellett mindenfelé láthatóak az azok lezárását szolgáló, síneken lecsúsztatható, avagy (nemes egyszerűséggel) berobbantható betontömbök; az utakon pedig (beleértve a híres autópálya-hálózatot is) a közlekedési akadályként szolgáló, hidraulikusan vagy pneumatikusan kiemelhető acél- és vasbeton-karmok hivatottak megnehezíteni az ellenség mozgását. Minden stratégiai pont a hadsereg állandó ellenőrzése alatt áll, s ezt nemhogy titkolnák vagy szégyellenék, hanem fennen hangoztatják.

Lehet, hogy ezek a srácok tényleg müzlit reggeliznek (az Úr bocsássa meg nekik…), de kemények, mint egy trezor ajtaja.
A svájci mozgósítási rendszer egyike a leghatékonyabbaknak a világon. Egy hipotetikus, általános riadót követő negyedik órában a 110 ezer reguláris talpig fegyverben áll a hegygerinceken, s további nyolc óra múlva gyakorlatilag a 19-49 év közötti teljes férfilakosság (másfél millió fő) ügyködik azon, hogy a betolakodókra minimum lavinát zúdítson. Mivel pacifisták és más széplelkű szabadgondolkodók még Tell Vilmos földjén is akadnak, eddig kétszer tűztek ki népszavazást a hadsereg megszüntetéséről; 1989-ben a leadott szavazatok 65%-a, 2001-ben pedig a 77%-a szólt a svájci hadsereg, illetve a – népfelkelő-típusú – svájci honvédelmi rendszer fenntartása mellett.
Napjainkra a békeharcosok elérték, hogy a téma (mármint a hadsereg megszüntetése ötletének) puszta felvetése anyázást, illetve heveny ökölrázást vált ki a kantonok egyszerű lelkületű népéből, noha arrafelé is megszaporodtak a lelkiismereti szolgálatmegtagadók. Semmi probléma – a svájci rendszer erre is talált (tipikusan helvét) megoldást: a plusz hozzájárulás: aki nem akar katonáskodni, fizessen kiegészítő adót.

Milyen egyszerű, te jó Isten…

15 hozzászólás

 1. pobeda — 2011-03-22 17:00 

Mitől,kitől kellene félniük?A II. VH-ban is megoldották. :(

 2. Gloria Mundi — 2011-03-22 18:48 

Si vis pacem, para bellum – vagy valami hasonló megfontolásból. Biztonsági játékosok. Bár sztem nem emiatt sikerült a semlegesség megőrzése, hanem, mert mindenkinek érdeke volt, hogy legyen egy nyugis hely, ahol kő kövön marad, pénz a széfben, és ahová lehet menekülni, ha eljön az ideje.

 3. Browser — 2011-03-24 21:10 

Az igaz, hogy létezik egy francia szó (recrue/újonc), de a régi magyar nyelvben, irodalomban is, tudomásom szerint mindig is a “regruta” szó volt használatos, nem pedig a “rekruta”. (Most, hogy ezt leírom, a Firefox helyesírás ellenőrzője is csak az utóbbit húzza alá pirossal).

Ha megnézem a Google-találatokat, a “rekruta” szóra mindössze 1620 _magyar_ találat van (ez lényeges, hogy csak magyar nyelvű oldalakra szűkítve).

Mindamellett a cikk érdekes, legfeljebb arra gondol az ember közben, hogy manapság a háborúkat kicsit másképp játsszák. De azért az óvóhelyek jó szolgálatot tehetnek, más katasztrófáknál is például.

 4. tib0ru — 2011-04-02 20:02 

Szerintem Svájc terepviszonyai közepette az ottani területvédelmi és mozgósítási elvek és technikák ötven év múlva is hatásosak lesznek bármilyen behatolóval szemben. Talán kicsit erőltetett a hasonlat, de Afganisztánban hasonló okok miatt toporog ott az egész nyugati szövetség, mint a tojó galamb és a csúcsfegyvereikkel tehetnek egy szívességet a hegyek között bújkáló mudzsahedeknek…

 5. alex71 — 2011-04-09 15:56 

Nagyon jók az írásaid, gratula.

Ehhez a svájci hadviseléshez csak annyit tennék hozzá, hogy bár úgy néz ki tényleg nagyon kitartanak mellette, de azért itt is hallani politikusok szájjából, hogy azért ez eszméletlen sok pénzbe kerül és csökkenteni kellene a katonaság kiadásait. Bár tény, hogy gazdag ez az ország és feltételezem ki is bírja ezeket a tényleg nem semmi kiadásokat, mégis tényleg szó szerint látható, hogy rengeteget költenek e célra.
Mindig látni a nap, mint nap gyakorlatozó vadászgépeket, amik folyamatosan a levegőben vannak és kötelékben gyakorlatoznak, látni az utakon közlekedő katonai terepjárókat, teherautókat fiatal srácokkal, akik látszólag élvezik a helyzetet. Azonban az is hozzá tartozik, hogy amikor jön az a három hetes kiképzési időszak, elég érdekes hogy az összes étterem, kocsma tele van részeg katonákkal, akik hajnalig (vagy ameddig lehet) isznak. Ez azért elég visszatetsző. Ilyenkor egyébként sokszor lehet látni, hogy tele vannak velük a panziók, hotelek -azaz ott alszanak, laknak- hiszen nem mindig férnek el az adott település erre rendszeresített szállásain. Ennek költségét a Gemeinde fizeti a szállásadónak. El lehet képzelni, hogy csak ez mennyibe kerül!

 6. alex71 — 2011-04-09 16:23 

és még valami a bunkerekkel kapcsolatban:
régen kötelező volt az épületek alá bunkert építeni, másképp nem adtak rá építési engedélyt, azaz nem épülhetett fel az épület sem. Ma azonban ez már nem előírás, tehát lazítottak ezen is. De hozzáteszem, egyébként tényleg hihetetlen mennyi bunker van itt és hogy fel vannak szerelve. Ahol én lakom itt is van. De nemrég voltam egy barátomnál, aki egy kb. 16 lakásos kisebb társasházban lakik és megmutatta a bunkerüket. A ház kb 15-20 éve épült és a bunker nagyon profin meg van csinálva. Atombiztos, saját áram, víz és levegő ellátással, teljesen felszerelve. Minden családnak elkülönített résszel, fekhelyekkel, közös wc-vel és zuhanyzóval. Brutál vasbetonfalak és ajtó, akár a filmeken. Persze ezt így ma látni elég viccesnek tűnik, annyi azonban bizonyos hogy tényleg komolyan vették anno az esetleges fenyegetéseket és az állampolgáraik biztonságát.

 7. tib0ru — 2011-04-09 18:32 

Köszönöm az elismerést és az érdekes kiegészítéseket!

A honvédelem bizony nem olcsó mulatság, pláne ha magas színvonalon űzik… A katonaember meg – úgy látom a példádból is – mindenhol egyforma :-)

 8. Abatoire — 2011-04-23 15:37 

A jo oreg ezust szinu Offiziersmesser is lassan levaltasra kerul.
Igy nez ki az utod:
http://www.victorinox.com/product/1/100/1004/0.8461.MWCH

 9. Abatoire — 2011-04-23 16:09 

Senki sem akar nagyon merges es nagyon jol felszerelt svajciakkal az Alpokban haboruzni… ha van hadaszati remalom, akkor ez az.

Egeszen a 80`as evekig a strategiai fontossagu alagutak es hidak mind el voltak latva bepitett robbanotoltetekkel, hogy alkalom adtan lezarhassak az orszagot es az altalad emlitett mozgositasra idot biztositsanak. Aztan a “Armee 95” hadseregreform kovetkezteben es egy par akkoriban bekovetkezett alaguttuz tanulsagakent ezeket a robbanotolteteket eltavolitottak.
Az utobbi parevben, szandekoltan hianyzo, a kornyezo orszagok autopalya halozatahoz csatlakozo szakaszok is elkeszulnek.
A svajci erod sem a regi mar!

 10. tib0ru — 2011-04-23 16:27 

Ez se néz ki rosszul…

 11. tib0ru — 2011-04-23 16:29 

Hát igen; Európa kellős közepén – minden oldalról körülvéve az EU (és részben a NATO) által – a totális elzárkózás tarthatatlannak bizonyul…

Attól még a honvédelmi rendszerük előtt le a kalapokkal!

 12. tiboru — 2012-10-10 15:53 

Hm, érdekes felvetés:

http://idokjelei.hu/2012/10/mire-keszul-a-svajci-hadsereg/

Köszönet Zoltánnak a találatért!

 13. hullafotos — 2012-10-10 16:12 

Svájc II.vh-ús mindennapjairól jó képet ad Radó “Dóra” Sándor nemrégiben kiadott, a GRU által anno kihúzott részeket is tartalmazó könyve.

Két apróság, amely érdekes kiegészítő lehet:
1, Amikor a németek elgondolkodtak a helvétek lerohanásán, a svájciak (aki szépen be voltak épülve a Wermacht-ba) jelezték: jöhettek, de az ezer legonfotosabb gyárunkat aláaknáztuk s készek vagyunk ezeket felrobbantani. A német nagykövet megerősíti Berlinnek: a hír igaz, ráadásul a hegyekben a teljes lakosságnak 3 évre elegendő élelmiszert halmoztak fel, szóval egy darabig képesek lesznek az ellenállásra.
2, Nem tudom ez azóta is így van-e, de a svájci hadseregben nincs tábornok. Ilyet (hadseregtábornok) csak háború esetén neveznek ki egyet, ő a főnök, amíg tart a hacacáré, a többinek kuss van.

hk

 14. kszabo — 2014-12-15 18:13 

Védelmi videó:) http://youtu.be/vEOLonBfaD8

 15. becsuszoszereles1k — 2014-12-26 08:21 

@kszabo:

I. Milyen joizueket nevethettek, mikor sorra megepitettek! :)
II. Ha tul erosen be vagyunk konteozva, akkor pedig: Fantasztikus kamuflazs-imitacio a lakossag meggyozesere! :)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.