A norvég hadsereg 2.0

Az alábbiakban (az első rész után) a norvég fegyveres erőkről szóló hadseregismertetőnk második felvonását böngészhetitek, s többek kérésére kifejezetten felhívom a figyelmet, hogy ez a poszt eddig máshol nem jelent meg, legalábbis nem ebben a tér-idő kontinuumban, tehát maximum a Sliders-csapat olvashatta, egy különösen jól sikerült csúszás után.



Norvégia abban a szerencsés helyzetben van, hogy nemcsak szárazföldi területe, hanem tengerpartja és igen kiterjedt tengeri érdekszférája is van (az ezzel kapcsolatos, és Oroszország Anyácskával fennálló nézeteltéréseiről az első részben olvashattatok). Ez automatikusan azt is jelenti, hogy az ország a szárazföldi erőkön kívül egy combos haditengerészettel is rendelkezik. Gondolom, senkit nem sokkolok azzal, ha elmondom, hogy Norvégiának még légtere is van, ergo légiereje is.

  • Minden ellenkező híresztelés ellenére légterünk nekünk is van, mert ezt nem lehet ellopni, de a Magyar Légierőről, annak jelenlegi állapotáról most inkább ne beszéljünk…

Szóval a Forsvaret (a norvég véderő) három haderőnemből, plusz egy bónuszként funkcionáló Nemzeti Gárdából áll; több helyen az olvasható, hogy a Parti Őrség (Kystvakten) különálló haderőnem, de ennek ne dőljetek be, hiszen ők minden szempontból a Haditengerészet alá tartoznak.

Mielőtt ezekkel részletesen foglalkoznánk, pár általánosságot még el kell mondanunk, mert sajnálatos módon kimaradtak az első részből.

Először is szögezzük le, hogy Norvégia nem engedte meg magának azt a luxust, hogy szüneteltesse a behívásokat. Nem bizony: évente mintegy 10.000 (tizenkilenc év körüli) fiatalember jelenik meg a sorozóbizottságok előtti orvosi és fizikai-pszichikai vizsgálatokon, hogy elkezdhesse a 19 hónapos sorkatonai szolgálatát. Nem kell megijedni, mert ebből a kövér másfél évből egyhuzamban csak 12 hónapot kell leszolgálniuk, a maradék hetet az elkövetkezendő 24 évben (a sorkötelezettség a 44. életévig tart). Rendszeresen rendeznek pár hetes továbbképzéseket, ahol a hajdani katonáknak alkalmuk nyílik arra, hogy három-ötévente egyrészt új fegyverekkel, haditechnikával, módszerekkel, satöbbivel ismerkedjenek meg, másrészt pedig arra, hogy (az idegesítő családtagoktól ideiglenesen megszabadulva) zord férfitársaságban hódoljanak a világ talán legdrágábban mért alkoholjainak.

Az ominózus hét hónapot (bölcsészeknek és kommunikációs szakértőknek: 19 – 12 = 7) a már említett Nemzeti (Honi?) Gárda (a Heimevernet) kebelén belül is lehet teljesíteni – erről majd a vonatkozó bekezdésnél kicsit bővebben.
2009 óta a nők is kötelező módon részt vesznek a sorozáson; katonai nyilvántartásba veszik ugyan őket, de számukra a katonai szolgálat (egyelőre?) önkéntes.

Lássuk akkor a már beharangozott haderőnemeket.

1.) Szárazföldi csapatok (Hæren)

Itt per pillanat (2011 januári állapot) 12 ezer fő hivatásos katona és 4.000 fő polgári alkalmazott szolgál, akikhez hozzá kell számítani az évente cserélődő mintegy 8-9 ezer sorozott állományút. Azt már említettük, hogy az utóbbi 20 évben elég komoly érvágásokon (értsd: létszámcsökkentésen) mentek keresztül, aminek olyan nagyon azért nem örültek.

Azért hogy olyan rettenetesen ne sajnáljuk őket, lássuk csak, milyen haditechnikával rendelkezik a két megmaradt dandár (a nemes egyszerűséggel csak Északi Dandárnak nevezett harci, és a 6. Kiképző-Gyakorló Dandár), és az öt önálló zászlóalj:

– 52 darab Leopard-2, valamint 8 darab Leopard-1 harckocsi (ez utóbbiakat hamarosan lecserélik az előbbi típusra);
– 110 darab CV-9030-as típusú, 30 milliméteres Bushmaster gépágyúval felszerelt lövészpáncélos;
– 40 darab műszaki-utász harcjármű
– 500 darab M-113-as páncélozott szállító harcjármű;
– 40 darab M-109-es önjáró löveg;
– 40 darab 81 milliméteres aknavető;
– 100 darab FGM-148 Javelin vállról indítható páncéltörő rakétaindító
– 30 darab BGM-71 TOW páncéltörő rakétaindító
– 80 darab Eryx páncéltörő rakétaindító

A harcászati szintű alakulatok továbbra is a zászlóalj-század-szakasz klasszikus triászába szerveződnek. Az egyéni fegyverzet gépkarabély-kategóriájában a Heckler & Koch G36-osa vív szoros harcot a Diemaco C8-cal (én a HK-t választanám, de engem sose’ kérdeznek…), a különleges alakulatok pedig a SIG 552-esre esküsznek. Maroklőfegyverekből a hazai gyártmányú P-80-as játszik (ez a Glock 17 norvég változata), és szállítás alatt áll egy kétezer darabos HK45-ös megrendelés is.

A szárazföldi csapatokhoz tartozik az öt norvég különleges alakulat közül kettő. Hogy tipikusan magyar kisebbrendűségi érzéseink csillapodjanak, elmondom, hogy ott fent északon se feltétlenül normálisak a döntéshozók, tudniillik van egy különleges egység, amelyik közvetlenül a miniszter alá tartozik (a 300 fős Forsvarets Spesialkommando), s egy másik, amelyik a szárazföldi csapatok főparancsnokának jelent (Hærens Jegerkommando; ők mintegy kétszázan vannak). Hogy még cifrább legyen, mindkét társaság ugyanabban a laktanyában nyert elhelyezést (az Elverum melletti Rena leir támaszponton), nagyjából ugyanazok a feladatai, és ebből kifolyólag állandóak köztük a hatásköri és illetékességi viták… Az indulatok mérséklése érdekében 2010-től megpróbálják összefésülni a két alakulatot (egységes kiképzés, közös gyakorlatok), de mindeddig fékezett habzású sikerrel.

Nem hagyhatjuk említés nélkül a világhírű norvég kiképzőközpontot (Forsvarets Vinterskole), ahol kifejezetten a sarkvidéki és különösen hideg éghajlatú körülmények közötti hadviselés fogásait oktatják, s nem kizárólag a hazai érdeklődőknek, hanem a NATO és a partnerországok válogatott katonáinak is.

  • Olyan magyar katonákról nem tudok, akik itt jártak volna, de ez még védhető is, hiszen egy átlagos honvédünk (statisztikailag) csak akkor kényszerülhet arra, hogy jégmezőn vagy derékig érő hóban küzdjön meg az ellenséggel, ha valaki a szombathelyi szánkódombon bekapcsolva felejtené a hóágyút.

2.) A Norvég Haditengerészet (Sjøforsvaret)

A legrégebbi norvég haderőnemnek minősül, hiszen már a késői viking (korai középkori) korszakban létezett a leidang intézménye, ami nem volt más, mint egyfajta (többé-kevésbé önkéntes alapon nyugvó) nemzeti gárdaszerűség. Ennek az volt a lényege, hogy a norvég parasztok időről időre (általában június végén) összeálltak, hátrahagyták a földművelést, az állattenyésztést, a zsörtölődő asszonyokat és az üvöltő gyerekeket, majd hajóra szálltak és tettek pár kört a fjordok mentén, egyrészt egy kis rablással és közelharccal színesíteni a dolgos hétköznapokat, másrészt pedig elrettenteni az ellenséges dán és/vagy svéd hajókat.

A jelenlegi létszám 2900 hivatásos és 900 polgári alkalmazott, akikhez évente hozzászámolhatunk mintegy ezer sorozott állományú ifjút.

A hajóállományuk öt Nansen-osztályú fregattból, hat Ula-osztályú diesel-elektromos tengeralattjáróból, kilenc Skjold-osztályú korvettből, kilenc aknaszedő és négy műszaki-logisztikai támogató hajóból áll. A tengeralattjáróikat hamarosan (úgy értem: pár éven belül) lecserélik a Kockums német-svéd hajóépítő konzorcium A26-osaira.

Ne feledkezzünk meg az ugyancsak a haditengerészethez tartozó királyi yachtról, az 1600 tonna vízkiszorítású Norge-ről, amely (a dán mellett) a még rendszeres használatban lévő két európai királyi yacht egyike.

Az első részben említettük a haditengerészeti különleges erőket, a Marinejegerkommandoen-t. Nos, ők a bergeni és a harstadi támaszpontok környékén szoktak felbukkanni, és igencsak kemény csávók. Full kiképzésük 22 hónapig tart; innen is láthatjuk, hogy kizárólag hivatásosok lehetnek a tagjai. Minden olyan esetben őket mozgósítják, amikor az északi-tengeri kőolajfúró-tornyok biztonságát bármi veszélyezteti (terrortámadás, környezetvédők, veszett jegesmedvék és fókák, satöbbi).

2.1.) Pár szót a norvég parti őrségről (Kystvakten), akik a haditengerészet részét képezik ugyan, de 1977 óta (amikor létrehozták őket) mégiscsak saját testületi identitással rendelkeznek.

Elsődleges feladatuk a norvég érdekeltségű felségvizekre betévedő, és az ottani halállományból engedély nélkül meríteni kívánó külföldi hajók ellenőrzés alá vonása. Ehhez jelenleg 23 nagyobb és mintegy ötven kisebb járőrhajójuk van, amelyek két régiós parancsnokságba szervezve idegesítik a galád orvhalászokat: az Északi Parancsnokság (Harstad központtal), valamint a Déli Parancsnokság (Haakonsvernben).

A hetvenvalahány darab járőrhajó (és a körülbelül tucatnyi helikopter) talán rengetegnek tűnne a városligeti csónakázó tavon, talán még a Balatonon is, de emlékeztetem a tisztelt olvasóközönséget, hogy a norvég kizárólagos gazdasági tengeri övezet alsó hangon is mintegy 2,3 millió négyzetkilométer.

  • Azoknak mondom, akik rendszeresen hiányoztak földrajzórákról: ez úgy 25 (huszonöt) magyarországnyi terület, vagy másként: több, mint négy franciaországnyi nyílt tenger.

Az egyfajta norvég tengerészgyalogságnak minősülő, a parti őrséghez tartozó és zászlóaljnyi erőt képviselő Kystjegerkommandoen („parti vadász-parancsnokság”) 22 darab CB-90-es őrnaszáddal cikázik fel s alá a partok mentén.  Annyit még tegyünk hozzá, hogy ezek a srácok felelősek a haditengerészeti létesítmények védelméért, de az sem meglepő, ha fel-felbukkannak a kereskedelmi kikötőkben is és olyan szúrós szemmel néznek, amire csak talpig felfegyverzett katonák képesek. Teljesen ISTAR-jellegű harci kiképzést kapnak – aki nem tudja, hogy ez mit jelent, kénytelen lesz visszalapozni az első rész végéhez.

3.) A Norvég Légierő (Luftforsvaret)

Egy olyan országban, amelynek északkelet-délnyugat irányban mért hosszúsága meghaladja az 1500 kilométert, a légierő elengedhetetlen. Létszámát tekintve a legkarcsúbb haderőnem; alig 1800 fő szolgál a hét légitámaszpont valamelyikén. Harci eszközökkel eléggé el vannak eresztve; magyar pilóták lehetőleg ugorják át a most következő felsorolást, mert a hirtelen megemelkedő vérnyomás rombolja a vérereket és eszméletvesztést, valamint (főleg a hajózó állomány tagjainak sorában) gutaütést idézhet elő.

– 57 darab F-16 Fighting Falcon típusú vadászbombázó (47 darab F-16 AM, 10 darab F-16 BM)
– 6 darab P-3 Orion típusú tengeralattjáró-vadász
– 6 darab C-130 Hercules típusú szállítógép (ezeket pár éven belül ugyanennyi darab Airbus A400M-mel akarják lecserélni)
– 3 darab DA-20 Jet Falcon típusú, elektronikus hadviselére szolgáló gép
– 16 darab Saab MFI-15 Safari típusú kiképzőgép
– 50 darab helikopter (12 darab Sea King, 18 darab Bell 412, 6 darab Westland Lynx, 14 darab NH-90).

2016-től kezdve az F-16-osokat fokozatosan elkezdik majd lecserélni F-35 Lightning II-ekre. A norvégok (a NATO keretein belül) hat F-16-os géppel részt vesznek a Líbia felett elrendelt repülési tilalmi zóna ellenőrzésében.

A Luftforsvaret élen jár a nemek közötti egyenlőség elméletének gyakorlatba történő átültetésében is; számos női pilótájuk van az F-16-osokon. Szomorú aktualitás, hogy Norvégia első női pilótája, az 53 éves Siri Skare alezredes szűk két hete vesztette életét Afganisztánban egy tálib támadás nyomán, ahol fegyvertelen tanácsadói beosztásban dolgozott az ENSZ égisze alatt.

  • Alezredes asszony, nyugodjál békében!

4.) A Honi Gárda (Heimevernet)

Az 1940-es német invázió tanulságai élénken éltek az oslói döntéshozók agyában, s a norvég kormány (katonapolitikusok, hadtörténészek és védelmi szakértők véleménye által megtámogatva) 1946-ban döntött úgy, hogy a szokványos haderőnemek mellett az országnak szüksége van egy svájci („milícia”) típusú, bármikor mozgósítható véderőre is, amelynek tagjai akkor dobják el a vodkásüveget és ragadnak kaszát-kapát, amikor a hon tényleg veszélyben van. Idegen hatalmak támadása esetén tehát a HV területvédelembe kezd, aktív és kreatív módon felhasználva szűkebb környezetük minden földrajzi és egyéb adottságát. A védekezés kifejezetten gerilla-hadviseléssel történik, az ellenséges csapatok folyamatos cseszegetésén, robbantgatásokon, merényleteken, különféle szabotázsakciókon és más hasonló módszereken keresztül.

A rendszert elsősorban természetesen a szovjetek esetleges támadása ellen találták ki, de a hidegháború végeztével sem számolták fel. A HV keretein belül nem csak újoncokat képeznek ki, hanem a kötelező katonai szolgálaton  már átesett obsitosok harckészültségének fenntartását is vállalják, s nem utolsósorban a nemzet társadalmi kohézióját is elősegítik.

A már említett 2008-as hadseregreform a HV-t is érintette. Létrehoztak négy területi parancsnokságot (ezeken belül 13 védelmi körzetet, úgynevezett Heimevernsdistrikt-et). Minden körzetnek vannak saját fegyver-,  lőszer- és üzemanyag-raktárai, laktanyái, katonai járművei, valamint könnyű tüzérsége.

A HV állandó létszáma meglepően kicsi: mindössze 1700 főállású hivatásosa van, de szükség esetén 24 órán belül további 6.000, 48 órán belül 12.000, 72 órán belül 25 ezer norvég katonaviselt ragadná magához a lezsírozva váró személyi fegyverzetét és kezdené a partizánháborút. 2010-es adatok szerint a HV összesen mintegy 65 ezer főt tudna mozgósítani.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=UHSaRbcOuYo&w=580&h=478]

Azt már eddig is láthattuk, hogy a norvégok imádják a különleges alakulatokat, ezért nem meglepő, hogy a HV-nek is van hasonlója: ez az Innsatsstyrke (kábé: bevetési erő). Ezt a mintegy 150 fős speciális alegység olyan egykori katonákból áll, akik a már felsorolt valamelyik specforsznál szolgáltak, onnan vagy kiöregedtek, vagy más okból távoztak, de a korábban elsajátított különleges képességeket nem szeretnék parlagon heverve hagyni. Ily módon a HV is rendelkezik mesterlövészekkel, harctéri felderítőkkel, harci búvárokkal, ejtőernyősökkel, rohammentősökkel, kutyásokkal és tűzszerészekkel.

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a norvég katonáknak nem igazán kell amiatt szoronganiuk, hogy hazájuknak szüksége van-e rájuk. NATO-tagok ugyan, de nem hanyagolják el a saját haderő fejlesztését, és nem kábítják azzal a hazai közvéleményüket, hogy ha szar kerül a palacsintába, majd a Szövetség megvédi őket. Nekünk itt, ebben a huzatos Köztes-Európában úgy látszik, csak ennyi marad: csöpögő nyállal néha olvasni egyet s mást arról, hogy a világ boldogabbik felén a dolgok másként mennek – és meggyőződésem, hogy nemcsak azért, mert máshol több a lóvé, vagy szőkébbek a csajok…

33 hozzászólás

 1. Külföldi bankszámla — 2011-04-12 11:10 

nagyon jó kis írás. Szerintem próbáljuk meg magunkra haragítani őket, hátha elfoglalnak.

 2. Papírzsepi — 2011-04-12 12:28 

Én igazából aggódtam, hogy egy újabb ország újabb hadseregének újabb ismertetése unalmas lesz, mert hát végülis nem lehet a témával megváltani a világot. Szerencsére nem így lett. (Bár Tiboru talán még a telefonkönyvet is meg tudná írni érdekesen és érdekfeszítően…) Szóval, jó volt! Köszönjük!
Csak azt nem értem, hogy miért kellett külön kiemelni, hogy máshol még nem jelent meg ez a cikk. Gondolom az első rész sem. Nem mindegy…? Az Otto Skorzeny cikk már megjelent a Lemilen is, de ettől nem lett rosszabb, és itt is sikerrel futhatott még egy kört.

 3. trolljeggeren — 2011-04-12 12:45 

Nagyon jó volt…
De ez a nők a hadseregben rész felkeltette az érdeklődésemet és rögvest a falhoz állítottam az asszonyt, hogy nahát, ejnye bejnye miket titkol még előttem, valljon rögvest színt, hogy hol és mikor szolgált melyik ezredben. Nézett rám a nagy kék ártatlan szemeivel majd csóválva a fejét, hogy ő miért lett volna sorozva, hiszen ő 1988 előtt született… Persze neki ez egyértelmű volt. Én meg lettem megint a hülye… de ez már csak így marad. De azért még szúrtam egyet, hogy azért a norvég hadsereg mégsem hülye, mert csak a fiatal csajokat happolja be :)) erre még nem válaszolt :))))))))) de szerintem kapok még ezért…

 4. tib0ru — 2011-04-12 13:26 

Csak azért említettem, mert többen kérték, hogy valahogy jelezzem, ha olyan posztról van szó, ami még nem volt odaát. Hát ennyit tudtam tenni :-)

És köszi az elismerő szavakat!

 5. tib0ru — 2011-04-12 13:28 

:-)

A zasszony norvég?!

A nicked is elég skandinávosan hangzik, ahhoz viszont kevés vagyok, hogy a dán, a norvég és a svéd szavakat meg tudjam egymástól különböztetni (innen is elnézést mindhárom nemzettől…)

 6. tib0ru — 2011-04-12 13:29 

Azért ők sem hülyék :-D

 7. CombatGearAdmin — 2011-04-12 13:44 

Jó kis írás lett!

Néhány kiegészítés:

Úgy rémlik a HK-416 a reguláris csapatokat is elérte, nem csak a különleges erők használják. A G-36 viszont még mindig a különleges rendeltetésű alakulatok privilégiuma. SIG 552-ről nem tudok.
MG-3-as közepes géppuskát és az M-249-es alváltozatait is használják. Emellett nagy valószínűséggel a G-3-as is rendszerbe maradt, a kiképző központban és a “nemzeti gárdánál” szinte biztos. Az MP-5 fel-fel bukkan.
Afganisztánban IVECO MRAP-el és háromtengelyes Patria páncélozott harcjárművekkel furikáznak.
Kicsit hiányolom a bejegyzésből a Fallskarmjagarna szervezetét és a határőröket is.

 8. zero this is one — 2011-04-12 14:12 

Sziasztok! A G-36-hoz: már néhány éve a privát gurkák is ilyennel csillantottak a mezopotám harctéren, mint objektum őrök, gondolom másodlagos fegyverként, ha kukri-stoppage történik. A mosolyuk és a curry-csirkéjük különleges volt, de ott nem számították őket igazán spec-nek.

 9. Titus Pullo Urbino — 2011-04-12 14:15 

Norvégiára szavaztam én is anno, nem is bántam meg, szép haderő az övék, nem is kell aggódniuk, a fél északi olaj az övék, frankó hosszan benyúlik a kontinentális talapzat, van hal (a bálna nem hal, azt halászni tilos is) és olaj, marhanagy szelet az óceánból, van vízerőműből is többszáz, ingyé van az áram, de cserébe kicsit hideg van. Boldog ország, főleg, ha a csinos katonalányokra gondolok, szerintem hamar van villanyoltás a vegyes laktanyákban.

 10. trolljeggeren — 2011-04-12 14:58 

:)
asszony bizony tősgyökeres norvég :)
egyébként a mi a Bokmål-t beszéljük, illetve én csak próbálom :) a Nynorsk-ot nem szeretjük :)) de azt mondta az én drágám, hogy ha elsajátítom (valaha) akkor végül is érteni fogom a dánt is meg a svédet is :))
Én erre meg riogattam kicsit a finnel, de arra csak húzta a száját, hogy azt a kutya sem érti max azok ott fenn északon a számik, kicsit :))
De egyébként meg. Az hogy sok pénze van az országnak az az embereknél nem is igazán csapódik le. Már úgy értem a zsebükben. Átlagos európai fizetések vannak és úgy nagyjából átlagos európai árak is. Még csak a benzin sem olcsóbb… pedig én reméltem… a pénzt inkább infrastruktúrában lehet tetten érni, no meg a tartalékokban ami a nemzeti kőolaj alapban nyilvánul meg…no meg persze a politikusok végtelenül mély zsebében… de azzal már mindenki megtanult együtt élni :)))

 12. tib0ru — 2011-04-12 16:17 

A fallskärmsjägarekről talán majd a “különlegesek” sorozatban, valamikor egyszer…

 13. tib0ru — 2011-04-12 16:19 

Tényleg, végre egy autentikus forrás: mi a különbség a bokmål és a nynorsk között?

 14. tib0ru — 2011-04-12 16:23 

Hát igen, ezek a fránya, érzékeny és komplikált korszerű fegyverek… Bezzeg a Kalasnyikovnál nem volt ilyen probléma -30 foknál sem :-)

 15. Tudi — 2011-04-12 17:53 

Gratulálok nagyon jó lett, azért én eltudnék képzelni egy ilyen típusú haderőt itthon is sorozásostól, honi gárdástól, légierőstől (haditengerészet persze kizárt, mert elég hülyén nézne ki mondjuk 5 fregatt a Balatonon). Külön plusz pontot ér a honi gárda videója ebben is tanulhatnának a HM illetékesei, persze, ha van a Honvédségnek toborzó videója, mert ha nincs, akkor ilyen típusú kellene.

 16. trolljeggeren — 2011-04-12 18:02 

huh röviden annyi, hogy a nynorsk az egy dialektus…
apróságokban térnek el csak írásban én csak úgy veszem észre, hogy olyan, mármint írásban, mintha az általam írt szavak el lennének gépelve :)
szóban… szóban meg őőőő na úgy nagyon durva, de úgy egyébként is rémületes elhajlások vannak… mihez is hasonlítsam, mint a némettel, ausztriában meg svájcban…
de a legszemléletesebb és leginkább idevaló példa erre:
Kongeriket Norge (ez bokmål)
Kongeriket Noreg (ez meg a nynorsk)
mondjuk ezen látni is, hogy hogy értettem ezt az elgépelés dolgot :))

 17. trolljeggeren — 2011-04-12 19:42 

tovább faggadtam az asszonyt erről a kérdésről és végül eljutottunk egy nagyon érdekes válaszhoz, amire nem is számítottam…
A végső konklúzió az volt, hogy a bokmål és itt idézem kedvesem szavait (magyarítva): a “könnyebbik”… mármint beszélni meg tanulni is, meg egyébként is. Erre végképp nem számítottam…
(most csúnyán bele fogunk menni, erre rámegy majd az este is szerintem, hogy Ibsen és baráti köre melyik nyelven is írt!!! A kultúrmajom most kitört belőlem:))

 18. Boli — 2011-04-12 20:12 

Benneteket is “csókultatunk”! Merre felé sikerült ezen viking asszonykát elrabolnia kalandozó magyarunknak? :) Este aztán alaposan átbeszélni ezeket a nyelvi finomságokat! Bakker… azért ezek a norvég lányok, hmmmm… szóval abba az “éjszakai erőltetett menetbe” is benne lennék – velük. Tényleg hagynám magam! Este korán villanyoltás és ezek a szőkék akkor… ;) Na, szóval tiboru látom remek posztot dobott össze, mindenki örömére! Gratula! Örülök neki és öröm olvasni! Este meg bokmål…izé, amíg csak nem hajnalodik!

 19. andaluzkutya — 2011-04-12 21:57 

Amennyire én tudom, a bokmålban nagyon erős dán hatás van, azt használta a köznép a 400 éves dán uralom alatt. A nynorsk tudtommal próbál visszanyúlni a korábban használt norvég nyelvhez, mindezt úgy, hogy aktívan elég kevesen használták. Ha jól tudom ennek volt valami nemzeti öntudati vonala is, hogy jobban különbözzenek a dánoktól.
Amúgy ahogy trolljeggeren írta, nem nehezebb megérteni szóban, mint egyes “tájszólásokat” (azért írtam így, mert lényegében mindenki valamilyen tájszólást beszél). De amikor pl. kaptam egy hivatalos levelet nynorskban írva, akkor azért segítséget kellett kérnem…

 20. tib0ru — 2011-04-13 01:05 

A horvátoknál volt (van?) egy ilyen tendencia 1992 óta; ott is erőltetik a tradicionális horvát szavak felélesztését, hogy egyre jobban távolodjanak a titói korban erőltetett “szerbhorvát” nyelvtől…

 21. Mángorló — 2011-04-13 10:23 

A nyelvujitásnak léteznek kevéssé ismert példái is. Török testvéreinknél például Kemal Atatürk államreformjához nyelvi reform is tartozott, melynek köszönhetően az Állami Nyelvmegmentő Bizottság (vagy mi) szépen kiirtotta a főleg perzsa és arab jövevényszavakat a török nyelvből és módszeresem megkeresték azok türk alternatíváit. Ha végképp nem találtak ilyet, akkor tekintetüket Párizsra vetették és kerestek egy frappáns francia megfelelőt. Minden nyelvi kérdésben pedig megkerülhetetlenné váltak, azaz ők döntötték el, hogy két láb rossz, négy láb jó. Ilyen egyszerű ez.

 22. tib0ru — 2011-04-13 11:33 

Ha jól emlékszem, a napokban a köztársasági elnök úr is hasonló próbálkozást eresztett meg, mérsékelt sikerrel (már nem emlékszem, milyen idegenszívű szót akart helyettesíteni egy, khm, őshonossal…)

 23. Külföldi bankszámla — 2011-04-13 11:41 

Hát ez ismét nagyon jó lett. A magyar nyelv is alakul. Például ha leírtam néhány éve, hogy bankolni, meg bankolás, akkor megkaptam mindent még az olvasószerkesztőtől is. Most meg kérték, hogy használjam többet.

 24. trolljeggeren — 2011-04-13 17:19 

Vegul is az este nagyon el sikerult kanyarodni az eredeti kerdestol es egy totalis onsajnalatot megejteni. (sosem fogom megtanulni, sosem fogom beszelni jaj nekem jaj nekem, stb) De amit sikerult kideritenem. Ibsen peldul os-norvegul irt. Kerdem az meg mi. Valasz: norveg es dan kevereke. Bennem ekkor tort el valami… :)) (mert kerdeztem o erti-e azt, mire a valasz igen volt es persze akkor en is erteni akarom, erre jott a valasz, hogy az nekem meg kb 10 ev) De nekem mint nyelvtanulonak, inkabb tunik a nynorsk ilyen regi dan szavakkal megtuzdeld valaminek… Mig a bokmål egy csupaszitott, tisztitott nyelvnek. Persze ehhez ott kellett volna vegezni a gimnaziumot, hogy ilyeneket tudjon az ember :)) na nem mintha akkor ez erdekelt volna, de azert csak ragad az emberre…

 25. stoppos — 2011-04-13 18:27 

Max Manus! Max Manus! Max Manus! :)

 26. stoppos — 2011-04-13 18:29 

Inkább tegyük tönkre őket azzal, hogy szövetségre lépünk velük.

 27. stoppos — 2011-04-13 18:36 

Egyik nyelvész ismerős mesélte, hogy ott fent az elefántcsonttoronyban, ahol furcsa felfogású nyelvészek ülnek, akik szerint a nyelv nem magától kell menjen egy irányba, hanem nekik kell megmondani, hogy mi mi legyen, nos ott elég furcsa szavakat találnak ki. Például a pendrive általuk elfogadott magyar megfelelője a penderítő. Azt nem kérdezem, hogy használta-e valaki, de egyáltalán hallott erről valaki? :)

 28. Vén betyár — 2011-04-14 07:16 

Isten éltessen!
Köszönet az újabb nagyon alapos, tartalmas, izgalmas irásért, a nagyszerű képekért és videoért!

 29. tib0ru — 2011-04-14 07:59 

Köszi!

 30. Kószák Egyike — 2011-04-16 14:35 

Gratulálok Tiboru! Ez a cikk még a megszokott stílusnál is remekebb lett, pedig valljuk be az azért qva nehéz. De sikerült.

Ezen:
“Olyan magyar katonákról nem tudok, akik itt jártak volna, de ez még védhető is, hiszen egy átlagos honvédünk (statisztikailag) csak akkor kényszerülhet arra, hogy jégmezőn vagy derékig érő hóban küzdjön meg az ellenséggel, ha valaki a szombathelyi szánkódombon bekapcsolva felejtené a hóágyút. ”

Úgy röhögtem, hogy abba kellett hagynom az olvasást! :)))

Egy kérdés. Ez:
“rohammentősökkel, kutyásokkal és tűzszerészekkel.” Pontosan mit takar? Mármint milyen kutyásaik vannak? Kutyás tűzszerészek mint itthon robbszerkeresők? Vagy a kutyát minden funkciójában amiben csak lehet használják. Bocs ha túl mélyrehatót kérdeztem. ;) Köszi!

 31. Kószák Egyike — 2011-04-16 14:42 

Csak utólag néztem meg a berakott filmet. Hát…adnak a pr-a az biztos.

És preferálják a kutyát. Jó kis sereg. :)

 32. tib0ru — 2011-04-17 20:25 

Szia!

A “kutyások” alatt az ebek komplex harci felhasználását értettem: a járőrkutyáktól kezdve a robbanóanyag- és holttest-keresőkön keresztül a mentőkutyákig és az őrebekig :-)

 33. kismy — 2017-06-10 20:28 

régi poszt ugyan, de lehet aktualizálni:)
idén lett először nő az “év királyi gárdistája” a sorkatonák között. a kitüntetettek hagyományosan egy órát kapnak a királytól (1934 óta) kiemelkedő szolgálati teljesítményükért. idén V. Haraldtól Siri Karine Borge Thøgersen közgárdista vette át a díjat, aki nem csak kiváló katona, hanem a fotók tanulsága szerint igen … khm… csinos is:D

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.