A gurkhák

A francia Idegenlégión kívül napjainkra talán a gurkhák képviselik egyedül azt a tradicionális imázst, amit a “zsoldos” szó hordoz, ennek hagyományos és kevésbé hagyományos minden jelentésével együtt: a zsoldos ugye kizárólag és kifejezetten pénzért katonáskodik, alkalmasint embert öl. Ez is egy szakma, mint a parókakészítő vagy a számlaképes hidegburkoló, talán csak nem jár annyi papírmunkával az adóhivatal felé.


A kölcsönösen előnyös üzlet mintegy 196 évvel ezelőtt köttetett, amikor (az akkor még) diadalmas brit hadsereg a koronagyarmat, India északi határvidékén döbbenten tapasztalta, hogy a meghódítani szándékozott Nepál nem adja könnyen a bőrét; a Himalája lejtőin született gurkhák (amúgy egy nepáli törzs tagjai) olyan szakértelemmel és bátorsággal forgatták hagyományos görbe tőrüket, a kukrit, hogy a sportszerű angolok – noha végül is győztek – hajlandónak mutatkoztak elismerni az ellenség kvalitásait.
Az elismerés abban nyilvánult meg, hogy a brit hadvezetés hagyta magát meggyőzni egy Frederick Young nevű ifjonc hadnagy által, s 1815 késő nyarán elkezdték szervezni az első három gurkha zászlóaljat Őfelsége Indiai Hadseregének keretein belül. A szervezés és a kiképzés olyan jól sikerült, hogy a XIX. század első negyedének indiai lázadásait már a nepáli zsoldosok hathatós közreműködésével fojtják vérbe, ügyesen kihasználva a nemzetiségi ellentétek mindig gyümölcsöző voltát.

Az első világháborúban a gurkhák kilépnek indiai elszigeteltségükből, s először Gallipolinál, a Márvány-tenger partján, majd a Tigris és az Eufrátesz között a törökök ellen bizonyítják harci elszántságukat és fanatizmusukat. A második világháború alatt Észak-Afrikában, Görögországban, Olaszországban és a Közel-Keleten is harcolnak a brit hadsereg reguláris csapatai mellett, de igazából a malájföldi és a burmai dzsungelharcokban bontakoztatják ki alkotói szabadságukat. Az itt tanúsított hősiességükért – amit a japánok biztosan más jelzőkkel illetnek, de ezeket jólneveltségünk okán itt és most nem idéznénk – többször is megkapják a legmagasabb brit katonai elismerést, a Viktória-keresztet.

1947 elhozza a gurkha ezredek addigi egységének megbontását: a frissiben függetlenné vált India bejelenti igényét a nepáli zsoldosokra. Nagy-Britannia hajlandónak mutatkozik öt ezredről lemondani a kilencből, és lőn: 1948-tól már csak négy gurkha ezred viseli gallérján a brit koronát. Az Indiához került ötöt feloszlatták és tagjait ügyesen beolvasztották az indiai hadseregbe. Sorsukról további híreink nincsenek, de el bírjuk képzelni.

A gurkhák a brit érdekeknek megfelelően ezután Malajziában, majd a hatvanas évek végén Borneó szigetén, az indonéz elit-alakulatokkal szemben bizonyítanak. A brit gyarmatbirodalom fokozatos térvesztésének függvényében lassan visszaszorulnak a nemzetközi porondról, s főhadiszállásukat Hong Kongba teszik át. Itt, Sek Kongban folyik az alapkiképzésük is, ami – a kezdeti, nyelvi és civilizációs különbségek áthidalására tett erőfeszítések miatt – az angol katonákénál lényegesen hosszabb: 40 hét. Jelentős hányadukat ezalatt olyan alapvető használati cikkek kezelésére és használatára is meg kell tanítani, mint a  zseblámpa, az elektromos tűzhely, a vibrátor vagy a karóra.

1982-ben kiveszik részüket a Falklandi háborúból is: a hosszú nevű First Battalion, 7th Duke of Edinburgh’s Own Gurkha Rifles zászlóalj június 8-án partra száll a San Carlos öbölben, és Port Stanley bevételén át végig ott harcol az 5. Gyalogos Dandár mellett, a brit győzelemig. Az argentin hadsereg nem jelentett túl nagy kihívást nekik, de ez maradjon közöttünk, a hagyományosan kiváló magyar-argentín kapcsolatokra tekintettel.

A gurkhákat a mai napig a Nepáli Királyságban toborozzák nyugdíjas brit és nepáli tisztek. A szigorú szűrésre nagyon nagy szükség van: amikor lóvéról van szó, a máskülönben roppant becsületes nepáliak hazudósakká válnak: hajlamosak eltitkolni valódi életkorukat és egészségi állapotukat, mert nem akarják kockáztatni a biztos megélhetést jelentő állást, amivel szemben gyakran az otthoni nyomor és nélkülözés áll. A jelentkezők mintegy 12-15 százalékának kiválogatása után Katmanduból brit táborokba szállítják őket, a már említett alapkiképzésre.

Ezután aláíratnak velük egy négy-öt évre szóló szerződést, amely – egyéni elbírálás alapján – további kétéves periódusokra meghosszabbítható. A szerződés aláírása után besorolják őket a gurkha zászlóaljak valamelyikébe. A zászlóaljak a Gurkha Field Force dandárt alkotják. Jelenleg öt zászlóalj van hadrendbe állítva. Valamennyiük elnevezésében – melyek részletes ismertetésétől a helyhiány miatt inkább eltekintünk – szerepel a brit királyi család valamelyik tagja, azaz a nepáli alakulatok háziezredeknek tekinthetők. Felszerelésük, egyenruhájuk és az általuk kapott zsold azonos a brit hadsereg többi fegyverneme tagjainak juttatásaival.

A hatvanas években további háttér- és támogató egységeket hoztak létre: utász, híradós, szállító és katonai rendész-alegységek működnek, részben a fentemlített zászlóaljakon belül, részben pedig azoktól függetlenül. Tisztjeik és tiszthelyetteseik nyolcvan százaléka szintén nepáli származású; igaz, a zászlóalj-parancsnokok főleg britek.

Jelen voltak és vannak Koszovóban, Boszniában, Irakban, Afganisztánban, Kelet-Timorban, vagyis mindenhol, ahol gáz van és az öregedő brit oroszlán még meg szeretné mutatni kopásnak indult karmait.
A jövő nem nevezhető rózsaszínűnek a gurkhák szemszögéből: Hong-Kong 1997-ben bekövetkezett átadása a Kínai Népköztársaságnak arra kényszerítette a brit hadvezetést, hogy – meggyőződése ellenére – kezdjen megbarátkozni annak az elit csapatnak az előbb-utóbb bekövetkező felszámolásával, melynek jelszava (Khathar hunnu bhanda marnu ramro, vagyis „Jobb meghalni, mint gyáván élni”) végigkísérte a Brit Birodalom utóbbi két évszázadának katonai történelmét, s nem is akármilyen eredménnyel…
Ha Dél-Angliában jársz, ki ne hagyd a gurkhák múzeumát!

A posztot az indiai vezérkar egykori főnökének, Sam Jamshedji Manekshaw tábornagynak tulajdonított, katonai szállóigévé vált mondással zárjuk: “Ha valaki azt mondja, hogy nem fél a haláltól, az vagy hazudik, vagy gurkha.”

24 hozzászólás

 1. kelevz — 2011-09-12 09:45 

Tiszteletem!

Információim szerint nem egy törzsből, hanem háromból toboroznak, aki erről a területről megy zsoldosnak, azt nevezik gurkhá-nak.
A helyi válogatáson olyan tréfák szerepelnek, mint 25 kg-os rizses zsákkal /nem háti!/ futni fölfelé pár km-et. A terepviszonyok is kacagtatók, de a nagy poén mégis a szintemelkedés lehet.
Lehet, hogy UL, de talán mégsem:
II. vh. első gurkha eje. alakulat. Elmagyarázzák, hogy az első ugrás 1000 m-ről lesz. Egy parancsnokféle feláll:
-Nem lehetne alacsonyabbról, mondjuk 100 m-ről, ugrani?
-Nem, mert nem nyílna ki az ejtőernyő!
-Á, lesz ejtőernyő is!
A Falkland-i háborúban, az argentinok amikor rájöttek, hogy úgy ötödannyi angolnak adták meg magukat, mozgolódni kezdtek. Szerencsére arra járt egy gurkha század és átvette az őrzés-védelmet: mosolyogtak.
Ez állítólag kielégítően várfagyasztónak bizonyult. Legalábbis senki nem halott fogolylázadásról.

Minden jót!

 2. amarante — 2011-09-12 11:34 

Mindeg nagy elvezettel olvasom az itt megjeleno irasokat.A kopott karmu brit oroszlanrol csak annyit,hogy azert nem lennek biztos abban,hogy haborgassam-e vagy sem?Itt a hazaszeretetbol es a nemzeti buszkesegbol joval tobb van,mint otthon es ez esetenkent szamottevo ero lehet.En nem vagyok szaki csak egy laikus:)

 3. youBORka — 2011-09-12 11:39 

Üdv az egybegyűlteknek.
Nekem annyi emlékem van csak a falklandi buliról, hogy emlékszem az argentinok kiküldtek egy járőrt, a brit csapatokat feltérképezendő. Csak nem jöttek vissza, hosszú idő elteltével sem. Ment egy másik járőr, amely szépen meg is találta őket. Fej nélkül…. lerakva szépen sorban, mindegyiknek a lábánál. Sajnos kiderült, hogy a Gurkhák voltak és amikor megjelent 1 század belőlük, meg is adta magát az egész argentin zászlóalj….. Szóval az elrettentés még a modern időkben is komoly pszichológiai fegyver. Mindig is az lesz szerintem. Minden jót!

 4. youBORka — 2011-09-12 11:39 

Üdv az egybegyűlteknek.
Nekem annyi emlékem van csak a falklandi buliról, hogy emlékszem az argentinok kiküldtek egy járőrt, a brit csapatokat feltérképezendő. Csak nem jöttek vissza, hosszú idő elteltével sem. Ment egy másik járőr, amely szépen meg is találta őket. Fej nélkül…. lerakva szépen sorban, mindegyiknek a lábánál. Sajnos kiderült, hogy a Gurkhák voltak és amikor megjelent 1 század belőlük, meg is adta magát az egész argentin zászlóalj….. Szóval az elrettentés még a modern időkben is komoly pszichológiai fegyver. Mindig is az lesz szerintem. Minden jót!

 5. zolcsika — 2011-09-12 14:39 

Ne is csodálkozz rajta. Amióta létezik a királyság, azóta vív különböző háborúkat, kisebb nagyobb sikerrel. Viszont Hastings óta még nem sikerült idegen inváziós erőknek a szigetekre lépni. Ez nagy presztízs, és nagy összetartó erő. Véleményem szerint a legképzettebb és legkomolyabb hadsereg a mai napig. Hagyományai vannak, elvei, céljai. Ez nagyon fontos.
Ezeket tőlünk mind elvették a két világháború alatt.
Az amerikai hadsereg tréfás kedvű, kalandvágyó munkanélküliek vidám kiránduló csapata a brit harci morálhoz képest.

 6. matifou — 2011-09-12 18:43 

A Gurkhák kemény csávók. Nehéz nem szóba hoznom hogy ez minden bizonnyal attól van hogy Nepál jelentős része erdős/mocsaras – gyakorlatilag lápos – területen fekszik. De visszafogom magam. Legutóbb ezt a hírt olvastam Gurkha ügyben:
http://nepszava.com/2011/06/vilag/harminc-talibot-utott-egy-csapasra.html

 7. matifou — 2011-09-12 19:37 

Itt egy másik link ugyanarról. Ezek szerint kézitusában is jártasak.
http://index.hu/kulfold/2011/06/02/egymaga_allitott_meg_harminc_rohamozo_talibot

 8. kissdomi — 2011-09-12 22:21 

Érdekes módon mind ezen sikerek és teljesítmények mellett sok esetben semminek nézik a veterán gurkhákat és alig tudnak megélni a nyugdíjukból. Pár éve volt is ebből botrány angliában, hogy zsoldosoknak jók, de embereknek már nem kedvelik őket… aztán rájöttek, hogy ez azért így nem fair, és ha jól emlékszem most már jobb a helyzet.
Más: ha már megemlítettétek a Gurkha múzeumot Winchesterben, akkor érdemes azt is hozzátenni, hogy mellette van a Huszár múzeum, és azért jó érzés volt látni, hogy a magyarokhoz (pontosabban szerb-magyarokhoz) eredeztetik ők is, és jópár helyen hivatkoznak a magyar katonaságra.

 9. sznar10 — 2011-09-12 22:26 

2002-ben Koszovoban a magyar tabor mellett volt egy angol logisztikai bazis. Kb egy szazadnyi Gurkha is allomasozott ott. Sajnos azt nem tudom milyen okbol. Egyik kedvenc idotoltesuk az volt, hogy atjartak hozzank kosarlabdazni. Egyenruhaban. Kukrival az oldalukon:-/ A csavok rendre olyan 160-165 cm korul. Nem neztek ki ijesztoen. Leszamitva a kukrit :-) De amikor elkezdtek jatszani az nem igazan nevezheto baratinak. A jegkorongban is siman 2 perces kiallitast erdemlo bodicsekekkel szereltek minket. Persze megprobaltuk nekik elmagyarazni a jatek lenyeget, es szabalyait. Csak annyit kerdeztek, hogy ugyan mar miert ne jatszhatnanak ugy ahogy ok gondoljak. Nezve a kukrijukat mar nem is volt tobb kerdesunk. Siman vesztettunk. Mindig:-)

 10. Megalodon — 2011-09-12 22:59 

Itt lakom Winchester kozeleben,minden ismerosomet elviszem a Ghurka muzeumba,a vegen veszek egy kulcstartot nekik, hogy emlekezzenek ra hol is jartak.Azota ha megjelenik egy cikk,akkor kuldik a linket, a mult heten meg egy Ghurkas polot is kaptam ajandekba.Mindenkinek ajanlom,nagyon jo muzeum es par csatat,elo babukkal demonstralnak.A varosban van Ghurka etterem is :)

 11. Megalodon — 2011-09-12 23:05 

Egy kis javitast kernek :) ki maradt egy szo :D elo ”nagysagu”babukkal!!

 12. tib0ru — 2011-09-13 07:22 

Köszönöm a kiegészítéseket! Hajrá gurkhák!

 13. stoppos — 2011-09-13 12:26 

Kemény ez a csóka. :)

 14. BenczeZsolt — 2011-09-13 12:55 

Sziasztok!

Kelevéz által felvetett UrbánLegenda egy ernyős gyakorló ugró toronyban történt (ezt a volt töri tanárom mesélte, miután mutatott egy kukrit a sufni alól, és elmesélte ki hozta neki ajándékba meg milyen történetek estek meg a kisemberekkel az évszázadok során)
Az egzotikus harcosok észjárása sokszor okozott gondot már. Kréta német inváziója során a maori-k kissé elnézték a genfi konvenció egyes szakaszait és ezzel előidéztek egy olyan psi-ops csatát (kb a százados tisztelteti a szakaszt – lásd legio post kommentjei), amelynek az lett a vége, hogy a németek is tovasiklottak pár sor felett. Ami persze azzal járt a háború végén, hogy őket szedték elő, de az ausztrál parancsnok kihúzta a szerves anyagból kollégáját, hiába lötyögtették a nyakig érő meleg folyadékot. No ezzel csak azt akartam mondani, hogy ha az argentinoknak is beáll a lila köd a szigeteken, akkor nagyon csúnya vége lehetett volna ha átteszik a ködös Albionba a második felvonást…

A post kiváló, a ghurka pedig félelmet nem ismerő harcos.

 15. zolcsika — 2011-09-13 14:08 

Rengeteg a “fake” kukri, nekem is kínáltak pár eredeti darabot. Ezt csak úgy beszúrtam ide. Angol katona ismerős szerint viszont eredetit szerezni a lehetetlen határát súrolja, mert kb. akkor engedik ki a kezükből a Royal Ghurkas tagjai, ha már meghaltak.

 16. zerothisisone — 2011-09-13 19:32 

Én is voltam gurkákkal, a mezopotám hadszíntéren, objektumot védtek, nyugdíjas indiai hadsereg zsoldosok voltak. Ha egy órán belül nyolcszor mentem át az általuk őrzött ajtón (ilyen kb. 30 méterenként volt), akkor akkor nyolcszor olvasták el a nevemet a nyakbalógós kártyán és nyolcszor mosolyogtak rám teljesen egyforma gyermeki örömmel: “hello, mr sandor!” (persze nem így hívnak, de a megértéshez az az alias is tökéletes). Egyszer bent maradt a flepnim, akkor háromnegyed órát ültetett törökülésben maga mellett, amíg arra járt valaki, aki kimentett. Mindegyiket úgy hívták, higy Gurung, többségének a másik neve is vagy Fak volt vagy Santa. Karácsonykor megszámoltuk, hogy a szolgálatban lévő állományból hányszor jön ki az, hogy “bmeg, Mikulás!”, sajnos csak háromszor, lehet hogy rossz időpontot választottunk, viszont maradt csomó tartalék Fak. Úgy álltak üdvözült, szinte már posztkoitális mosollyal 6 órát a 60 fokos napon, hogy még a díszzsebkendőjük is kerámiabetétes kevlár volt, mint akik éppen akkor lépnek át nirvánába.Akik voltak szolgálatban, akkor glottgatyóban és flip-flopban guggoltak és ugyanúgy mosolyogtak. Iszonyatosan fegyelmezett, egyszerre alázatos, ugyanakkor büszke emberek. Nekem nagyon bejöttek, na.

 17. matifou — 2011-09-13 20:58 

Itt van egy kis gurkha folklór. Nagyon vicces.
http://www.youtube.com/watch?v=LoxsJtvcIHM&feature=related

A rezesbanda fegyelmezettebbnek tűnik, a brazilokénál :)

 18. pasu112 — 2011-09-30 22:02 

sznar10 igazad van ….2002 ben én is a Szent László camp-ban voltam.

 19. matifou — 2011-10-17 17:38 

A gurkhák nem csak harcolni tudnak jól, de magyarázkodni is :)
http://index.hu/kulfold/2011/10/17/nem_haborus_bunos_a_talibot_lefejezo_gurka/

 20. dibbler — 2011-11-26 10:49 

Igen, a neveltetés, a doktrina, a morál megsokszorozza egy katonai egység erejét. Ennél csak a genetikai adottságok, szelekció hatásosabbak.
A civileknek és politikusoknak nagyon óvatosan kellene ezt kezelni, hacsak nem a rombolás, gyengités a cél.

 21. kullancs — 2012-05-09 14:04 

Már régóta közre akartam adni… Gurkhás sztori indiából:
http://en.wikipedia.org/wiki/Bishnu_Shrestha

 22. sigmundsaga — 2012-06-15 00:30 

udv!
En dolgoztam egy par ghurka-val itt Angliaban mikor faggatam oket Falklandrol csak mosolyogtak……amugy ghurka harcost jelent nem egy torzs tagja.

 23. gerilla — 2013-01-13 14:27 

Nepál azóta köztársaság, és a Nepáli Kommunisták (maoisták) a legbefolyásosabb erő az országban. Gondolom nem szívügyük az imperialista britek támogatása!

 24. sahab — 2014-11-10 21:45 

Kedves Tiboru!
Sajnálom, de a képzelőerőd bizony hagy némi kívánnivalót. India öt államát gurka ezredek védik. Nem hagyományos ezredek, hanem felduzzasztott létszámú ezredek. Úgy egy hadosztálynak felelnek meg. Minden az ő irányításuk alatt van a vadászgépek kivételével. Értem ez alatt a páncélosokat, helikoptereket és a tüzérséget is. Viszont a légtérbe érkező gépeknek már ők parancsolnak.
Tudnod kell az indiai alkotmány szerint a hadsereg a polgári lakosság ellen is bevethető. Tkp. rohamrendőrök gyanánt. A gurkák olyankor ólomnehezékkel ellátott bambuszbotokat használnak. Álltalában nem szoktak velük vitatkozni.
Gurkákkal először Asszám államban találkoztam. Bombát kerestek a Rázsdání expresszen. Nem szórakoztak. Egy ember kiment a WC-re. A csomagját egyszerűen ki akarták dobni a vonatról. Másodszor Méghálaja (Felhő) állam hegyei között. Itt egy kilátó van, ami egy gurkha laktanya kellős közepén helyezkedik el. Látogatható külföldiek számára is, csak érdemes ugyan azon a kapun távozni ahol bementél. Ellenkező esetben kis kellemetlenséged származhat a dologból.
Január 26.-án van India nemzeti ünnepe. Katonai parádé stb. A menet élén igen gyakran a gurkák vonulnak. Szóval elképzelheted a sorsukat.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.