Nemzeti gyásznap

Aradi vár, 1849. október hatodika, szombat, hajnali fél hat. Elkezdődnek a kivégzések. Először a négy agyonlövés, majd (hat óra után) következik sorban a kilenc akasztás.

Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorulnának az akkori történések, s főleg nem itt, a Tiborublogon.

Röviden, katonásan, tisztelettudóan hajtsunk fejet az aradi tizenhárom emléke előtt. Az írásos megemlékezésünk szigorúan névsor szerinti, hiszen minden más sorrend igazságtalan lenne. Mindannyian hősök voltak. A magyar szabadságharc (és így mindannyiunk) hősei.



1.) Aulich Lajos honvéd tábornok (Pozsony – Felvidék, 1793. augusztus 25.); német polgári család sarja, eredetileg a császári hadsereg alezredese. Magyarul alig tudott. Tizenegyedikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”


2.) Damjanich János honvéd tábornok (Temesőr – Bánság, 1804. december 8.); szerb határőrcsaládból származik, eredetileg a császári hadsereg őrnagya. Tizenkettedikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”. Más források szerint: „Azt gondoltam, hogy én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!

3.) Gróf Dessewffy Arisztid honvéd tábornok (Csákány – Felvidék, 1802. június 30.); magyar nemesi család tagja, eredetileg a császári hadsereg nyugalmazott századosa. Másodiknak végzik ki, golyó általi halállal. Utolsó szavai: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

4.) Kiss Ernő honvéd altábornagy (Temesvár – Bánság, 1799. június 13.); elmagyarosodott örmény család sarja, eredetileg a császári hadsereg ezredese. Harmadikként végzik ki, golyó általi halállal. Utolsó szavai: „Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

5.) Knezić Károly honvéd tábornok (Velika Grdavac – Horvátország, 1808.?.?.), horvát családból származik, eredetileg a császári hadsereg őrnagya. Nyolcadikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

6.) Láhner György honvéd tábornok (Necpál – Felvidék, 1795. október 6.); elmagyarosodott német családból származik, eredetileg a császári hadsereg alezredese. Hetedikként végzik ki, kötél általi halállal. Uoltsó szavai: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az Ő áldozata mellett oly törpe az én áldozatom!

7.) Lázár Vilmos honvéd ezredes (Nagybecskerek – Bánság, 1817. október 24.); elmagyarosodott örmény család sarja, eredetileg a császári hadsereg hadnagya, majd köztisztviselő. Elsőként végzik ki, golyó általi halállal. Utolsó szavai: „Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

8.) Gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok (Ilbenstadt – Hessen, 1819. április 11.); német nemesi családból származik, eredetileg a császári hadsereg századosa. Magyarul alig tudott. Tizedikként végzik ki, kötél általi halálal. Utolsó szavai: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

9.) Nagysándor József honvéd tábornok (Nagyvárad – Erdély, 1804. október 17.); magyar kisnemesi család tagja, eredetileg a császári hadsereg nyugalmazott huszárkapitánya. Kilencedikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

10.) Lovag Poeltenberg Ernő honvéd tábornok (Bécs – Ausztria, 1813.?.?.); osztrák nemesi család sarja, eredetileg a császári hadsereg huszárkapitánya. Magyarul alig tudott. Ötödikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”. Más források szerint: „Hej, de szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!

11.) Schweidel József honvéd tábornok (Zombor – Délvidék, 1796. május 18.); elmagyarosodott német család tagja, eredetileg a császári hadsereg huszárkapitánya. Negyedikként végzik ki, golyó általi halállal. Utolsó szavai: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

12.) Török Ignác honvéd tábornok (Gödöllő – Pest, 1795. június 23.); magyar kisnemesi család sarja, eredetileg a császári hadsereg hadmérnök-alezredese. Hatodikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

13.) Gróf Vécsey Károly honvéd tábornok (Pest, 1807.?.?.); magyar főnemesi családból származik, eredetileg a császári hadsereg huszárőrnagya. Utolsóként végezték ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Ugyanezen a napon végzik ki Pesten gróf Batthyány Lajos (Pozsony – Felvidék, 1807. február 10.) volt miniszterelnököt; magyar főnemesi családból származik, eredetileg jogász és országgyűlési képviselő, tartalékos huszárhadnagy. Elsőre kötél általi halálra ítélik, majd mégis inkább agyonlövik. Utolsó szavai a kivégzőosztag előtt: „Gyerünk, vadászok, éljen a haza!

A fentieken kívül a szabadságharcnak számtalan (névtelen és néven nevezett) hőse és mártírja van. Emlékükre – még akkor is, ha közhelyszerűnek tűnik – azt javasolom: olvassunk először egy kicsit a Kossuth-nótáról, majd hallgassuk is meg.

És ahogyan azt mindannyian tudjuk: sörrel továbbra sem koccintunk.

21 hozzászólás

 1. tib0ru — 2011-10-06 10:51 

Azért milyen érdekes megnézni a tizennégy mártír születési helyeinek földrajzi megoszlását:

– négyen felvidékiek
– hárman bánságiak
– ketten közép-magyarországiak
– egy horvátországi
– egy délvidéki
– egy ausztriai
– egy németországi
– egy erdélyi

 2. Vnbetyr — 2011-10-06 11:15 

“Az 1848-49-es szabadságharc folyamán mintegy ezerharminc tiszt viselt törzstiszti, illetve tábornoki rendfokozatot a honvédsereget alkotó reguláris honvéd-, illetve nemzetőr- és gerillacsapatoknál.Közülük nyolcszázharmincan szolgálták végig a szabadságharcot.
A fegyverletételt súlyos megtorlás követte., különösen a honvédsereg volt tisztjeit, parancsnokait illetően.

Csaknem 500 honvédtörzstiszt és tábornok került a császáriak kezébe, közülük

22 főt halálra itéltek és kivégeztek,
12 fő fogságban halt meg,
266 fő 2-9 évig terjedő várfogságot szenvedett,
23 főt közlegényként besoroztak a császári hadseregbe,
5 főt pedig kiutasitottak a birodalom területéről.
A honvédsereg törzstiszti karából további mintegy harmincegy fő még a szabadságharc alatt elesett.”

Bona Gábor
Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban

Zrinyi l987

85.o.

 3. fredi — 2011-10-06 11:51 

Most egy picit el vagyok szomorodva, a blog egy picit megbicsaklott.

Ezek az utolsó szavak bár széles körben elterjedtek, nem igazak. Utólagos költések. Az utolsó pillanatok meglehetősen jól dokumentáltak, olyan szinten, hogy Nagysándornak megengedték, hogy félreálljon vizelni, hogy Vécsey valóban kezet csókolt, és így tovább. De ezek a mondatok nem hangzottak el.

Nem is hangozhattak. a 13 többsége nem tartotta magát forradalmárnak. Katonák voltak, akik a perben is többször kifejtették, hogy végig az alkotmány, és Ferdinánd király mellettt harcoltak. Schweidel annyira császárhű volt, hogy október 4-én, Ferenc József nevenapján a naplójában azt írja róla, hogy “Isten áldja meg és segítse szakadatlan!” Soha egyetlen egy gondolata nem szólhat forradalomról, a naplója utolsó szavai pedig ezek: “Bárcsak halálom engesztelés volna mindenki, mindeki másért, bárcsak egyedül én fizethetnék véremmel az enyéim aprócska hibáiért, bárcsak kivirágoznék ebből az enyéim jo sorsa és üdve.”

A kivégzéskor egy keresztet tartott a kezében, a kivégzőosztag felé fordítva. Gondoljátok, hogy közben azt mondta, hogy egy forradalom söpörje el a meghasonlott világot???

 4. RosaRugosa — 2011-10-06 12:19 

Azt hiszem a sörrel koccintás legendájáról már rég lehullt a lepel.:)
Ahogy magunkat ismerem, számomra a legelképzelhetőbb változat a borkereskedők nemzeti érzelmekre épülő reklámfogása.
http://mult-kor.hu/20100825_sort_iszik_a_nemet_bort_iszik_a_magyar
De attól függetlenül, ha már így alakult, én nem koccintok.:D

 5. tib0ru — 2011-10-06 12:34 

Tudod, szerintem ha a nemzeti emlékezet ezeket a szavakat tulajdonítja nekik, akkor ez talán fontosabb, mint a történészek aprólékos kutatásainak eredménye. Nemzeti önbecsülésünkhöz és kollektív memóriánkhoz Kinizsi malomköves sztorija éppúgy hozzátartozik, mint a Dózsához kapcsolódó (históriailag jobbára alá nem támasztott) történetek, a honfoglalás-toposz, Dugovics Titusz, vagy akár a terjedelmes Mátyás-legendakör.

A (majdnem) mindent megszépítő emlékezésnek – véleményem szerint – helye van egy mementó-posztban, elvégre ez nem egy történészi PhD-dolgozat. És természetesen nem vitatom a jogod ahhoz, hogy a blogot emiatt “megbicsaklottnak” aposztrofáld.

További szép napot!

 6. tib0ru — 2011-10-06 12:38 

Igen, én is olvastam már a cáfolatokat, de -> lásd előző kommentem :-)

Ettől függetlenül én sem koccintok sörrel. Legalábbis ma nem.

 7. fredi — 2011-10-06 12:44 

a “megbicsaklás” azt jelenti, hogy úgy gondolom, hogy a megszokott kiemelkedően magas színvonal miatt ez a poszt nagyon kilóg lefelé. Igen, nem PhD-dolgozatok vannak ezen – ezeken – a blogokon, pont ezért olvasom, mert egyszerre szórakoztató és tényszerű. a kifakadásért bocs, ez nekem egy régi mániám, már a wikipedia.hu-n is nekem “köszönhető”, hogy ezek a mondatok nem szerepelnek…

Amiket példaként írsz: ha majd egy cikk megjelenik majd Nándorfehérvárról, akkor azt írjátok majd, hogy Dugovics lerántotta a törököt? Nem, azt írjátok majd, hogy a “legenda szerint” lerántotta, nem?

Szintén további szép napot, és maradok további lelkes olvasótok, természetesen.

 8. tib0ru — 2011-10-06 12:48 

Písz :-)

 9. stoppos — 2011-10-07 10:39 

A sörrel koccintásról régóta tudunk már, ettől függetlenül hozzátartozik a legendához és nem is koccintunk sörrel. Kivéve, ha épp lusta vagyok elmagyarázni a külföldinek, hogy miért is nem. Olyankor egyszerűbb koccintani. :)

És hiába nem hangzottak el ezek a mondatok, ettől függetlenül nagyon jól hangzanak.
Sokkal jobban, bár kevésbé viccesen, mint a “Szörnyű ez a tapéta. Egyikünknek mennie kell!” – ugyancsak állítólag.

 10. Vnbetyr — 2011-10-10 09:37 

“A hadbírósági eljárások iratai nem feltétlenül alkalmasak az igazság kiderítésére.”

Forrás:

http://www.es.hu/;negyvennyolcas_tortenetunk_mai_allasa;2011-10-05.html

 11. Vnbetyr — 2011-10-10 09:41 

Irreális történetfelfogások egész sora vesz körül bennünket. Ha nem is mindegyik tudományos színezetű, a tömegbefolyása azért némelyiknek meglehetősen tekintélyes. Szűcs Jenő írta valahol évtizedekkel ezelőtt, hogy egy történelemfelfogásnak nem kell szükségszerűen valós alapokon állnia ahhoz, hogy komoly társadalmi hatóerő lehessen.

Forrás:

http://altertori.blog.hu/2011/10/07/alternativ_tortenelem_iii#more3236695

 12. tib0ru — 2011-10-10 09:47 

Köszi! Szűcs Jenővel tökéletesen egyetértek :-)

 13. bandybt — 2011-10-10 14:07 

Nyilvan nem olvastam eleget, igy egy ideje foglalkoztat a gondolat. (Polgar)Haborus (vagy forradalmi) helyzetben egy adott hadsereg tisztje ha megszegi tiszti eskujet, az vajon nem foben jaro bun-e? Vagy ezek a tisztek nem szegtek meg csaszari eskujuket?
Senkit nem kivanok megserteni, vagy tiszteletlen lenni. Csupan laikusken gondoltam egy ilyen jo katonas blogon el lehetne diskuralni a temarol.
Koszonom

 14. tib0ru — 2011-10-10 18:02 

Az ötlet szerintem is jó, csak sajnos az itteni kommentelési hajlandóságot elnézve túl nagy tolongásra ne számíts :-(

Amúgy szerintem az akkori törvény betűjét (és a császári tiszti esküjüket) bizony megszegték, de a történelemben vannak speciális helyzetek, amikor a társadalmi mozgások (változások) gyorsabbak, mint a hatályos törvénykezés.

Ha nagyképű akarnék lenni: de jure esküszegők voltak, de facto hazafiak.

Ennek a fordítottja pl. a nürnbergi per; ott azért végeztek ki 12 főt (és azért osztottak ki további súlyos büntetéseket), mert a vádlottak bizony a Hitlernek tett esküjüknek megfelelően tevékenykedtek (sőt gyakran túl is teljesítettek).

Innen is látható, hogy nem könnyű magas beosztású katonának lenni: van, amikor azért kap kötelet vagy golyót, mert megszegi az esküjét, s van, amikor azért, mert nem :-(

Kíváncsi vagyok a többiek véleményére is!

 15. Vnbetyr — 2011-10-11 07:14 

Történelmünk tragikus fordulatai sokszor tették próbára a haza iránti hűséget.
Csak egyetlen példa a közelmúltból: Maléter Pál.

 16. Vnbetyr — 2011-10-11 11:25 

“Az országban állomásozó cs. kir. csapatokat és ezek tisztjeit az uralkodó 1848 májusában személyes parancsban utalta az első felelős magyar kormány felügyelete alá, és 1848 októberéig engedélyével s beleegyezésével léphettek át a cs. kir. hadsereg tisztjei is az alakuló honvédseregbe.Az alkalmat több száz aktiv cs.kir. tiszt meg is ragadta, hiszen ekkor még nem kellett a nemzet és az uralkodó között választani.

A hadsereg Magyarországon lévő része az udvar utasitására vett részt a szerbek és a horvátok elleni háborúban, s ime, szeptember végén egyszerre csak napvilágra került: a bécsi hadügyminisztérium pénzzel, hadianyaggal, sőt katonasággal is támogatta a felkelőket.Kétszinű játékot üzött az udvar a saját hadseregével.
Mindennek következtében e magyar tisztek zöme 1848 októberében végül is úgy döntött: nem kiván a kamarilla nemtelen eszközéül szolgálni, és az önvédelmi harcnak minősitett szabadságharc oldalára állt.
Ugyanakkor többségük az uralkodó személyét korántsem azonositotta a kamarillával, a császárt továbbra is tisztelettel ővezte, és a harc végső céljának nem az Ausztriától való végleges elszakadást, hanem a dinasztiával az áprilisi törvények alapján történő kiegyezést tekintette.
Ők voltak azok a tisztek, akik 1849 januárjában Vácott ismételten leszögezték királyhűségüket, egyben szembeállásukat egy esetleges baloldali – köztársasági fordulattal.
Természetesen – ha kisebbségben is – voltak e magyar volt cs.kir. tisztek közöttb olyanok is, akik a függetlenség hivévé, sőt forradalmárrá váltak.”

Bona Gábor

Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban

77.o.

 17. Vnbetyr — 2011-10-17 10:27 

1849 januárjának valamelyik napján a Délvidéket kiüritő magyar honvédsereg egyik huszár alezredese valahol a Bánságban / vagy talán már éppen Aradon?/ egy különös formájú kard fokára feliratot vésetett:
Gustav Pikéty oberstleutenant des 2-n Husarregimentes.

A másik feliratot a penge lapjába vésték s bizonyos, hogy erre csak a szabadságharc leverése után kerülhetett sor.
Megértéséhez szükséges a vázlatos életrajz.
Pikéty Gusztáv honositott magyar családban született 18o5-ben a temesi Kisfaluban.
1822-ben lépett be hadfiként a 2. /akkor József főherceg-nádor nevét viselő/ huszárezredbe, amelx később Hannover huszárezredként a szabadságharc egyik legkiválóbb alakulata volt.
1824-ben hadnagy, 1831-ben főhadnagy, 1836-ban másodkapitány, 1839-ben pedig első kapitány és századparancsnok lett.
Olyan tiszttársak között szolgált, mint Vécsey Károly, Nagysándor József, Guyon Richárd, Lenkey Károly és Kiss Ernő – utóbbi 1845-től az ezred parancsnoka volt.
A Honnover huszárok 1848 nyarán kerültek bevetésre a Délvidéken.
Pikéty ekkor az ezred rangidős főszázadosa volt, majd osztályparancsnok /két század parancsnoka/.
1848 november 1-étől őrnagyi, 1849 január 1-étől alezredesi rendfokozatban.
Február l-étől ezredessé léptették elő és a Hannover-huszárok parancsnokaként küzdötte végig a hadjáratot Damjanich III. hadtestében.
Vitézségét a kormány április 30-án a III.osztályú katonai érdemjellel ismerte el.
A véres Vág vidéki csaták után Komáromba szorult vissza Görgey hadserege.
Itt érte Pikétyt a tábornoki kinevezése június 26-án, az 5 hadtestből álló fősereg lovasságának lett a parancsnoka.
Hamarosan betegsége vette le a lábáról, s elszakadt a visszavonuló hadseregtől.
Valószinűleg ez mentette meg az életét, mert mint tábornokot, bitófa várta Aradon.
1850 tavaszáig bujdosott, s amikor végül jelentkezett a császári hatóságoknál, a nemzetközi tiltakozás hatására már nem mertek halálos itéletet hozni honvédtisztek perében.
Súlyos várfogságra itélték, kiszabadulása után hazafiak támogatásából élt 1876-ban bekövetkezett haláláig.

Hősünk tehát csak a véletlenek összejátszásának köszönhette, hogy nem kellett tábornoktársai sorsában osztoznia Aradon.

A penge faliratának érdekessége, hogy a szöveg két vésett, korona nélküli magyar cimer közé került, ami a szablya gazdájának töretlen hűségét jelzi a szabadságharc eszméi iránt.
MAGA A SZÖVEG MEGRÁZÓ ÉS FELEMELŐ.
A TIZENHÁROM ARADI VÉRTANÚ NEVÉNEK KEZDŐBETŰIBŐL ÖSSZEÁLLITOTT JELMONDAT A VÉRTANÚ BAJTÁRSAK EMLÉKÉT IDÉZIK, S DICSŐSÉGÜKET HIRDETI:

Pannónia Vergis Deine Toten Nie Als Klager Leben Sie.
/Magyarország sose feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!/

A német nyelvű szöveg a fegyveren lévő vésés betűhiv átirata.
Helyesen:
Pannónia!Vergiss Deine Todten Nicht, Als Klager Leben Sie!

Dr.Kedves Gyula eredeti cikke a Kaliber Magazin l999 januári /9.Sz./ számának 46-47. oldalain olvasható.

 18. BenczeZsolt — 2011-10-17 11:29 

Sziasztok!

Ha jól emlékezem, akkor Ferdinándnak tett esküjükre hivatkozva mondották, hogy nem a császárság intézménye ellen harcoltak. Azt tudni kell, hogy Fehenc Hóska kvázi puccsal jutott hatalomra, hogy mentse a famíliát. Kossuth trónfosztásos posztapokaliptikus megnyilvánulása teszi mindezt szerintem egyértelművé.
Így a tisztek hűek maradtak mindvégig katonai esküjükhöz, hiszen nem a “taknyos” Ferenc Jóskára esküdtek fel.

 19. Vnbetyr — 2011-10-18 07:59 

Vécsey Auguszt lovassági tábornok / AZ ARADI VÉRTANÚ APJA / annyi méltóságot és rangot viselt, hogy nem lenne könnyű valamennyit felsorolni.
A Habsburgok iránti elkötelezettségét jelzi, hogy a szabadságharc leverésekor az aradi hadbiróságnak LEVELET IRT, amelyben javasolta, hogy az elitélteket fosszák meg kamarási méltóságuktól.
Mivel a lefogott tábornokok közül csak az ő fia viselte ezt a méltóságot, a hadbiróság különös szigorral járt el gróf Vécsey Károllyal szemben:
utóljára végezték ki, s igy végig kellett nézni társai felakasztását.

E szavakat irta feleségének, mielőtt társaival az aradi bitófákhoz, utolsó útjára indult:

“Drága, imádott Linám! szeretett, erényes, legkedvesebb feleségem!
Látom, ez életem utolsó pillanata – meg kell halnom, tehát még egyszer Isten veled, óvjon Isten, vezessen minden lépésedben – utolsó lehelletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk.
– Isten veled, jó lélek, és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked, csókollak, csókolom kedves lányomat -lányodat-, Gizellát, Isten veled.

Október 6, reggel 6 órakor.
Szerencsétlen Károlyod.””

 20. csapos — 2012-10-06 21:35 

@tib0ru:
Te “tib0ru” vagy “tiboru” vagy? “tiboru” ugyanis saját avatárjával jelentkezik be.

 21. tiboru — 2012-10-07 08:29 

@csapos:

A “tib0ru” is én voltam, amikor még nem volt avatárom :-)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.