Könyvbemutató: Harckocsizók

nyit.jpgAz Akadémiai Kiadó gondozásában (a közkedvelt Hadiakadémia sorozat legfrissebb tagjaként) nemrégiben jelent meg Robert Kershaw Harckocsizók című munkája. A könyvről a KatPolos kollégák már írtak egy recenziót, ezért nem is vesztegetjük erre az időnket, tessenek azt elolvasni.

Hogy a mi posztunknak akkor mi az értelme? Nos, a kiadó olyan könyvbemutatót szervez Kershaw mester és magyarul megjelent legújabb könyve tiszteletére, amilyenből (sajnos) nagyon kevés van a hazai piacon. Csak hogy elcsöppenjen a nyálatok, tessék, itt a program:

dr. MOLNÁR György, a kötet fordítója: Robert Kershaw: Harckocsizók. Egy fegyvernem kialakulása – a harcjármű és a katona egymásra találása;

dr. SZÁMVÉBER Norbert őrnagy, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár vezetője: Határvadászból páncélos ász: vitéz Tarczay Ervin százados, a legeredményesebb magyar harckocsizó;

SZEKERES József nyugállományú ezredes, a tatai harckocsidandár volt parancsnoka: A T-34-es vezetőüléséből a T-72-es dandár parancsnokságáig;

HATTYÁR István alezredes, az egyetlen ma működő magyar páncélosalakulat, a 25/11 harckocsizászlóalj parancsnoka: A harckocsizó fegyvernem korunkban;

MICZI Béla (KatPol blog): Reflexiók a könyvre és az előadásokra.

könyvbemutató.jpgSzóval ha akár csak minimális mértékben is érdekelnek a harckocsik (és a harckocsizók), ha a szívverésed egy kicsit felgyorsul, ha meglátsz 40-50 tonna acélt és meghallod a lánctalpak semmi máshoz nem hasonlítható csikorgását, ha szeretnél jó társaságban kiváló előadásokat (és előadókat) meghallgatni, majd esetleg egy kis eszmét cserélni a hasonszőrűekkel, akkor 2014. december 3-án, szerdán 17.00 órai kezdettel feltétlenül tedd tiszteleted a Stefánia Palota Pódium Bárjában (tudjátok, ez a Honvéd Kulturális Központ Budapesten), a XIV. kerületi Stefánia út 34-36. alatt. Ha van Facebook-profilod, ezen a linken jelezheted a megjelenésed, így a szervezők nagyjából be tudják majd lőni, hogy hányan leszünk.

És szerintem még sört is lehet kapni valahol a környéken, arról nem is beszélve, hogy a könyvet jelentős kedvezménnyel lehet a helyszínen megvásárolni.

1 hozzászólás

 1. becsuszoszereles1k — 2014-12-27 17:09 

Ami engem amulattal toltott el a harckocsiknal, ugy is mint tank (az iszonyatos csikorgason tul) az az ut onmagan vitele volt… :) A lanctalp a korszakalkoto otlet!
Meg is neztem, honnan ered, mikor, hogyan szuletett a mas neven hernyotalp nevu szerkezet:
“Bizonyára felvetődik a kedves olvasóban a kérdés. Mi köze van a mezőgazdasági gépszerelési ismereteknek a második világháborúhoz, és úgy általánosságban is a haditechnikához. A válasz pofon egyszerű: az első harcjárművek mezőgazdasági járművek felhasználásával készültek. A robbanások utáni kráterekkel és sárral borított első világháborús harcmező alkalmatlan volt a polgári életben megszokott kerekes járművek számára, továbbá az akkoriban elterjedt lóvontatás számára is kihívás volt, hiszen legtöbbször nehéz ágyúkat és egyéb hadi felszerelést kellett szállítani, ami a lóvontatás számára is legtöbbször megoldhatatlan kihívást jelentett. Az 1900-as évek elején különböző országok hadvezetése felfigyelt az éppen elterjedő lánctalpas traktorok előnyeire. A lánctalp lehetővé tette a puha terepen való biztonságos mozgást, és a nagy forgatónyomatékkal rendelkező motor az akkori korban megszokottnál sokkal nagyobb vonóerőt. Természetesen a lánctalpas traktorok mellett megjelentek ekkor már a gőzhajtású kerekes traktorok is (például az első világháborúban széles körben használt Fowler gyártmányú gőztraktorok) – de ezekre cikkemben nem térek ki.

A lánctalpas járószerkezet és a lánctalpas járművek eredete

A lánctalpas járószerkezet elgondolása már az 1700-as évek végén felvetődött elvi síkon, de az első a lánctalp-prototípus megépítése Dimitrij Zagrjaszskíj nevű orosz feltaláló nevéhez köthető. Az első gőzhajtású lánctalpas traktor a Krími háborúban tűnt fel 1853-ban és ezt a járművet tekintjük az összes lánctalpas jármű ősének. A jármű katonai célokra volt kitalálva, mégpedig azt a koncepciót volt hivatott kiszolgálni, hogy a vasúti ágyúk helyett egy kevésbé pályához kötött, egyszerűbben mozgatható nagy erejű löveget szállítsanak. Feltalálója, James Boydell 1846-ban mutatta be ezt a mai szóval mondva nehéz tüzérségi vontatót. Boydell egyszerűen „végtelen sínpályájú mozdony”-nak hívta e járművet, ami az elkövetkezendő 50 évben a szokványos megnevezése volt. Nagyon kevés épült belőle. Az első nagyobb szériában gyártott lánctalpas traktor az orosz Fjodor Blinov által épített jármű, melyet már mezőgazdasági munkákra alkalmaztak. A merev felfüggesztésű járószerkezet azonban rengeteg hibával küszködött még ekkor, és hamar tönkrement, de egy amerikai mérnök, Alvin Lombard ennek alapján kifejlesztette saját, sokkal megbízhatóbb futóművét, ami az 1901-ben bemutatott nagysikerű Lombard Steam Log Hauler (azaz Lombard féle erdészeti vontató) traktor járószerkezete lett. 83 darab épült ebből a traktorból, borzalmasan sokba került, csak a leggazdagabb erdészetek engedhették meg maguknak ezt az új csodamasinát, ami akár 50 ló erejét is képes volt produkálni. Nagyon érdekes jármű volt, hiszen úgy lehetne leírni, mint egy gőzmozdony és egy (motoros szán) keverékét. Tehát egy gőzgép által hajtott elől csúszó talpas, hátul lánctalpas vontató. Egy felújított példánya ma is látható eme járműnek az Egyesült Államokban.

A legnagyobb áttörés akkor történt meg, amikor egy Benjamin Holt nevű amerikai mérnők megvette 60 000 dollárért a Lombard-féle erdészeti vontató gyártási engedélyét. És a gőzgép helyett belső égésű motorral szerelte fel. Innentől nem volt megállás,[…]”
https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=3&cad=rja&uact=8&ved=0CCoQFjAC&url=http%3A%2F%2Fwww.masodikvh.hu%2Ferdekessegek%2Ferdekessegek%2F1396-a-lanctalpas-jarmvek-jaroszerkezete&ei=uNSeVMqFHobxaIu9gZgB&usg=AFQjCNEIWHvNjwkvF4IsngfTCd67VISVtA&sig2=4_7GKfauo1P9Y1n1bcksLg

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.