Mata Hari

1917. október 15-e, egy hétfői nap hajnala. A Párizs melletti Vincennes-i erőd udvarán felsorakozik egy 12 fős, zuávokból összeállított kivégzőosztag. Tőlük 10 méterre, velük szemben egy roppant elegáns, sötét színű ruhába öltözött 41 éves nő áll, fekete kalapban és kesztyűben, finoman kisminkelve. Egy tiszt lép oda, kezében a kendő. „Szükséges ez, hadnagy úr?” kérdezi búgó hangon, kicsit idegenes kiejtéssel, miközben mélyen a tiszt szemébe néz. A fiatal hadnagy elvörösödik és dadogva válaszol: „Ha a Madame nem óhajtja, nem, semmi jelentősége…” – majd biccentéssel elköszön, hátralép és vezényelni kezd.

A lövések eldördülnek, s a művésznevén Mata Hariként ismert táncosnő holtan esik össze.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Allan Pinkerton

A múltkor a Tiborublog pár törzsolvasójával folytatott sörözéses beszélgetés során az érintettek meggyőző többséggel döntöttek úgy, hogy blogunk „Kémek és hírszerzők” sorozatának legújabb posztjában arról az emberről szeretnének megtudni valamicskét, aki (többek között) létrehozta a világ talán leghíresebb és legnagyobb múltú magándetektív-irodáját. Mivel létezésünk egyik alaptétele a demokrácia, íme Allan Pinkerton élete és munkássága.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elijahu Kohen 2.0

Az első részben megismerkedtünk azzal az – egyhangúnak korántsem mondható – életpályával, melynek lokális végpontján, 1962 januárjában ott áll hősünk, Kamal Amin Saabet, Argentínából hazatelepült szír üzletember bőrében és fürkésző tekintetét Damaszkuszra veti.

Innen folytatjuk tehát Elijahu Kohen történetét – s hogy lesz-e harmadik rész, az csak a poszt írása közben fog eldőlni… bizony-bizony…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elijahu Kohen 1.0

Kémekről és hírszerzőkről szóló minisorozatunk nem lehet teljes a zsidó állam egyik legsikeresebb gumitalpújáról szóló poszt nélkül. Ez a pali a hatvanas évek első felében olyan dolgokat vitt véghez a Közel-Keleten, amelyeket Torontótól Párizson keresztül Moszkváig azóta is tanítanak a spionhistóriai kurzusokon, és biztosak vagyunk abban, hogy a legenda kialakítása, a beépülés és a közvetett befolyásolás speckolok végén sorra kerülő számonkérésekkor minimum két kérdés kapcsolódik hozzá.

Lássuk tehát Elijahu Kohen (vagy Cohen) történetét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Rainbow Warrior felrobbantása

A Tiborublog házigazdája (hasonlóan olvasóink döntő többségéhez) elkötelezett környezetvédő: nem dobálja szanaszét a sörösdobozokat, nem gyújt tábortüzet benzinkutak közvetlen szomszédságában és elviszi az üres lőszerhüvelyeket a színesfém-kereskedőkhöz.

Innen is látszik, hogy a Greenpeace-szel szemben semmiféle negatív prekoncepció nem terhel, ugyanakkor – mély levegőt véve – azt az ősrégi közhelyet is ki kell mondanunk, hogy ami hülyeség, az hülyeség. Punktum.

Mai posztunkban egy régi, ámde tanulságos esetet elevenítünk fel, amely a titkosszolgálatok és a környezetvédők közötti örök szemléletkülönbség eredője – hogy finoman fogalmazzunk. Fogadjátok megértéssel és környezettudatos empátiával a Szivárványharcos klasszikus történetét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Delila, az első kémnő

Nőnap van, ráadásul nemzetközi. Az íróasztalom fölé görnyedve hosszú órákat töltöttem annak kifundálásával, hogyan is emlékezhetnénk meg méltóképpen erről a jeles alkalomról, mígnem eszembe jutott egy régebbi témaszavazás, ahol szegény Delila a negyedik helyet érte el, alig 12 vokssal.

Sebaj – gondoltam –, akkor itt a ragyogó alkalom, hogy bebizonyítsuk: hősnőnk igazságtalan bánásmód áldozata lett két hónappal ezelőtt. Olvassátok tehát annak a nőnek a történetét, aki ősi prototípusa a mindenkori kémnők femme fatale alfajának. Hölgyeim és uraim, a legelső Végzet Asszonyának kémtörténete következik!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Castro és a CIA

Te mekkora összeget lennél hajlandó feltenni egy fogadáskor arra a forgatókönyvre, hogy a világ (egyik) szuperhatalmának legbefolyásosabb és anyagiakkal bőven eleresztett titkosszolgálata évtizedeken keresztül megpróbál eltenni láb alól egy külföldi politikust, de kísérletei rendre kudarcba fulladnak?

Fidelt az amerikai sajtó sokáig paranoid, feltűnési mániában szenvedő keljfeljancsinak tartotta, aki kataton monotóniával ismételgeti: engem meg akarnak gyilkolni, engem meg akarnak gyilkolni, engem meg akarnak gyilkolni… Aztán szép csendesen elkezdtek szivárogni az információk, s kiderült: Kuba első számú embere tökéletesen tisztában volt a tényekkel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Echelon

A BlogRepublik (és ezen belül a Tiborublog) olvasói természetesen üdítő kivételek, de rajtuk kívül mindenki más nyitott már ki olyan levelet, amelynek nem ő volt a címzettje, olvasott el olyan emailt, amelyet nem neki írtak.

A kíváncsiság a legősibb emberi tulajdonságok egyike, és még magánszemélyek is nagyon nehezen tudnak úrrá lenni rajta, a kormányzati szervezetekről nem is beszélve.

Ma az egyik legkíváncsibb nemzetközi szervezetről, a hírszerzés csúcsragadozójáról fogunk mesélni nektek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Kitty-szalon 3.0

Eljött tehát a nap, amikor az első és a második rész után a harmadikkal pontot teszünk a náci bordélyház, a Kitty Szalon történetének végére.

Kérlek benneteket, hogy a Magyar Nemzeti Bloggerszövetség Etikai Szabályzatának 156/B. §. (k) bekezdés 69. pontjában foglaltaknak megfelelően a kiskorú olvasókat zavarjátok el a képernyő elől, mert nem vennénk a szívünkre, ha posztunk negatívan befolyásolná erkölcsi fejlődésüket és törést okozna a még fejlődő lelkivilágukban.

Köszönjük.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Kitty-szalon 2.0

Az első részben megismerkedtünk Kitty Schmidt előéletével, a harmincas évek Berlinjének érzékiségtől lucskos légkörével, valamint Heydrich és Schellenberg eszmetársak eltökéltségével a Birodalom belső biztonságának garantálását illetően.

Lássuk, hogyan folytatódott a náci bordélyház története.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Kitty-szalon 1.0

Az elmúlt napok fajsúlyos posztjai után következzék egy kicsit könnyedebb (mondhatni pikánsabb) téma: (fél)meztelen, készséges nők, márkás italok, vöröses fény, süppedős szőnyegek, diszkrét zene, nyikorgásmentes ágyak.

De hát ez nem egy szexblog! – kiálthattok fel, teljesen jogosan. Hát nem – mondom én nyugtatóan -, hiszen a rejtett mikrofonokat még nem említettem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….