McRaven tengernagy évzáró beszéde

Amerikában nagy divat, hogy az egyetemi év végén, a végzősök kibocsájtó ünnepségén az adott felsőoktatási intézmény egyik hajdani, különféle területeken komoly eredményeket elért hallgatója (úgymond híres ember) tartja az évzáró beszédet. Az is hagyomány, hogy az ezernyi hasonló beszéd közül (az USA-ban körülbelül 3000 egyetem és további 1600 főiskola van) minden évben megválasztják azt, amelyik a legnagyobb hatást keltette a hallgatóságban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A kolumbiai UFEAU

Nem rendelkezem ugyan naprakész statisztikákkal, de nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha kijelentem: a civilizált és demokratikus országok döntő hányadában a hadsereg belföldi, rendészeti célú bevetését mindenféle törvény (sokszor maga az alkotmány) szigorúan tiltja. Az ok roppant egyszerű: a fegyveres erők arra valók, hogy az adott országot egy külső ellenségtől megvédjék, az olyan belső problémák kezelésére pedig, mint a bűnözés vagy a terrorcselekmények, az államnak ott vannak az erre szakosodott erőszakszervezetei: a rendőrség, a csendőrség vagy az elhárítás.

Nos, ma egy olyan alakulatot mutatok be röviden, amely látványosan szembemegy ezzel az alapelvvel. Tisztelt olvasók, a kolumbiai UFEAU következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gideon és az alapok

Az egyik olvasónk feltette pár napja a kérdést: hogyan, mikor és miért alakultak ki a különleges katonai egységek, mire használják őket, miben különböznek a nemkülönlegesektől, satöbbi. Két barátom – nagyon okosan – rögtön lecsapott rá és rávilágítottak arra a tényre, hogy ezen kérdés megválaszolása egyfelől jócskán túlmutat blogunk keretein, másfelől talán pontosítani kéne a kvescsönt.

Amíg az olvasó gyűjti a muníciót, én arra vállalkozom, hogy mogyoróhéjban felvillantsam a szakmai gyökereket, s ideiglenesen megszakítva a konkrét különlegesekről szóló sorozatot, egy – ahogy a franciák mondanák – diagonális áttekintést nyújtok a téma elméletéről. Meglehet, az egész blogot, vagy legalábbis a „különlegesek” címkével ellátott részt ezzel kellett volna kezdenünk, de ez van; a logikai/kronológiai sorrend istenítése számos tudóst juttatott már a vérpadra.

(Erre a bombasztikus kijelentésre természetesen nem tudnék egyetlen példát sem mondani, de szerintem nagyon jól hangzik).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A RAID

Amikor a tegnapi napon egy francia mesterlövész óvatosan (PGM Ultima Ratio típusú fegyvere célkeresztjén át) szemügyre vette Mohamed Merah koponyáját, majd finoman meghúzta az elsütőbillentyűt, végleg megoldva a Toulouse-i terrorista összes, evilági gondját, már tudtam, hogy sürgősen posztot kell írnom arról a rendőri egységről, melynek párducos jelvényét világszerte híressé tették az elmúlt napok eseményei.

Hölgyeim és uraim, az alábbiakban a francia rendőrség különleges bevetési egységéről, a RAID-ről olvashattok pár gondolatébresztő bekezdést.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A német Gebirgsjäger

Amikor 1915-ben az olasz csapatok a Dolomitokban elkezdték feszegetni az osztrák-magyar pofonosláda tetejét, a Monarchia katonai vezetői meg voltak győződve arról, hogy egyedül is el tudnak bánni a spagettifaló taljánok szedett-vedett seregével.

A szövetséges német vezérkar azonban résen volt: a porosz tábornokok kisakkozták, hogy jódlizással meg alföldi magyar bakákkal elég nehezen lehet megfelelni a magas hegyek által támasztott harcászati követelményeknek, ezért megszületett a döntés: létre kell hozni egy olyan német katonai egységet, amelyik alpesi körülmények közepette is leteszi a Vaterland olykor véres asztalára azt, amit a germán ősök elvárnak tőlük; megszületett az első német hegyivadász-alakulat, melynek feladata az osztrákok megsegítése volt az olasz fronton.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A GSG-9 – második rész

A német szövetségi határőrség rendőrség terrorellenes kommandójának megalakításáról és az alaptudnivalókról szóló első rész után most – ahogy az agrármarketing profijai mondanák – kukkantsunk be egy kicsit a cég hátsó udvarába, ahol a majorság néha bizony a trágyadombon kapirgál.

A GSG-9 túl sokáig nem maradhatott a háttérben; 1977 harmadik évnegyede a „Német Ősz” eposzi jelzővel vonult be a terrorelhárítási évkönyvekbe. Pár hónap leforgása alatt olyan események következtek be a Vaterland nyugati fertályán, amelyek egy közepes földrésznek is a becsületére váltak volna.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A francia Köztársasági Gárda

Függetlenül az éppen aktuális rendszertől, ideológiától vagy zászló- és címer-modelltől, a különféle állami méltóságok, valamint az ezek székhelyeként, lakásaként, munkahelyeként szolgáló épületek őrzése, védelme és biztosítása emberemlékezet óta külön szakmát jelent a fegyveresek nagy családján belül. Testőrsége mindenkinek volt, a római cézároktól és konzuloktól kezdve a középkori királyokon át az új- és a legújabb kor különféle diktátoraiig, uralkodóiig, vagy akár a demokratikusan megválasztott állam- és kormányfőkig.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az izraeli ejtőernyős

Kevés olyan nemzeti hadserege van a világnak, mely akkora népszerűségnek örvend hazájában, mint az Izraeli Véderő (ami a zsidó állam hadseregének, a Tzahalnak (fonetikusan és magyarosan: a Cáhálnak) hivatalos, és egyúttal kicsit eufemisztikus elnevezése). Ezen belül is kiváltságos helyzetben vannak a Tzanhanok, az izraeli katonai ejtőernyősök, akik hatvanegynéhány éve gyakorlatilag egyfolytában háborús körülmények közepette csiszolhatják elhanyagolhatónak amúgy sem mondható bevetési és, khm, problémamegoldási technikájukat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A gurkhák

A francia Idegenlégión kívül napjainkra talán a gurkhák képviselik egyedül azt a tradicionális imázst, amit a “zsoldos” szó hordoz, ennek hagyományos és kevésbé hagyományos minden jelentésével együtt: a zsoldos ugye kizárólag és kifejezetten pénzért katonáskodik, alkalmasint embert öl. Ez is egy szakma, mint a parókakészítő vagy a számlaképes hidegburkoló, talán csak nem jár annyi papírmunkával az adóhivatal felé.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

HRT – az FBI túszmentői

A bűnözők között fel-felbukkannak olyan egyedek, akik foglyul ejtik embertársaikat, és szabadonbocsátásukat követelés teljesítésétől teszik függővé; alapesetben ők az emberrablók. Ez a követelés gyakorta jelentős mennyiségű készpénz, továbbá szabad elvonulás. Olykor abszolút teljesíthetetlent is szoktak követelni: például hogy mondjon le a pápa, esetleg hogy legyen szabadság, egyenlőség és testvériség, vagy hogy Denzel Washington beteg kisfia azonnal kapjon új szívet.

Azokat az embereket, akiket az emberrablók fogva tartanak, túszoknak nevezzük, azokat pedig, akiknek az a feladatuk, hogy a túszokat (lehetőleg élve) kiszabadítsák: túszszabadítóknak, esetleg túszmentőknek (lásd még hatás-ellenhatás, úgy is mint dinamika harmadik alaptörvénye – csak hogy a reálértelmiség is kapjon egy csontot).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A brit Royal Marines

Ha jól utánagondolok, eddigi különlegeseink között nem szerepeltek olyan csapatok, akik főállásban, esetenként kötésig jéghideg (tenger)vízben gázolva – farkasszemet nézve az ezzel automatikusan együtt járó húgyúti megbetegedések és a sós víz bőröregítő hatása bestiális kettősének rémével – szereztek volna harci dicsőséget hazájuknak; sőt, úgy emlékszem, tősgyökeres angolszász-brit katonai egységet sem mutattunk még be tisztelt olvasóinknak (az Isten szerelmére: a gurkhákat most ne soroljuk az angolszászokhoz; van nekik elég bajuk enélkül is, az amerikai ejtőernyősök génállományáról meg – politikailag korrekt csávóként – inkább ne is beszéljünk!)

Ez a mostani poszt tehát a klasszikus két legyet egy csapásra, hiszen mindkét fenti hiányosságunkat egyszerre, egyetlen elegáns mozdulattal pótoljuk, ami csak a legjobbak sajátja. Hölgyeim, uraim, ellenségeim: következik Őfelsége a brit uralkodó tengerészgyalogosa!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A japán ejtőernyős

Szun Ce után blogunk ázsiai offenzívája folytatódik; igaz, egy tengerszorossal és 2500 évvel odébb: mai posztunkban megvizsgáljuk, hogy a japók kedvenc fegyvernemünk tekintetében is olyan szépen teljesítettek-e, mint a két hagyományos sportágukban: szeppukuban vagy kamikázeban.

(Már most szólok: nem!)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Otto Skorzeny

Eddigi fennállása óta a Tiborublog házigazdája többször  igyekezett azt bizonyítani, hogy véleménye szerint a vegytiszta katonai vagy titkosszolgálati erények előtti főhajtás gyakorlatilag független a posztokban megörökített korszaktól, egyenruhától és a feldolgozott személy (vagy alakulat) mögött álló ideológiától. Egy jó katona (vagy kém) akkor is jó katona (vagy kém), ha német, izraeli, amerikai vagy orosz zászló alatt teszi a dolgát, aki pedig ezt kétségbevonja, az vagy nem ért a területhez, vagy elvakultan gondolkozik.

És így lesz téma ezeken az oldalakon a már tárgyalt Eli Kohen mellett mai főszereplőnk, akinek pályafutása ismét csak alkalmas arra, hogy kisebb hullámokat verjen.

Tekintsük tehát át közösen Otto Skorzeny rövid életrajzát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A spanyol Idegenlégió

Igen, jól olvassátok; a nevezetes francián, továbbá a Svájci Gárdán és a gurkhákon kívül létezik még egy további fegyveres erő, ahol a sorállományú katonák állampolgársága nem feltétlenül egyezik meg parancsnokaikéval és/vagy kenyéradói gazdáikéval. A spanyol légióról (múltjáról és jelenéről) keveset hallani, ezért posztunk valóban súlyos hiánypótlási igénnyel lép elétek. Mivel tényleg van egy csomó érdekesség velük kapcsolatban, ne szarozzunk: vágjunk bele!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az amerikai ejtőernyős

Az amerikai hadsereg ejtőernyős fegyvernemének nemcsak a születése napját, de óráját is pontosan lehet tudni: 1940. július elseje, hétfő reggel 07.00 óra; a Georgia állambeli Fort Benning kiképzőbázis fellobogózott alakulóterén a 29. Gyalogos Hadosztály ott felsorakoztatott 50 emberének (48 sorállományúnak és két tisztnek) ünnepélyes parancsismertetést tartanak, melynek értelmében létrejön a US Army első, kísérleti ejtőernyős szakasza.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A fianóglachok

Komoly összegben mernék fogadni arra, hogy ezer magyar megkérdezett katona közül a címben szereplő szót talán egy sem  ismeri. Ezen olyan nagyon nem csodálkozom…

Ilyen szűk körben bevallhatjuk, hogy az „ír” nemzetnév hallatán még mi, a military iránt kiemelt érdeklődést tanúsítók is hamarabb asszociálunk a legendás fekete sörre, a géppuskalábú táncosra vagy akár a – sajnálatos módon szinte nyom nélkül eltűnt – gazdasági csodára, semmint speciális rendeltetésű katonai egységre. Márpedig az Ír Köztársaság különlegesei már csak azért is megérdemelnek egy posztot itt, a Tiborublogon, mert a tavaly ünnepelték megalakulásuk 30. évfordulóját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A thébai Szent Sereg

A melegekről (pontosabban: a homoszexuális férfiakról) a közvélekedésben számtalan téves sztereotípia uralkodik. Ezek egyike, hogy túlhangsúlyozott feminin tulajdonságaik eleve alkalmatlanná teszik őket a katonáskodásra.

A thébai Szent Csapat csattanós ellenpéldája a fenti vélekedésnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Delta Force

Sokat gondolkoztam, hogy bevállaljam-e ezt a posztot,  hiszen bolygónkon – a francia Idegenlégión kívül – talán nincs még egy olyan katonai egység, amelyről ennyit írtak volna, mint róluk. Aztán hallottam, hogy Chuck Norris pont holnap lesz 71 éves, úgyhogy döntöttem: blogunk ennyivel tartozik neki. Százezer információ kimaradt, tízmillió kiegészítés is jogos lenne. Aki úgy érzi, a kommenteknél hozzájárulhat a poszt tartalmasabbá tételéhez; Chuck biztosan hálás lesz neki.
Hivatalos – és hosszú – nevén az Amerikai Egyesült Államok Hadserege Különleges Erőinek 1. számú Műveleti Osztagáról esik pár keresetlen szó a továbbiakban.
Következik a Delta Force.

A német Fallschirmjäger

A német katonai ejtőernyősök története furcsamód egy rendőri alakulattal kezdődik: 1935-ben az akkori porosz belügyminiszter (bizonyos Hermann Wilhelm Göring – van-e hadtörténelem iránt érdeklődő, ki e nevet nem ismeri?) úgy gondolja, létrehoz egy olyan bevetési egységet (a tőle már akkor megszokott szerénységgel Landespolizeigruppe Hermann Göringnek nevezi el), amelynek tagjai ejtőernyős alapkiképzésben is részesülnek. Kicsit később a spanyol polgárháborúban lesz alkalmuk gyakorolgatni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….