McRaven tengernagy évzáró beszéde

Amerikában nagy divat, hogy az egyetemi év végén, a végzősök kibocsájtó ünnepségén az adott felsőoktatási intézmény egyik hajdani, különféle területeken komoly eredményeket elért hallgatója (úgymond híres ember) tartja az évzáró beszédet. Az is hagyomány, hogy az ezernyi hasonló beszéd közül (az USA-ban körülbelül 3000 egyetem és további 1600 főiskola van) minden évben megválasztják azt, amelyik a legnagyobb hatást keltette a hallgatóságban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A kolumbiai UFEAU

Nem rendelkezem ugyan naprakész statisztikákkal, de nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha kijelentem: a civilizált és demokratikus országok döntő hányadában a hadsereg belföldi, rendészeti célú bevetését mindenféle törvény (sokszor maga az alkotmány) szigorúan tiltja. Az ok roppant egyszerű: a fegyveres erők arra valók, hogy az adott országot egy külső ellenségtől megvédjék, az olyan belső problémák kezelésére pedig, mint a bűnözés vagy a terrorcselekmények, az államnak ott vannak az erre szakosodott erőszakszervezetei: a rendőrség, a csendőrség vagy az elhárítás.

Nos, ma egy olyan alakulatot mutatok be röviden, amely látványosan szembemegy ezzel az alapelvvel. Tisztelt olvasók, a kolumbiai UFEAU következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A francia hírszerzés harci búvárai

A franciákat ismerők közül elég sokan tudják, hogy ha a République érdekeiről van szó, gall barátaink titkosszolgálatai meglehetősen rugalmasan kezelik nem csak az idegen államok törvényeit, de gyakran az emberi alapjogokat is. Persze egyetlen gumitalpú cég sem Teréz anyát vagy az öreg Gandhit választotta kabalafigurának, de a DGSE (Direction générale de la sécurité extérieure, vagyis a Külső Biztonsági Főigazgatóság, magyarul: a francia hírszerzés) gyakran még a CIA-t is megszégyenítő gyakorisággal nyúl erőszakos (és katonai) eszközökhöz (hogy ne menjünk messzebb, tessenek csak a Rainbow Warrior esetére gondolni).

Ma a titkosszolgálatok és a különleges erők összeborulásának egyik tipikus, a szakértői szemeket minden szempontból gyönyörködtető példájáról, a CPEOM-ról olvashattok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gideon és az alapok

Az egyik olvasónk feltette pár napja a kérdést: hogyan, mikor és miért alakultak ki a különleges katonai egységek, mire használják őket, miben különböznek a nemkülönlegesektől, satöbbi. Két barátom – nagyon okosan – rögtön lecsapott rá és rávilágítottak arra a tényre, hogy ezen kérdés megválaszolása egyfelől jócskán túlmutat blogunk keretein, másfelől talán pontosítani kéne a kvescsönt.

Amíg az olvasó gyűjti a muníciót, én arra vállalkozom, hogy mogyoróhéjban felvillantsam a szakmai gyökereket, s ideiglenesen megszakítva a konkrét különlegesekről szóló sorozatot, egy – ahogy a franciák mondanák – diagonális áttekintést nyújtok a téma elméletéről. Meglehet, az egész blogot, vagy legalábbis a „különlegesek” címkével ellátott részt ezzel kellett volna kezdenünk, de ez van; a logikai/kronológiai sorrend istenítése számos tudóst juttatott már a vérpadra.

(Erre a bombasztikus kijelentésre természetesen nem tudnék egyetlen példát sem mondani, de szerintem nagyon jól hangzik).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szovjet/orosz ejtőernyős

A harmincas évek első felében a szovjet hadvezetés a világon elsőként ismerte fel az ejtőernyő harcászati jelentőségét. 1935-ben a Kijev mellett – külföldi katonai megfigyelők jelenlétében – végrehajtott komplex hadgyakorlaton európai és amerikai főtisztek döbbenten figyelték, amint Sztálin kézmozdulatára a fejük fölött dübörgő szállítógépekből 1.200 katona ugrik ki, s másodperceken belül fehér selyemgubók borították be az ukrán eget… A szovjet hadsereg csúcsvezetői büszkén düllesztették ki mellkasukat és magabiztosan mosolyogtak a német, amerikai, brit és a többi katonai attaséra: na kollégák, erre varrjatok gombot! – mondták volna, ha az ékes orosz nyelv ismeri ezt a szólást…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A RAID

Amikor a tegnapi napon egy francia mesterlövész óvatosan (PGM Ultima Ratio típusú fegyvere célkeresztjén át) szemügyre vette Mohamed Merah koponyáját, majd finoman meghúzta az elsütőbillentyűt, végleg megoldva a Toulouse-i terrorista összes, evilági gondját, már tudtam, hogy sürgősen posztot kell írnom arról a rendőri egységről, melynek párducos jelvényét világszerte híressé tették az elmúlt napok eseményei.

Hölgyeim és uraim, az alábbiakban a francia rendőrség különleges bevetési egységéről, a RAID-ről olvashattok pár gondolatébresztő bekezdést.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A német Gebirgsjäger

Amikor 1915-ben az olasz csapatok a Dolomitokban elkezdték feszegetni az osztrák-magyar pofonosláda tetejét, a Monarchia katonai vezetői meg voltak győződve arról, hogy egyedül is el tudnak bánni a spagettifaló taljánok szedett-vedett seregével.

A szövetséges német vezérkar azonban résen volt: a porosz tábornokok kisakkozták, hogy jódlizással meg alföldi magyar bakákkal elég nehezen lehet megfelelni a magas hegyek által támasztott harcászati követelményeknek, ezért megszületett a döntés: létre kell hozni egy olyan német katonai egységet, amelyik alpesi körülmények közepette is leteszi a Vaterland olykor véres asztalára azt, amit a germán ősök elvárnak tőlük; megszületett az első német hegyivadász-alakulat, melynek feladata az osztrákok megsegítése volt az olasz fronton.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A GSG-9 – második rész

A német szövetségi határőrség rendőrség terrorellenes kommandójának megalakításáról és az alaptudnivalókról szóló első rész után most – ahogy az agrármarketing profijai mondanák – kukkantsunk be egy kicsit a cég hátsó udvarába, ahol a majorság néha bizony a trágyadombon kapirgál.

A GSG-9 túl sokáig nem maradhatott a háttérben; 1977 harmadik évnegyede a „Német Ősz” eposzi jelzővel vonult be a terrorelhárítási évkönyvekbe. Pár hónap leforgása alatt olyan események következtek be a Vaterland nyugati fertályán, amelyek egy közepes földrésznek is a becsületére váltak volna.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A GSG-9 – első rész

Ha jól számolom, három hónapja nem jelent meg különlegesekről szóló poszt a Tiborublogon; utoljára a lengyel testvérekkel foglalkoztunk november közepén. Nem magyarázkodni akarok, hiszen tudjuk: vannak megmagyarázhatatlan dolgok, amiket egy férfi emelt fővel maximum beismerni tud, s nagy levegőt véve, dacosan várja a következményeket.

Ma igyekszem helyrehozni, amit lehet, s egy olyan alakulatot mutatok be nektek, amellyel már régóta kacérkodtam, de valahogy mindig kimaradtak a szórásból. Kedves olvasók, íme, a költői hangzású Grenzschutzgruppe 9, vagy ahogy a betűszavak szerelmesei becézik őket: a GSG-9. Történelmi szövetségesekről lévén szó, ők is kapnak két posztot; a mai az első.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A francia Köztársasági Gárda

Függetlenül az éppen aktuális rendszertől, ideológiától vagy zászló- és címer-modelltől, a különféle állami méltóságok, valamint az ezek székhelyeként, lakásaként, munkahelyeként szolgáló épületek őrzése, védelme és biztosítása emberemlékezet óta külön szakmát jelent a fegyveresek nagy családján belül. Testőrsége mindenkinek volt, a római cézároktól és konzuloktól kezdve a középkori királyokon át az új- és a legújabb kor különféle diktátoraiig, uralkodóiig, vagy akár a demokratikusan megválasztott állam- és kormányfőkig.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Combat Weathermen

Valljuk csak be: ép eszünk és jóízlésünk hiába tiltakozik, ha azt a szót halljuk, hogy meteorológus, leginkább egy hazai, már-már közszereplői státusszal bíró időjós képe úszik be retinánk elé, amint (bozontos szemöldökével és ősz hajával főleg az életük deléhez közeledő szépasszonyok szívét megdobogtatva) a csapadék szeszélyeiről beszélve végezetül mindenkinek derűs estét kíván.

Miután megborzongtunk, mai posztunkban az időjárás-szakértők egy teljesen más csoportjáról fogunk mesélni. Ők a Combat Weathermen nevet viselő amerikai különleges alakulat, de úgy is mondhatnánk: az amerikai légierő válasza Aigner Szilárdra.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az izraeli ejtőernyős

Kevés olyan nemzeti hadserege van a világnak, mely akkora népszerűségnek örvend hazájában, mint az Izraeli Véderő (ami a zsidó állam hadseregének, a Tzahalnak (fonetikusan és magyarosan: a Cáhálnak) hivatalos, és egyúttal kicsit eufemisztikus elnevezése). Ezen belül is kiváltságos helyzetben vannak a Tzanhanok, az izraeli katonai ejtőernyősök, akik hatvanegynéhány éve gyakorlatilag egyfolytában háborús körülmények közepette csiszolhatják elhanyagolhatónak amúgy sem mondható bevetési és, khm, problémamegoldási technikájukat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az argentin Buzo Táctico

A dél-amerikai kontinens spanyol nyelvű része eddig valahogy kimaradt a különleges egységekről szóló sorozatunk látóköréből. Az az igazság, hogy Latin-Amerika valahogy nem ugrik be az embernek, amikor speciális alakulatokról esik szó, pedig a szóbanforgó földrész bírt ám katonailag meghökkentő megoldásokkal szolgálni az elmúlt ötven évben – elég, ha Pinochet tábornokra, vagy számtalan diktátor kollégájára gondolunk, akik a múlt század hatvanas éveitől kezdve a legváratlanabb helyzetekben ragadták magukhoz a hatalmat és tették világszerte ismertté a katonai junta jelzős szerkezetet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A gurkhák

A francia Idegenlégión kívül napjainkra talán a gurkhák képviselik egyedül azt a tradicionális imázst, amit a “zsoldos” szó hordoz, ennek hagyományos és kevésbé hagyományos minden jelentésével együtt: a zsoldos ugye kizárólag és kifejezetten pénzért katonáskodik, alkalmasint embert öl. Ez is egy szakma, mint a parókakészítő vagy a számlaképes hidegburkoló, talán csak nem jár annyi papírmunkával az adóhivatal felé.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A brazil ejtőernyős

Ennyi poszt után eljött az ideje annak, hogy a különböző fegyveres erők különlegeseit bemutató sorozatunkban sort kerítsünk a brazil ejtőernyősökről szóló cikkre, hiszen Latin-Amerika (ahhoz képest, hogy a legszórakoztatóbb államcsínyek és a legjobb mellű szépségkirálynők kontinense) eddig meglehetősen alulreprezentált volt itt, a Tiborublogon.

Szóval ha karnevál- vagy szambablogot írnánk, sokkal könnyebb dolgunk lenne, na meg a téma kutatása is többet gyönyörködtetné a szerző szemét, de ugye tudjuk, hogy nem kell mindig kaviár (vagy ha kell is, nem jut). Következzék tehát egy viszonylag rövid poszt a brazil különlegesekről – csak az íze kedvéért.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

HRT – az FBI túszmentői

A bűnözők között fel-felbukkannak olyan egyedek, akik foglyul ejtik embertársaikat, és szabadonbocsátásukat követelés teljesítésétől teszik függővé; alapesetben ők az emberrablók. Ez a követelés gyakorta jelentős mennyiségű készpénz, továbbá szabad elvonulás. Olykor abszolút teljesíthetetlent is szoktak követelni: például hogy mondjon le a pápa, esetleg hogy legyen szabadság, egyenlőség és testvériség, vagy hogy Denzel Washington beteg kisfia azonnal kapjon új szívet.

Azokat az embereket, akiket az emberrablók fogva tartanak, túszoknak nevezzük, azokat pedig, akiknek az a feladatuk, hogy a túszokat (lehetőleg élve) kiszabadítsák: túszszabadítóknak, esetleg túszmentőknek (lásd még hatás-ellenhatás, úgy is mint dinamika harmadik alaptörvénye – csak hogy a reálértelmiség is kapjon egy csontot).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A svéd dragonyos vadászok

A hadtörténelemmel foglalkozók tudják, hogy a svédek nagy királya, Gusztáv Adolf egyike volt a legtökösebb kora újkori király-hadvezéreknek. Ahogyan az közismert, Észak Oroszlánja – számos erénye mellett – arról is híres, hogy gyakorlatilag az első sorozott, jól kiképzett nemzeti hadsereget hozta létre Európában.

De azóta? Vajon mit/kit tud letenni a különlegesek asztalára a közel kétszáz éve békében élő, semleges Svédország?

Nos, például őket: a dragonyos vadászokat, akiket az amerikaiak egyszerűen csak Észak Rangereinek neveznek – talán nem véletlenül.
   Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A török ejtőernyős kommandó

Valljuk be: zaklatott történelmünk, továbbá Jókai, Gárdonyi és hasonszőrű (általunk amúgy roppant tisztelt) írótársaik sokat tettek azért, hogy a „török katona” jelzős szerkezet hallatán az átlagmagyar lelki szemei elé évszázadokon keresztül a bugyogós, lehetőleg félszemű, görbe karddal hadonászó, punkos frizurát viselő janicsárszerű képződmény képe ússzon be a félhomályból. Ezt az imázst fogjuk ma egy kicsit szétzilálni, mégpedig a török ejtőernyős kommandósok bemutatásával.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A brit ejtőernyős

A britektől már szerepeltek ezeken az oldalakon a tengerészgyalogosok, de az emblematikus, eddig többször és több egyenruha szerves részeként feltűnt vörös barett őstulajdonosairól (hogy ne mondjak kópirájt-gazdát) még nem esett szó.

Őfelségének ugyanis nemcsak tengeri emberei vannak, hanem ernyősei is. Gazdag és változatos múltjuk őket is maradéktalanul alkalmassá teszi arra, hogy a Tiborublog foglalkozzon velük, úgyhogy nem gatyázunk: bele is vágunk.

Ladies and Gentlemen: The British Paras!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A dél-koreai 707-esek

Az elmúlt hónapokban a koreai félszigeten túl sok dolog nem történt, ha leszámítjuk a Kedves és Szeretett Vezető halálhíréről szóló, heti rendszerességgel ismétlődő, de sajnálatos módon mindeddig kacsának bizonyult híreket, illetve a kommunista Korea próbálkozásait, hogy a Btk. 323.§.-ba (zsarolás) ütköző módon egy kis lóvét meg rizset szerezzen a művelt Nyugattól nukleáris próbálkozásai beszüntetése ellenében.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….