Mata Hari

1917. október 15-e, egy hétfői nap hajnala. A Párizs melletti Vincennes-i erőd udvarán felsorakozik egy 12 fős, zuávokból összeállított kivégzőosztag. Tőlük 10 méterre, velük szemben egy roppant elegáns, sötét színű ruhába öltözött 41 éves nő áll, fekete kalapban és kesztyűben, finoman kisminkelve. Egy tiszt lép oda, kezében a kendő. „Szükséges ez, hadnagy úr?” kérdezi búgó hangon, kicsit idegenes kiejtéssel, miközben mélyen a tiszt szemébe néz. A fiatal hadnagy elvörösödik és dadogva válaszol: „Ha a Madame nem óhajtja, nem, semmi jelentősége…” – majd biccentéssel elköszön, hátralép és vezényelni kezd.

A lövések eldördülnek, s a művésznevén Mata Hariként ismert táncosnő holtan esik össze.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Delila, az első kémnő

Nőnap van, ráadásul nemzetközi. Az íróasztalom fölé görnyedve hosszú órákat töltöttem annak kifundálásával, hogyan is emlékezhetnénk meg méltóképpen erről a jeles alkalomról, mígnem eszembe jutott egy régebbi témaszavazás, ahol szegény Delila a negyedik helyet érte el, alig 12 vokssal.

Sebaj – gondoltam –, akkor itt a ragyogó alkalom, hogy bebizonyítsuk: hősnőnk igazságtalan bánásmód áldozata lett két hónappal ezelőtt. Olvassátok tehát annak a nőnek a történetét, aki ősi prototípusa a mindenkori kémnők femme fatale alfajának. Hölgyeim és uraim, a legelső Végzet Asszonyának kémtörténete következik!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Kitty-szalon 3.0

Eljött tehát a nap, amikor az első és a második rész után a harmadikkal pontot teszünk a náci bordélyház, a Kitty Szalon történetének végére.

Kérlek benneteket, hogy a Magyar Nemzeti Bloggerszövetség Etikai Szabályzatának 156/B. §. (k) bekezdés 69. pontjában foglaltaknak megfelelően a kiskorú olvasókat zavarjátok el a képernyő elől, mert nem vennénk a szívünkre, ha posztunk negatívan befolyásolná erkölcsi fejlődésüket és törést okozna a még fejlődő lelkivilágukban.

Köszönjük.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Kitty-szalon 2.0

Az első részben megismerkedtünk Kitty Schmidt előéletével, a harmincas évek Berlinjének érzékiségtől lucskos légkörével, valamint Heydrich és Schellenberg eszmetársak eltökéltségével a Birodalom belső biztonságának garantálását illetően.

Lássuk, hogyan folytatódott a náci bordélyház története.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Kitty-szalon 1.0

Az elmúlt napok fajsúlyos posztjai után következzék egy kicsit könnyedebb (mondhatni pikánsabb) téma: (fél)meztelen, készséges nők, márkás italok, vöröses fény, süppedős szőnyegek, diszkrét zene, nyikorgásmentes ágyak.

De hát ez nem egy szexblog! – kiálthattok fel, teljesen jogosan. Hát nem – mondom én nyugtatóan -, hiszen a rejtett mikrofonokat még nem említettem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….