Charlie Hebdo – néhány kósza gondolat

nyitcharAz elmúlt nem egészen 100 órában (atyavilág, csak négy napja történt a párizsi mészárlás, nekem úgy tűnik, mintha hetek óta erről beszélgetnénk!) rengeteg sajtótermék és majdnem minden, magára valamit is adó blogger kifejtette véleményét a Charlie Hebdóról, az iszlámról, a szólásszabadságról, továbbá a francia rendészeti szervek kiképzési fokáról, az Új Világrendről és arról, hogy új korszak köszöntött-e be Európában a történtek hatására (hogy csak a fontosabb topikokat említsem). Nagy volt a kísértés tehát, hogy (a konteós kommentposzton kívül) reagáljak-e még bármit az esettel kapcsolatban. Aztán – mi tagadás – sokan kapacitáltak, hogy mondjam meg én is a magamét. Végül gyengének bizonyultam és nekiálltam ennek az írásnak, ami végül persze egyáltalán nem olyan lett, mint amilyennek eredetileg szántam, de most már dög vagyok átírni, elégedjetek meg ezzel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A kolumbiai UFEAU

Nem rendelkezem ugyan naprakész statisztikákkal, de nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha kijelentem: a civilizált és demokratikus országok döntő hányadában a hadsereg belföldi, rendészeti célú bevetését mindenféle törvény (sokszor maga az alkotmány) szigorúan tiltja. Az ok roppant egyszerű: a fegyveres erők arra valók, hogy az adott országot egy külső ellenségtől megvédjék, az olyan belső problémák kezelésére pedig, mint a bűnözés vagy a terrorcselekmények, az államnak ott vannak az erre szakosodott erőszakszervezetei: a rendőrség, a csendőrség vagy az elhárítás.

Nos, ma egy olyan alakulatot mutatok be röviden, amely látványosan szembemegy ezzel az alapelvvel. Tisztelt olvasók, a kolumbiai UFEAU következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A RAID

Amikor a tegnapi napon egy francia mesterlövész óvatosan (PGM Ultima Ratio típusú fegyvere célkeresztjén át) szemügyre vette Mohamed Merah koponyáját, majd finoman meghúzta az elsütőbillentyűt, végleg megoldva a Toulouse-i terrorista összes, evilági gondját, már tudtam, hogy sürgősen posztot kell írnom arról a rendőri egységről, melynek párducos jelvényét világszerte híressé tették az elmúlt napok eseményei.

Hölgyeim és uraim, az alábbiakban a francia rendőrség különleges bevetési egységéről, a RAID-ről olvashattok pár gondolatébresztő bekezdést.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Guantánamo – az előretolt helyőrség

Négy évvel ezelőtti választási kampányában Barack Obama többször is úgy tett említést a guantánamói öböl haditengerészeti bázisán található, és világszerte hírhedtté vált fogolytáborról, mint egy olyan szégyenletes létesítményről, amelyet – megválasztása esetén – az Egyesült Államok soron kívül fel fog számolni. Ez (hogy finoman fogalmazzunk) a mai napig nem egészen történt meg… De ne cseszegessük az USA elnökét, van neki baja nélkülünk is elég; tekintsük inkább át röviden, hogyan kerültek az amerikai katonák Kubába, és miként képzelhető el egy amerikai katonai támaszpont a Castro fivérek országában?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kalózok ideje

Noha a kalózkodás egyidős a vízre szállt emberrel és az elmúlt ötezer évben egyetlen napra sem szűnt meg, nagyipari módszerekkel történő gyakorlása az utóbbi tíz-tizenkét esztendőben vívta ki magának a vezető hírekben történő újabb felbukkanás jogát. Egy tegnapi hír okán most nézzünk körül egy kicsit ezen az izgalmas, tőlünk hálistennek elég messze található területen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sötét üzlet a Közel-Keleten

Ma hajnalban az Egyiptom és a Gázai övezet közötti egyik határátkelőhelyen a palesztinok szabadon bocsájtották a 2006-ban túszul ejtett Gilad Shalit izraeli tizedest (azaz már törzsőrmestert, mert az elmúlt években többször is előléptették). Az eseményt mintegy ürügyként felhasználva engedjétek meg nekem, hogy röviden bemutassam azt a különösen kényes „divatot”, amely évek óta foglalkoztatja a közel-keleti helyzettel foglalkozó elemzőket éppúgy, mint a térség közvéleményét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….