Gideon és az alapok

Az egyik olvasónk feltette pár napja a kérdést: hogyan, mikor és miért alakultak ki a különleges katonai egységek, mire használják őket, miben különböznek a nemkülönlegesektől, satöbbi. Két barátom – nagyon okosan – rögtön lecsapott rá és rávilágítottak arra a tényre, hogy ezen kérdés megválaszolása egyfelől jócskán túlmutat blogunk keretein, másfelől talán pontosítani kéne a kvescsönt.

Amíg az olvasó gyűjti a muníciót, én arra vállalkozom, hogy mogyoróhéjban felvillantsam a szakmai gyökereket, s ideiglenesen megszakítva a konkrét különlegesekről szóló sorozatot, egy – ahogy a franciák mondanák – diagonális áttekintést nyújtok a téma elméletéről. Meglehet, az egész blogot, vagy legalábbis a „különlegesek” címkével ellátott részt ezzel kellett volna kezdenünk, de ez van; a logikai/kronológiai sorrend istenítése számos tudóst juttatott már a vérpadra.

(Erre a bombasztikus kijelentésre természetesen nem tudnék egyetlen példát sem mondani, de szerintem nagyon jól hangzik).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Izraeli fegyveresek 2.0

Izraelben a sorkatonai szolgálat nem csak férfiak, hanem nők számára is kötelező, ez utóbbiaknak 21 hónapig. Természetesen csak zsidó lányok jöhetnek számításba (szemben a férfiakkal, ahol a mózeshitűeken kívül az iszlámról úgy ezer évvel ezelőtt leszakadt drúzokat is behívják. A kifejezett arabok közül a zsidó állam csak a beduinokra számíthat, akiket előszeretettel alkalmaznak például nyomkeresői beosztásban a különleges egységek, de a stratégiai jelentőségű vízvezetékek őrzését is nyugodtan rájuk lehet bízni; ha valaki, akkor a beduinok egészen pontosan ismerik a víz értékét, és bármikor bárkivel megvívják a víz háborúját…)

De térjünk vissza az izraeli katonalányokra, elvégre ez a poszt róluk szól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Izraeli fegyveresek 1.0

Minden katonai egység, minden hadsereg története szervesen összefonódik az anyaországgal, illetve a nemzettel, melyből táplálkozik. Különösen igaz ez a zsidó állam 170 ezer főnyi fegyveres erejére (melynek ejtőernyőseiről úgy fél évvel ezelőtt már született itt nálunk is poszt).

Az Izraeli Védelmi Erők (Tzva Hahagana L’Yisrael, elterjedt angolos rövidítéssel: a Tzahal avagy magyarosan és fonetikusan: Cáhál) számos fiction és non-fiction könyv, tudományos és szórakoztató tanulmány, játék- és dokumentumfilm, továbbá különböző helyszíneken és alkalmakkor elrebegett hálaima vagy elsikoltott átok alanyául szolgált az elmúlt hatvanhárom évben, s azt kell mondanunk: mindet megérdemelte. Szokásunkhoz híven most sem akarunk túl nagyot markolni a témába, ezért ebben a posztban (s az ezt követőkben, valamikor a jövőben) csak apróbb, fragmentált és szubjektív meglátásokat, valamint saját készítésű fotókat tárunk olvasóink elé, abból az apropóból, hogy tiboru rövid utazást tett Izraelben. A nem katonai témákról a testvérblogban olvashatnak az érdeklődők.

Külön is azok figyelmébe ajánlom ezt a posztot, akik (közvetetten vagy közvetlenül) antiszemitának neveztek engem és blogjaimat, mert “túl sokat foglalkozom zsidó és náci témákkal”. Ezt nem is szeretném kommentálni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az igazi Trebitsch

Egy hajdani belső közvéleménykutatáson mai posztunk főszereplője toronymagasan végzett az élen, megelőzve három másik versenytársat. A név minden magyar irodalomkedvelőnek és Rejtő-rajongónak ismerős lehet. Ki ne tudná, hogy az igazi Trebitsch a méltán híres St. Antonio uralkodó főherceg kebelbarátja, s nem mellesleg a borneói Fahéj Tanya intézőjét tisztelhettük benne (már ha hiszünk neki). És csak az ellenségei híresztelték róla, hogy ő valójában Buzgó Mócsing…

Lássuk, miért is tételezte fel őfelsége az igazi Trebitschről, hogy a Secret Service embere, és hogy (vélelmezhetően) kiről mintázta Rejtő ezt a figurát. Ismerkedjünk meg tehát a valódi, a hamisítatlan, az utánozhatatlan Igazi Trebitsch-csel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sötét üzlet a Közel-Keleten

Ma hajnalban az Egyiptom és a Gázai övezet közötti egyik határátkelőhelyen a palesztinok szabadon bocsájtották a 2006-ban túszul ejtett Gilad Shalit izraeli tizedest (azaz már törzsőrmestert, mert az elmúlt években többször is előléptették). Az eseményt mintegy ürügyként felhasználva engedjétek meg nekem, hogy röviden bemutassam azt a különösen kényes “divatot”, amely évek óta foglalkoztatja a közel-keleti helyzettel foglalkozó elemzőket éppúgy, mint a térség közvéleményét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az izraeli ejtőernyős

Kevés olyan nemzeti hadserege van a világnak, mely akkora népszerűségnek örvend hazájában, mint az Izraeli Véderő (ami a zsidó állam hadseregének, a Tzahalnak (fonetikusan és magyarosan: a Cáhálnak) hivatalos, és egyúttal kicsit eufemisztikus elnevezése). Ezen belül is kiváltságos helyzetben vannak a Tzanhanok, az izraeli katonai ejtőernyősök, akik hatvanegynéhány éve gyakorlatilag egyfolytában háborús körülmények közepette csiszolhatják elhanyagolhatónak amúgy sem mondható bevetési és, khm, problémamegoldási technikájukat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A maszadai ostrom

A Holt tengerre néző, egyetlen gigantikus, 200-300 méter magas, 550 méter hosszú és 300 méter széles sziklára épült Maszada erődje a zsidó hazaszeretet megnyilvánulásának egyik emblematikus helyszíne. Olyan ez nekik, mintha nekünk valaki összegyúrta volna Szigetvárt Buda elestével, rátette volna Világost, belekevert volna egy csipetnyi Mohácsot és mindezt leöntötte volna egy jókora adag Don-kanyarral. És egy hangyányit sem túloztam.

Innen is kérek minden potenciális kommentezőt, hogy a történetben lehetőleg a korszaktól, nemzetiségtől és vallástól független katonai és patrióta erények megnyilvánulását lássa, s aktuálpolitikai meggyőződésének ne itt adjon hangot. Köszönöm.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elijahu Kohen 2.0

Az első részben megismerkedtünk azzal az – egyhangúnak korántsem mondható – életpályával, melynek lokális végpontján, 1962 januárjában ott áll hősünk, Kamal Amin Saabet, Argentínából hazatelepült szír üzletember bőrében és fürkésző tekintetét Damaszkuszra veti.

Innen folytatjuk tehát Elijahu Kohen történetét – s hogy lesz-e harmadik rész, az csak a poszt írása közben fog eldőlni… bizony-bizony…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elijahu Kohen 1.0

Kémekről és hírszerzőkről szóló minisorozatunk nem lehet teljes a zsidó állam egyik legsikeresebb gumitalpújáról szóló poszt nélkül. Ez a pali a hatvanas évek első felében olyan dolgokat vitt véghez a Közel-Keleten, amelyeket Torontótól Párizson keresztül Moszkváig azóta is tanítanak a spionhistóriai kurzusokon, és biztosak vagyunk abban, hogy a legenda kialakítása, a beépülés és a közvetett befolyásolás speckolok végén sorra kerülő számonkérésekkor minimum két kérdés kapcsolódik hozzá.

Lássuk tehát Elijahu Kohen (vagy Cohen) történetét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Delila, az első kémnő

Nőnap van, ráadásul nemzetközi. Az íróasztalom fölé görnyedve hosszú órákat töltöttem annak kifundálásával, hogyan is emlékezhetnénk meg méltóképpen erről a jeles alkalomról, mígnem eszembe jutott egy régebbi témaszavazás, ahol szegény Delila a negyedik helyet érte el, alig 12 vokssal.

Sebaj – gondoltam –, akkor itt a ragyogó alkalom, hogy bebizonyítsuk: hősnőnk igazságtalan bánásmód áldozata lett két hónappal ezelőtt. Olvassátok tehát annak a nőnek a történetét, aki ősi prototípusa a mindenkori kémnők femme fatale alfajának. Hölgyeim és uraim, a legelső Végzet Asszonyának kémtörténete következik!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Zsidó atom

Amikor 1986. október ötödikén a londoni The Sunday Times (Mordeháj Vanunu izraeli technikus azóta is tisztázatlan eredetű lelkiismereti rohamának következtében) exkluzív fotókkal illusztrálva világgá repítette a hírt, mely szerint a zsidó állam „nukleáris arzenállal” rendelkezik, valójában senki nem  lepődött meg, talán csak a Sin Bét. De ők nagyon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A sayeretek világa

Izrael, s ezen belül a zsidó állam hadserege kiemelkedő helyen található minden olyan szakember (és laikus) érdeklődési körében, aki (bármilyen okból) a különböző speciális egységekkel foglalkozik. A zsidó különlegesek múltja és jelene joggal kelti fel a terület iránt érdeklődők figyelmét. Régi olvasóink többször kinyilvánították, hogy szívesen olvasnának róluk, s a szerző most régi tartozását rója le ezzel a poszttal.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….