A US Navy SEALs

Míg szerényebb védelmi (?) kapacitással rendelkező országok hadserege esetében a „különlegesek” főnév hallatán az embernek egy-két, maximum három alakulat ugrik be, az Egyesült Államok ilyen szempontból maga a bőségszaru: az USA-ban speciális egységből is több van, mint a Magyar Honvédségben lövészszakaszból.

Mai posztunk a Marcinko fregattkapitány (commander) által több (váltakozó színvonalú) könyvben is megörökített különlegesekről, az Egyesült Államok Haditengerészetéhez tartozó SEAL-ről szól. Fogyasszátok mértékletesen.



Mielőtt – jó szokásunkhoz híven – elkezdenénk a történelmi visszatekintést, engedjetek meg egy kis – személyes húron elpengetett – filológiai kitérőt.

Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam hasraesni a jenkik előtt; megveszekedett európainak tartom magam, aki azt a konzervatív, kicsit túlhaladott nézetet vallja, hogy nem minden jó csupán csak azért, mert A Szabadság És A Minden Lehetőségek Országából érkezik és rajta van a csillagos-sávos bélyegző.

Nos, ezt továbbra is fenntartom, de azt kell mondanom, hogy különleges és komplex rendeltetésű katonai alakulat esetében a SEAL elnevezésnél találóbbat, rövidebbet, pontosabbat, frappánsabbat és kifejezőbbet akkor sem tudnék kitalálni, ha az összes angol nyelvű állam tudományos akadémiájának nyelvészeti osztálya állna a hátam mögött szaktanácsadóként. Olvasóink 99 százaléka biztosan tudja, miről beszélek, de a maradék egy százalék kedvéért hadd foglaljam össze a négy betűs rövidítés feloldási lehetőségeit:

1.) Először is a hivatalos: SEAL, azaz Sea, Air and Land (tenger, levegő és szárazföld): arra utal, hogy ezeket a legényeket gyakorlatilag mindenhol, a haderőnemek teljes illetékességi területén be lehet vetni.

2.) Aztán ott van az angol seal főnév, amelynek egyik jelentése a „fóka” (elvégre az anyacég mégiscsak a Haditengerészet); ez a vízi ragadozó emlős telistele van olyan tulajdonságokkal, amelyek egy katonának is a becsületére válnának: jó érzékszervek, nagyszerű tájékozódási képesség, fejlett szociális érzék. Ne feledjük, hogy a fóka a jég hátán is megél, hogy a jelentős szerepet betöltő bajuszról és a közmondásos gömbérzékről ne is beszéljek.

3.) A seal másik jelentése „pecsét„, „bélyegző„. És hová szokták a pecsétet tenni? Hát a dokumentum legvégére, közvetlenül az aláírás után, amikor más már nincs hátra; kvázi lezáró aktus. A SEAL akkor indul, ha más lehetőség már nem nagyon van.

4.) Az angolban a to seal átvitt értelemben azt is jelenti, hogy megerősíteni, hitelesíteni, fémjelezni valamit. A SEAL megjelenése biztosíték arra nézve, hogy ott az – és úgy – fog történni, amit – és ahogyan – ők akarnak.

Szóval telitalálat na; és most haladjunk.

A SEALs (így, többes számban használják leginkább) elődei a második világháborúban komoly elismertségre szert tett Underwater Demolition Team-ek (Vízalatti Romboló Csapatok) voltak, akik – elnevezésükhöz illően – elsősorban valóban azzal foglalatoskodtak, hogy az európai, észak-afrikai és csendes-óceáni partok elé az Adolfék és a japánok által telepített aknákat és más disznóságokat felderítsék, esetleg felrobbantsák vagy hatástalanítsák, ily módon előkészítve a partraszállás(ok) elsődleges feltételeit.

John F. Kennedy
elnökről rengeteg dolog vált ismertté a széles közvélemény számára, de a különleges erőkkel szemben táplált szimpátiájáról keveset írnak. Naná, bulvárszempontból sokkal érdekesebb, hogy hányszor és hogyan fektette meg Marilyn Monroe-t (elárulom: sokszor és sokféleképpen), mint az, hogy milyen stratégiai elgondolásai voltak például a koreai vagy a vietnámi háborúval kapcsolatban.

Tény, hogy egy unalmas marilynes home videót én is szívesebben néznék, mint egy izgalmas kongresszusi vitát a költségvetési kiadások átcsoportosításáról, de a jegyzőkönyv kedvéért azért tényként rögzítsük: Jack 1961-ben tájékoztatja a közvéleményt arról, hogy a zöldsapkások (vagyis a szárazföldiek különlegesei) százmillió dollárt kapnak arra, hogy képességeiket tovább izmosítsák, az Úr és Amerika nagyobb dicsőségére.

Az örök rivalizálás és a haderőnemi féltékenykedés jegyében a US Navy illetékesei rögtön felkapják a fejüket és nekiállnak egy olyan előterjesztés kidolgozásának, amelynek az a lényege, hogy jó-jó, nagyon fontos dolog a US Army speciálisainak fejlesztése, de a haditengerészet nem engedheti meg magának, hogy ne rendelkezzen saját különlegesekkel, akik a vízalatti robbantók lehetőségein túlmutatóan képesek nemcsak vízen, de szárazföldön és levegőben is lecsapni Amerika ellenségeire.

Természetesen merőben védelmi célzattal.

A szépen megszerkesztett, rengeteg számmal és színes ábrával ellátott beadvány a Védelmi Minisztériumot is érintve a Fehér Házban landol, s JFK beadja a derekát: elkezdődhet az SEAL-csoportok kiképzése, természetesen a vízalattiakkal karöltve. Megtanulnak ejtőernyővel ugrani, lőfegyverekkel, késsel, fejszével, dróttal, puszta kézzel ölni, na és – nem kifejezetten váratlanul – mindegyikük kap egy gyorstalpalót egy-két vietnámi nyelvjárásból.

Na nem az indokínai irodalom gyöngyszemeit kell lefordítaniuk ékes angol nyelvre, inkább olyan alapmondatokat bifláznak be, hogyaszongya:

Szevasz cingár barátom! Jackson őrmester vagyok innen, az Államokból, és ha tíz másodpercen belül nem mondod meg, hányan vannak ebben a kurva föld alatti folyosóban, el fogom kobozni a kedvenc evőpálcikádat, amelyeket itt török össze a szemed előtt, ráadásul még csúnyán rád is fogok kiabálni!


1962 elején az első két egységük meg is kapja a harci zászlót: a Team One Kaliforniában, a coronadói támaszponton ver tanyát, a Team Two pedig pont az ország másik szélén, a virginiai Little Creekben. Nem sokáig kell szétunatkozzák az agyukat, mert áprilisban Dél-Vietnámba utaznak, ahol első körben az amerikaiakkal szövetséges saigoni hadsereg krémjét próbálják a saját standardok szerint kiképezni – valljuk be: mérsékelt sikerrel.

Az igazi kemény idők azonban csak 1965-től kopogtatnak a sátorvasakon: ettől az évtől kezdve a SEAL szinte bizományba kapja a Mekong deltáját, valamint a laoszi és kambodzsai határvidéket, ahol a dél-vietnámi erők naponta kaptak méretes tockosokat a Vietkong (főleg vízi úton) felbukkanó, majd villámgyorsan eltűnő harcosaitól. Ekkor az egyaránt 200-200 fős Team One és Team Two teljes állománya kiváltja a dél-vietnámi huzamos tartózkodási engedélyt.

Alapból felállítottak húsz (váltakozó létszámú, 6-25 fős ) felderítő egységet, akiknek az volt a feladatuk, hogy kisakkozzák a kommer felkelők által használt ösvényeket, folyóágakat, rejtett raktárakat, majd ezekről tájékoztassák az Agent Orange-dzsel és napalmmal bőven megrakott helikoptereket. El bírjuk képzelni, hogy utánpótlás szállítására nem nagyon volt lehetőség, ezért az átlagosan 2-3 hétig tartó művelethez szükséges élelmet, gyógyszert, robbanóanyagot és férfiaknak szóló színes magazinokat bizony magukkal kellett cipelniük. A legbosszantóbb ezekben az akciókban az volt, hogy észrevétleneknek kellett maradniuk, hiszen pont az volt a poén, hogy a Vietkong csak akkor jöjjön rá, hogy jenkik vannak/voltak a környéken, amikor négyzetméterenként tíz liter AO, negyven géppuskalőszer és másfél bomba szakad a nyakukba.

A SEAL mindig híres volt arról, hogy – a dogmákat félredobva – szívesen tanult az ellenségtől. Ez a vietnámi dzsungelben különösen üdvözítőnek bizonyult, hiszen bármilyen kiváló kiképzést is kap valaki a kaliforniai-mexikói határ mellett fekvő Camp Kerryben, az őserdei hadviselésnek vannak olyan finomságai, amelyeket igazából csak azoktól a mélynövésű, törékeny, fekete ruhás, szalmaszandálos srácoktól lehet ellesni, akik nagyon otthonosan mozognak a területen.

Úgyhogy a SEAL (részben saját kárán, részben részben pedig saját kárán) nagyon gyorsan elsajátította az álcázott erdei csapdák elkészítésének furfangjait, amelyeket aztán – igazi amerikai kreativitással – tovább is fejlesztett, az ázsiai alapokba beépítve a korszerű nyugati technika biszbaszait és kütyüit: időzítő szerkezeteket, robbanózsinórokat, ugróaknákat és hasonló finomságokat.

A tucatnyi ilyen akcióban részt vett csoportok tagjai között létrejött egy olyan belső kohézió, amit (állítólag) más egységeknél nem lehetett tapasztalni. A SEAL-esek ugyanis sokszor napokon keresztül olyan környezetben és helyzetben voltak, amikor a levegővételnél erősebb hang kiadása gyakorlatilag egyenlő lett volna egy harsány „Ide lőjetek, kis sárga komancs tetvek!” felkiáltással.

Pszichológusok és szociológusok a megmondhatói, hogy ilyen körülmények között természetes, ha a mikrocsoport tagjai között kialakul a nonverbális kommunikációs készségek egyfajta csúcsrajáratása, amely néha szinte szürreális, megmagyarázhatatlan jelenségeket is produkált: a különleges rajok tagjai arról számoltak be, hogy néha egymás legapróbb rezdüléseit is fogták, és a nagyon éles helyzetekben szinte gondolatolvasókká váltak. A fegyveres erők lélekkurkászainak kezéből néha bizony kiesett a cerka, amikor megpróbálták részletesen dokumentálni a hasonló eseteket.

A SEAL szerves része volt a szépnevű MACV-SOG-nak (Military Assistance Command, Vietnam – Studies and Observations Group), egy olyan speciális, haderőnemközi katonai és titkosszolgálati szervezetnek, amely feladata az ellenséges (értsd: észak-vietnámiak és déli szimpatizánsaik által ellenőrzött) területeken folytatott harcászati/hadműveleti hírszerzés és fogolyszabadítás (ők mentek be például a lelőtt gépek pilótáiért és más amerikai vagy szövetséges foglyokért), de ők voltak azok, akik célzottan azért hatoltak be Vietkong-körzetbe, hogy nyelveket  fogva és később kihallgatva (lásd a vietnámi nyelvleckét még odahaza) friss értesülésekhez juttassák az amerikai (olykor a dél-vietnámi) csapatokat.

1968 és 1970 között a SEALS megkapta ellenőrzendő területként az egész dél-vietnámi tengerpartot és a komolyabb folyók árterületét. Itt kellett egyrészt felszámolniuk az északiak által telepített csapdákat és aknákat, másrészt a folyton változó sodrású és medrű kisebb folyókról, valamint az erdőkön keresztül vezető ösvényekről naprakész térképeket kellett fenntartaniuk, amelyek létfontosságúak voltak (vagy lehettek volna). Ennek a feladatnak a támogatására alapították a Mobile Riverine Force (más források szerint Task Force 117) nevű alakulatot, amelyben a 9. Gyalogos Hadosztály 2. Gyalogsági Dandárjából általuk verbuvált és gyorstalpalón kiképzett tökösebb legények vettek részt.

Számos észak-vietnámi (továbbá laoszi és kambodzsai) kikötő és híd, valamint más műtárgy ellen hajtottak végre eredményes szabotázsakciót, és jó pár ellenséges főtiszt és tábornok célzott likvidálását is a „zöldarcú emberek” számlájára lehet írni (ezt az elnevezést a vietnámiak adták nekik, célzásként arra az akkoriban még nem túlságosan elterjedt álcafestékre, amiből a SEAL-esek sokkal többet használtak, mint szappanból vagy dezodorból).

Nem kell csodálkozni tehát azon, hogy régi barátaink a CIA-től felfigyeltek erre a lelkes, csillogó szemű csapatra, s elkezdték felhasználni őket a saját műveleteik biztosítására, illetve előkészítésére; ez a szép barátság a Vietnámból való kivonulás után is megmaradt: a Cég Különleges Tevékenységek Osztálya (Special Activities Division) a mai napig megkülönböztetett figyelemmel kíséri azon – a beérkező felvételi kérelmek mellé pakolt – önéletrajzokat, amelyek „Eddigi munkahelyek” rovatában ez a négy betű szerepel.

Vietnámi állomásozása kilenc éve alatt a SEAL (tessék megkapaszkodni) összesen 52 embert vesztett, ami azt jelenti, hogy az ezalatt ott megfordult mintegy 1900 fő nem egészen három százaléka. Az utolsó vietnámi hősi halottjuk Melvin Dry hadnagy volt, aki ’72 júniusában egy fogolymentő akció során vesztette életét.

Röviddel ezután a SEAL összecsomagol és hazafelé indul.

Úgy látszik, a US Navynél valamivel normálisabb parancsnokok voltak, mint a szárazföldieknél, tudniillik a dél-kelet-ázsiai visszavonulás után a SEAL nem jár úgy, mint a Rangerek (emlékszünk, hogy ez utóbbiakat többször megszüntették, majd újra létrehozták).

Nem bizony; a fókákat nemhogy nem zavarják szét, hanem elkezdik fejleszteni. Az elkövetkezendő évtizedekben sorra alakulnak a Seal Team-ek, a hármastól egészen a tízesig (a számozás furcsaságaira majd még visszatérünk egy-két mondat erejéig), s ezzel párhuzamosan egyre több (az eredeti szakképesítésüktől meglehetősen távoli) területen próbálják ki őket: a Secret Service például többször is hozzájuk fordul támogatásért, amikor olyan, kiemelt kockázatúnak minősülő külföldi államfő amerikai látogatását kell biztosítani, mint II. Erzsébet brit uralkodó, az izraeli miniszterelnök vagy a szovjet pártfőtitkárok.

Elég furcsán fogtok nézni, de a nyolcvanas évek elején még úgynevezett békefenntartási műveletekben is részt vettek. Amikor 1982-ben az izraeli csapatok (bocsánat: politikusok) úgy döntenek, hogy egészen Bejrútig (sőt, azon túl is) elmennek a PFSz levadászása érdekében, Reagan elnök úgy határoz (a britekkel, franciákkal és olaszokkal együtt), hogy a libanoni kormány kérésére küld pár száz tengerészgyalogost a főváros helyzetének normalizálása érdekében. Most már tudjuk (akkoriban ez nem volt kifejezetten nyilvános információ), hogy US Marines egyenruhába bújva néhány tucat SEAL-katona is körülnéz a romok között.  

Amikor 1983 áprilisában a bejrúti amerikai nagykövetség ellen öngyilkos robbantásos merényletet követ el egy Hezbollah-aktivista, őket kérik meg egyrészt az életben maradt diplomaták védelmére, másrészt pedig (meg nem erősített, de bizonyos körökben előszeretettel terjesztett információk szerint) egy izraeli különleges szakasszal (na meg a CIA és a Moszad információs háttértámogatásával) tesznek-vesznek egy kicsit, minek következtében pár terrorgyanús alak szőrén-szálán úgy eltűnik, hogy még csak búcsúlevelet sem hagy a nachtkasztnin.

1980 elején (nem utolsósorban az iráni túszmentési kudarc tanulságainak elemzését és értékelését követően) a US Navy irányítói arra a következtetésre jutnak, hogy kiváló dolog ugyan egy olyan multifunkcionális alakulat fenntartása, mint a SEAL, amely a nem-konvencionális hadviseléstől kezdve a vízalatti robbantásokon keresztül a harcászati hírszerzésig mindennel foglalkozik, de igazából kéne egy olyan csapat, amely főállásban még inkább szakosodik, és kizárólagos feladatként a tengeri terrorelhárítást írja be a brigádnaplóba.

Ennek a speciális egységnek a felállításával bízzák meg a már említett (és itt balra látható) Richard Marcinkót, aki újabb toborzást hajt végre a haditengerészet legtökösebb virágszálai között (fejlett képi fantáziával rendelkező olvasóink ezt akár maguk elé is képzelhetik). Dick barátunk már az egység elnevezésében is megcsillogtatja dezinformációs képességeit, hiszen 1980 őszén a frissen létrejött társaság a Seal Team Six nevet kapja, ami azt jelenti, hogy magas ívben tett arra a tényre, mely szerint akkoriban még mindig csak két team volt hadrafogható. Állítólag az oroszokat akarta abba a tévhitbe ringatni, hogy öt SEAL-különítmény már készen áll arra, hogy elharapja Moszkva torkát.

A hatosok kicsivel több, mint hat évet töltenek ezzel az elnevezéssel (ebből hármat Marcinko parancsnoklása alatt), majd 1987-ben a Seal Team 6 megszűnik (nem utolsósorban egykori góréjuk feltűnési viszketegségének tulajdoníthatóan, hiszen miután Richard levetette a mundért, elég sok intim részletet elárult a nagyérdeműnek az egység belső életéből, módszereiből; sőt, személyi állományáról is a korrektséget meghaladó részletességgel beszélt).

Szóval a Seal Team Six megszűnik, pontosabban átlényegül: belőlük lesz a Naval Special Warfare Development Group, röviden DevGru. Mivel ez a poszt általában a SEAL-ről szól és nem a devgrusokról, nem térnék ki részletesen rájuk, de akit nagyon érdekel a Delta Force tengerészeti mostohatesója (és bírja valamelyest az angolszász elnyomók nyelvét), itt utánaolvashat a történetnek és az ottani állapotoknak. A mai napig előrfordul, hogy ST6-ként hivatkoznak rájuk, de ez senkit nem zavar – a legkevésbé őket, hiszen felvarrójuk alsó részén a hat csillag a hatosok örökségét jelzi. És egy abszolút újdonság: bizonyos hírek szerint 2010 óta van nekik egy teljesen új nevük (a DevGru-t is dobták hivatalosan), de az új név is titkos – mint gyakorlatilag minden, ami ehhez az alakulathoz kapcsolódik.

És akkor vissza a SEAL-hez.

A fókák olyan összetett kiképzést kapnak, amely alkalmassá teszi őket a legváltozatosabb körülmények közötti hadviselére: a klasszikus, mérsékelt égövön kívül helyt tudnak állni a sivatagtól kezdve a dzsungelen át egészen a jégmezőkig; a legmerészebb feltételezések szerint még a budapesti Nagyfuvaros utcában vagy az Illatos úton sem tudná őket zavarba hozni az ott lakók (mégoly kemény kiképzésen és éles élethelyzetek tucatjain átesett) különítménye sem.

Bizonyítottak már a szomáliai kalózok elleni tengeri csetepaték során (lásd csak az egyik legizgalmasabbat a Maersk Alabama amerikai teherhajóval, ahol állítólag a devgrusok mesterlövészei három ragyogó lövéssel nem több és nem kevesebb, mint három kalóz földi pályafutása végére tettek pontot), de a különféle sorszámozású Öböl-háborúkban is nagyokat alakítottak, amikor agyonhergelték az iraki parti őrség pattanásig feszült idegeit az egymást követő kamu partraszállások eljátszásával. Az utcai harcokat ugyancsak Szomáliában, az 1993-as mogadishui harcok alatt bírták élesben gyakorolni, közösen a deltásokkal és a rangerekkel. És persze ott voltak (vannak?) Afganisztánban is, ahol a hegyek között bújkáló tálibok mérsékelten nyugodt álmát zavarják meg a legváratlanabb pillanatokban.

Egy team (amelyből aktuálisan – ha minden igaz, de Marcinko sorszámozási poénja óta erre senki ne igyon gyufát – nyolc van, a devgrusokon kívül) nagyjából kétszázötven-kétszáznyolcvan főből áll (úgy 180-210 sorállományú legénységi állományú és tisztes, 20-40 tiszthelyettes és 15-30 tiszt). Ha most előveszünk egy komoly kapacitású számológépet és rááldozunk egy-két órát, előbb-utóbb ki bírjuk számolni, hogy jelenleg körülbelül 2000-2200 fóka áll készenlétben, hogy földön-vízen-levegőben elinduljon megvédeni az Egyesült Államok (és szövetségesei) érdekeit.

A régi, jól bevált földrajzi illetékességi rendszeren nem változtattak: a Nyugati Parton állomásozó ST1 Ázsián, az ST3 a Közel-Keleten, míg az ST5 kifejezetten a Koreai félszigeten tartja a fél szemét; a Keleti Part vendégszeretetét élvező ST2 bennünket (már úgy értem: Európát), az ST4 Közép- és Dél-Amerikát (itt mindenki anyanyelvi szinten beszél spanyolul), az ST8 pedig Afrikát figyeli folyamatosan, és kiképzési-tréningezési forgatókönyveik is ezeknek a specifikumoknak felelnek meg leginkább: az ST3 és az ST8 elég keveset szokott síelni, míg (teszem azt) az ST2-es srácok viszonylag alacsony óraszámban gyakorolják a machetés dzsungelharcot.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne tudna bármelyik csapat bárhol a világon fellépni az élet színházában, ahol – mint azt az avoni hattyú óta tudjuk – színész minden férfi és nő.

(Azért beszarás, milyen művelt vagyok…)

Az ST10-ről nem találtam különösebb információt, csak azt, hogy ők is Virginiában állomásoznak. A másik rejtély (legalábbis számomra), hogy nincs (és tán nem is volt soha) ST9; én legalábbis nem találtam rájuk vonatkozó adatot, de ha valaki kiegészít a kommentekben, megköszönöm.

Van még a nyolcadik (kilencedik?) csapat, az SDVT-nek rövidített SEAL (más forrásban: Swimmer) Delivery Vehicle Team, amelyik kifejezetten arra specializálódott, hogy azokat a (főként vízi) járműveket tartja karban és működteti, amelyekkel a fókák hosszabb távon közlekednek: motorcsónakok, zsebtengeralattjárók, különleges vízibiciklik meg ilyenek. Az SDV-seket amúgy a titkosszolgálatok is előszeretettel ki szokták kérni egy kis különmelóra, amikor ügynököt akarnak diszkréten be-, avagy kijuttatni a célországba/ból.

Amikor a sajátjaikat viszik, a legtöbbször kis víz alatti járműveken közelítik meg a műveleti területet, majd a fókák búvárokként hagyják el az SDV-t. A kisebbek hat, a nagyobbak (ASDSAdvanced SEAL Delivery System) 16 fő (és teljes, harmadik szintig lemenő felszerelésük) befogadására és szállítására alkalmasak; érdekesség, hogy a kis SDV-k esetében a szállítás is búvárruhában és légpalackosan történik, mert – hogy úgy mondjam – kabrió verzióról van szó, az ASDS-ek ajtaját már be lehet csukni merüléskor.

A SEAL-esek hagyományosan három kategóriába sorolják a felszerelési tárgyaikat, ez gyakorlatilag viselési-hordási-magávalcipelési prioritást is jelent:

1. csoport, a túléléshez legszükségesebbnek tartott cucc: a harci öltözék lövedékálló mellénnyel, a személyes használatra kiadott lőfegyver (esetenként kettő), kés, térkép, tájoló (GPS), karóra, távcső, zseblámpa, egy-két adag azonnal fogyasztható élelmiszer (a híres és mindig agyonfikázott MRE – Meal Ready To Eat), továbbá egy 8 méteres kötél (általában ejtőernyőzsinór).

2. csoport: 5-7 teli tölténytár a saját fegyverhez, pár kézigránát, egy másfél literes kulacs (lehetőleg vízzel), víztisztító tabletták, elsősegélydoboz. Ezeket általában a taktikai (ezerzsebes) mellénnyel vagy az extra málhazsákkal együtt veszik át, ha olyan a szituáció.

3. csoport: egy-két hordozható taposóakna, rádió a hozzávaló akkumulátorral, éjjellátó, esőköpeny, drótvágó olló, óvszer.

Az óvszer az vicc volt; szervesen amúgy is az első kategóriába tartozik.

Fő szabály szerint a 250-280 fős teamek mindegyike 16-18 fős szakaszokra oszlik (általában 2 tiszt, 4 tiszthelyettes és 10-12 legénységi állományú); ezeket aztán tovább lehet bontani, hiszen előfordul, hogy csak 8 vagy 4 fős rajokban hajtják végre a harci feladatokat. Mindenki legalább két szakterületen meg kell szerezze a profi képesítést; így jönnek létre az olyan szak-párosítások, mint a mesterlövész-szanitéc, a késharc-robbantási szakember vagy a nyomolvasó-motorszerelő. Amúgy SEAL-szinten több, mint húsz különféle szakosodásból lehet válogatni (ezen belül további finomítások vannak, mert a húsz közül például az egyik az idegen nyelv, csak így, általánosságban).

Mielőtt továbbmennénk, arra is felhívnám a figyelmet, hogy a SEALS nagyon jó kapcsolatokat épített ki a Haditengerészet Különleges Haditechnikai Tervezési Osztályával, ahol a speciális igényeiknek megfelelő felszerelés-átalakításokat (esetenként új szerkentyűk és kiegészítők megvalósítását) vállalják a US Navy technikusai.

Ha már a szakosodásokat említettük, lássuk röviden a kiválasztási-kiképzési rendszerükről.

Önkéntes hallgató-jelölteket csak a US Navy hivatásos állományából fogadnak (illetve a legutóbbi időben a US Coast Guard, vagyis a Parti Őrség, végül is testvérszervezetként kisírt magának tanfolyamonként négy jelentkezői helyet – két tiszt és két tiszthelyettes). Természetesen amerikai állampolgárnak kell lenniük és a megfelelő fizikai és pszichikai állapot alapelvárás.

A 18 és 28 (esetenként 30) év közötti férfiak (hát igen, a feministáknak még ezt az erődöt sem sikerült bevenniük) egy előre meghatározott pontszámmal kell rendelkezniük az általános katonai alkalmassági vizsgán, és kifogástalan előélettel kell bírniuk (amibe még a gyorshajtási büntetőpontok is csak korlátozottan férnek bele).

Aki úgy érzi, hogy belevág, kemény heteknek-hónapoknak néz elibe.

A SEAL Physical Screening Test az első buktató:

– 1500 láb (457 méter) úszás, 12:30 [perc:másodperc]  minimális szintidővel (kiválóan megfelelthez 10:00 alatti idő kell);

– legalább 42 fekvőtámasz 2 percen belül (kiválóan megfelelthez 79 vagy több);

– legalább 50 felülés 2 percen belül (kiválóan megfelelthez 79 vagy több);

– legalább hat húzódzkodás – időkorlát nincs (kiválóan megfelelthez 10 vagy több);

– 11:30-on belül le kell futni másfél mérföldet (kábé 2,4 kilométert), surranóban, egyenruha-nadrágban és pólóban; a kiválóan megfelelthez 10:20 vagy kevesebb).

És elvárják, hogy már itt szétszakadj; kurvarossz pont, ha azt látják, hogy röhögve megcsináltad teszem azt a 6 (vagy akár a 10) húzódzkodást, benned van még legalább három, de megelégszel a hattal (tízzel). Ez rosszabb, mintha összecsinálnád magad a hatodiknál. Sokkal rosszabb, mert azt mutatja, hogy nem vagy kész a maximumot kihozni magadból, márpedig fókának csak az jelentkezzen, aki a belét is kész kipakolni az alakulótérre vagy a medencébe – és nem másnaposság miatt.

Ja, azt nem mondtam, hogy mindezeket nem széthúzva ám mondjuk két napra, hanem tempósan, férfiasan, katonásan, az egészet másfél órán belül. Ismétlésre, újrázásra nincs mód egyetlen próbánál sem; nem lehet ám rávigyorogni a sporttisztre azzal, hogy „oké, ez most nem jött össze, de szusszanok egyet és tíz perc múlva kezdjük újra!”

Maga a kiképzés egy sokatmondó nevű, háromhetes periódussal kezdődik, ami SEAL Indoctrination Course-nak neveznek. Ha nem lennénk a fókák nagy tisztelői, azt is mondhatnánk, hogy agymosásról van szó, olyan igazi jenki módra: mi vagyunk a legjobbak, a legerősebbek, a legfaszábbak, mindenki más csak messze mögöttünk kullog. Megtanulják a SEAL múltját, előadásokat hallgatnak a sikeres (és talán a kevésbé sikeres) akciókról, vallásos áhítattal elismétlik az eddigi hősi halottak nevét és hőstetteiket, a végén fejből sorolják, hogy a különböző kitüntetések és érmek sokaságát ki, mikor és miért kapta… Szóval totális agykontroll, keresztezve sok-sok Szabad Nép-félórával, önszuggesztióval és rengeteg csoportos fizikai próbával és egyéni testmozgással.

Ez utóbbihoz csak egy példa. Van olyan, hogy homokfutás; a már ismert surci és hosszúgatya-póló szerelésben tengerparti homokdünék között kell futnod 4 mérföldet (6,5 kilométert) 32 perc alatt, majd pajkosan beleveted magad az óceánba és a kihelyezett vörös bóját megkerülve úszol egy laza másfél mérföldet – itt nincs szintidő; az őrmester elégedett lesz, ha élve viszontlát. Ezt követően fitten magadra húzod a zubbonyod, majd rajtársaiddal együtt felkaptok egy méretes rönkfát (esetleg vasúti síndarabot, ha a bakter nem néz oda), majd elviszitek – na nem messze, max. egy mérföld távolságra, 8 perc szintidővel. Ha nem jön össze, a galamblelkű őrmester engedélyez tíz perc pihenést, majd kezdhetitek elölről a cipelést. Ő ráér, ezért fizetik. 

Következik a féléves (!) BUD/S, vagyis a Basic Underwater Demolition/SEAL tanfolyam, amit a Haditengerészet Különleges Hadviselési Kiképző Központjában (Naval Special Warfare Training Centre), a kaliforniai Coronadóban tartanak. Na, ez az a SEAL-nek, ami a rangereknek Fort Benning; neve hallatán még a legkeményebb csávók is sikoltva ébrednek, ha évek múltán róla álmodnak.

Az ismét csak rengeteg futás és gimnasztika mellett lassan-lassan megismerkednek a SEAL valódi (inkább úgy mondanám: eredeti) életterével, a vízzel. Olyan tréfás próbák vannak, hogy például a kiképzők hátraszíjazzák a hallgatók csuklóját (olykor a bokájukat is összekötik), majd bedobják őket a 3 méteres, vízzel teli medencébe, s ezt követően érdeklődve, egyik kezükben stopperrel, a másikban jegyzettömbbel figyelik a fuldoklást. A fő feladat persze életben maradni (elvileg húsz percig kell a víz színén evickélniük), de mókásabbnál mókásabb részfeladatokat is kapnak közben: fel kell hozni egy búvárszemüveget vagy egy tőrt a medence aljáról, a fogakat használva egy sorstársról le kell rágni a madzagot, ki kell inni a medencét, satöbbi.

A BUD/S fénypontja a Hell Week-nek, vagyis a Pokoli Hétnek nevezett időszak, amelyben a hallgatók hétfő reggeltől szombat estig a legválogatottabb kínzásokkal egyenrangú feladatsort hajtják végre úgy, hogy az öt nap alatt összesen 15 órát alszanak. Van itt egyéni és csoportos csónakcipeléstől kezdve a fára (vagy kaktuszra) mászáson keresztül a hideg mocsárban történő ücsörgésig (ha téli tanfolyamot dobott a gép), vagy az ötvenfokos kősivatagban lefolytatott kunyhóépítésig (a nyári opció) minden.

És csak ezután következnek a speciális katonai ismeretek: járművezetés, természetesen búvárkodási/merülési technikák, víz alatti és víz feletti robbantások, sziklamászás, CQB alapismeretek, fedett/leplezett behatolás adott területre, és lövészet annyi, hogy az nem is igaz.

A BUD/S utolsó három hete a más különlegesektől már jól ismert komplex taktikai gyakorlat, amelyre hagyományosan a San Clemente szigeten kerül sor, a kaliforniai partok mentén. Itt újra mindent átvesznek, amit a BUD/S addigi 21 hete alatt tanultak.

A tanfolyam szervezői mindig azzal számolnak, hogy a BUD/S végére úgy 50 százalék marad talpon – a többiek feladják (bármikor bedobhatják a törölközőt, mondanom sem kell), megsérülnek, elegük lesz. Érdekességként említem, hogy a krónikák szerint eddig összesen két olyan BUD/S volt, amelynek végére a hallgatók egyszerűen elfogytak. Igen, az induló 80-100 főből (ilyen-olyan okok miatt) senki nem bírta végig.

És az ejtőernyőzés csak ezután következik: 4 hét a Fort Benning-i Army Airborne Schoolban, vagy (leterheltségtől függően) a saját, vagyis a Haditengerészet alá tartozó san diegói Tactical Air Operations Schoolban.

Még nincs vége, ne nézegessétek az óráitokat. És ezerszer kértem, hogy ne egyetek olvasás közben; várjátok ki a szünetet. Köszönöm.

Az ernyős kiképzés után végre lezárják a BUD/S-t, de korántsem dőlhetnek hátra, hiszen csak most jön az SQT, vagyis a SEAL Qualification Training 18 hete. Nem akarom sorra venni az 1-3 hetes modulokat, de van itt minden, mint a búcsúban: a rejtjelzéstől kezdve a haladó épületharcászaton és a tengeri hadviselésen át a katonai elsősegélynyújtásig és a helikopteres ereszkedésig. Az utolsó négy hét egy alaszkai jégmezős kiképzés mínusz húsz (nyáron) és mínusz negyven (télen) fokokban, sátorbanalvással, iglukészítéssel, fókabarátkozással.

Az SQT végére jutók (statisztikailag az eredeti, induló létszám 15-25 százaléka) megkapják a hőn áhított szigonyos jelvényt, illetve egy SEAL-NEC (Naval Enlisted Classification) kódot, és mehetnek az alakulathoz, vagyis a számukra (képességeik, erősségeik és gyengeségeik alapján kijelölt) SEAL Team egyikébe. Az ottani belső igényeknek megfelelően pedig újabb tanfolyamok várnak rájuk, de ezekről már tényleg nem beszélnék.

Ha utánaszámoltok, akkor nektek is kijön, hogy az első madárfüttyös laktanyai reggeltől elindulva addig, hogy az immáron kész haditengerész-különleges büszkén a mellkasába döfheti a szigonyos jelvényt, ha nem zavarodtam össze, akkor összesen úgy egy év telik el, amíg alapfókát faragnak az átlagtengerészből. És ekkor még nincs egyetlen igazi specialitása sem…

Ami a fegyvereiket illeti, itt egy link, itt pedig egy másik; a járműveikről meg itt olvashattok egy kicsit; bevallom, most nincs energiám és türelmem ezzel részletesen foglalkozni.
A SEAL mindig is a csoportmunkára esküdött – jó, tudjuk, hogy létezik kétfős csoport is. Tényleg megkülönböztetett figyelmet kap már a kiképzés alatt az, hogy a srácok tanuljanak meg teamben gondolkodni, hogy az individualista megnyilvánulásokat letörjék (vagy legalábbis visszaszorítsák). A pozitív falkaszellem kialakulását segíti az is, hogy a tisztek, tiszthelyettesek hundertpercent ugyanazt a kiképzést szopják végig, mint a majdani beosztottjaik, alárendeltjeik. A SEAL-nél nem rombolja a tisztikar tekintélyét, ha a közlegény a fáradtságtól könnyezni lát egy főhadnagyot, vagy ha egy tizedes szemtanúja lesz annak, hogy kialvatlanság miatt egy százados képtelen megtaláni egy GPS-koordinátát.

Nem tudom, igaz-e, de a fókák azt híresztelik magukról, hogy eddigi, 47 éves pályafutásuk során egyetlen egy sebesültet vagy halottat sem hagytak hátra; a holttestekért is visszamentek –  a legrosszabb esetben másnap vagy egy hét múlva, de visszamentek. Ezt eddig csak az izraeli ejtőernyősökről hallottam; persze lehet, hogy csak városi legenda.

Jelszavaik (mottóik) is elég sokat elmondanak a harci szellemről:

The Only Easy Day Was Yesterday – szolgai fordításban: Az egyedüli könnyű nap a tegnapi volt; kevésbé szöveghűen: Ma többet szopsz, mint tegnap és kevesebbet, mint holnap.

It Pays To Be A Winner – Megéri győztesnek lenni.

(Ez utóbbiról eszembe is jut egy örökbecsű alapigazság, amivel zárom is mai posztunkat: Sokkal jobb fiatalnak, gazdagnak és egészségesnek lenni, mint öregnek, szegénynek és betegnek.)

Ápdét: ma (2011. május 3.) hivatalosan is beismerték, hogy Oszama bin Ládent a SEAL tette el láb alól pár nappal ezelőtt. Gratulálunk a srácoknak; erre tényleg jár a kimaradás és az ingyensör!

61 hozzászólás

 1. Bencze Zsolt — 2011-04-13 17:20 

Szia!

Jól összeszedted megint a lényeget!
halk suttogó hangon a hátsó sorból kiabálnék pár dolgot tisztelettel igen apró betűvel:
1. az olaszok miatt vált igazán félelmetessé a búvársport
2.hiányoltam az epés filmes vonalat Navy SEAL’s még a szokásos hűde tökösök vagyunk, majd az emancipátorok diplomatikus kigúnyolása a G.I. Jane-ben és az eddig legjobb film (szakmai szempontból) a Tears of the Sun – most tekintsünk el Casey Ryback szakácstól, és világmegváltó terveitől (http://www.youtube.com/watch?v=5RjnnLn7jz8) de egy a SEAL-osok szempontjából is döntő momentum elhangzik a filmben, aminek következtében a kis falka megérett az igazi nagy falka harcászatra. De ehhez is – most idézem a klasszikussá vált előadót:”részben saját kárán” kellett megtanulni, hogy 5-6 fő közös többszöröse nem biztos, hogy ugyanolyan hatékony, mint az 5-6 fő „hit and run” taktikája.)))))))))))))
Még egyszer, gratulálok az eddigi írásaidhoz szórakoztatóak és lényegre törőek!

 2. tib0ru — 2011-04-14 07:57 

Én pedig neked köszönöm az eddigi érdemi hozzászólásokat! Máskor is kiabálj suttogva a hátsó sorból! :-)

 3. mxplanet — 2011-04-15 21:36 

remek iras ismet. tenyleg bloglabirintus ez mar.
eloszor nem vagtam mik ezek a postr.hu-s linkek.
mar nemcsak lemil , meg ez is:)
viszont okadjon szart az aki ezt a regisztracios folyamatot krealta.
bejeloltem, hogy kulfold, utana iranyitoszam, nem jo…utana emlekezteto valasz nem eleg hosszu, nem jo…

 4. Bibó — 2011-04-18 10:51 

Nah, végre utolértem a Mestert (mármint olvasásilag)!
Köszönöm szépen, betegen töltött napjaim során, a részleges gyógyulásomban sokat segített az a jókedv, amit az írások közvetítettek felém.
A Specnaz lesz-e vesézve? Mert ha van szó a fókákról, meg sasokról, akkor az orosz kollégák sora is érdekelne.
Sőt, egy kis magyar szál, a TEK, hogy időszerűek legyünk. A történetük még nem olyan színes, de pl a konteó blogon megérne egy cikket, hogy miért van az, hogy hadi állapotra készülnek Egyiptomban, fegyvert, lőszert és teljes málhát viszenek magukkal, készülnek egy sivatagos kiszabadításos akcióra, de közben KÉT civil újságíró is utazik a gépen…
És érdekelne egy másik konteó a 400%-os illetménypótlékról is, de azt hiszem, az már nagyon OFF lenne, sajnos…
Szóval a különlegesekkel kapcsolatban ennyit. Egyébként már rég elmúlt fél nolc, poszt meg sehol, nekem meg elvonási tünetem van. Hát mivel töltsem ki a munkaidőmet?

 5. tib0ru — 2011-04-18 13:10 

A Specnaz még odébb van, de lesznek ők is. Ami a TEK-et illeti, az túlságosan aktuálpolitika-ízű, ettől meg irtózom :-)

És hamarosan lesz új poszt!

 6. richvar — 2011-04-30 08:56 

Nagyon jó poszt, ennél részletesebbet elképzelni sem tudok. Ha már szóba került a filmes vonal a kommentekben, én egy 92-es B filmre, a Finest Hour-ra emlékszem szívesen fiatalkoromból. Az első Öbölháború során fogságba esett SEAL kiszabadításáról szólt (részben), ha jól emlékszem. Mai szemmel már lehet, hogy gagyinak tűnne, de akkor nagyon tetszett.
Tom Clancy könyveiben is fel-feltűntek néha.

 7. tib0ru — 2011-05-02 12:37 

Bréking:

Állítólag a SEAL’s-es srácok kapták el Oszamát!

http://konteo.freeblog.hu/archives/2011/05/02/Villamkonteo_20_-_Oszama_halott/

 8. Bencze Zsolt — 2011-05-02 15:50 

Szia!

Hát én nem hinném, hogy erre a dicső feladatra pont egy-két fókaosztagot küldtek volna. A környék geográfiai viszonyai nemigazán kedvezőek a vízi emlősöknek…

A rajtaütés meg teljesen felesleges csimbumm volt. Ha már 2004-ben diarízises betegségének hírét datálták akkor legalább egy kórházba feküdhetett volna, nem egy szupertitkos bunkerba, ahová még a telefont és az internetet sem kötik be (ez annyira wag the dog – hogy már fáj a nevetés:-))))).

A rajtaütésen készült videót rögvest nyomták volna, ha tényleg az lett volna, ami.

De most őszintén, annyira kilóg a lóláb…
(Ez is megérne egy posztot, hogy melyek az előnyei és a hátrányai a vezetők kiiktatásának egy sejtrendszerű szervezetben)

más

a Navy Seal-t újra megnéztem, hogy legyen min kacagni. Az is egy akkora „bull shit” film, hogy 2011-ben már fáj (a nagyarcoskodás már ingerküszöb szintet üt meg), de akkor tényleg ez volt a leg, mint 10 évvel korábban „A végső visszaszámlálás”.

 9. pobeda — 2011-05-02 17:22 

Gondolom lesz még bővebb tájékoztatás,képek ,miegyéb az USA részéről, hogy minden igény ki legyen elégítve.
Névtelen találgatások a körülményekről, amit egy netcaféból fog megírni egy az akcióban résztvevő katona.Persze úgy hogy ne legyen gyanús :)

 10. tib0ru — 2011-05-02 18:52 

Az első hírek a tengerészgyalogosokról szóltak, aztán jött a fókás verzió…

 11. tib0ru — 2011-05-02 18:53 

Ó, Hollywoodban már elrendelték a készenlétet :-)

 12. pobeda — 2011-05-02 19:25 

A sminkesek készen állnak.Láttam a videót. :))

 13. Bencze Zsolt — 2011-05-03 08:43 

Szia!

Benazír asszony ki is mondja a tutit

http://www.presstv.ir/detail/177872.html

 14. tib0ru — 2011-05-03 10:06 

 15. richvar — 2011-05-03 10:13 

 16. focsevesz — 2011-05-03 12:58 

Az összefoglaló remek. Bibónak: A TEK-ből nemcsak az aktuálpolitika szaglana, hanem nekik semmi közük a terrorelhárítókhoz, bár a nevük az.Ők egyszerűen nagy pofont adni és ordítozni tudó rendőrgyerekek. A TEK legfeljebb arra képes, hogy sunyi, vidéki dagadt roma uzsorásokat fektessen meg, és arra, hogy magyar utasszálító gépen, nyíltan saját maga által elhatározottan, propaganda célból olyan magyarokat mentsen ki Líbiából, akik nem is akartak kimenekülni. (Mint a derék úttörő: akkor is átviszem az úton a vak bácsit, ha nem akar átmenni.) Szerintem SEALs-ék sírva fakadnának, ha megtudnák, hogy a TEK-kel hasonlították össze őket. A SEAL-nak egyetlen magyar hasonalakulata lehet, ez pedig a 34. Önálló (most Bercsényi nevét viselő) Felderítő Zászlóalj, most Különleges Rendeltetésű egység Szolnok székhellyel. Ők ott harcolnak amerikai kollégáikkal együtt Afganisztánban is. Kiképzési tematikájuk ha nem is éri el, de megközelíti a SEALs-ét.

 17. Anoobisz — 2011-05-03 13:18 

Hello!

Csak egy dolgot szeretnék hozzátenni! Nagyon jók az írásaid!! Röhögtem rajta 1-2 helyen:D (ha téli tanfolyamot dobott a gép<—- óriási :D:D:D:D ) Plusz az egész jól össze van szedve, gratulálok!! :)

U.i.: Persze a többi post is jól sikerült ;)

 18. cm121 — 2011-05-03 13:51 

Hello Tiboru!
Tetszett.
Miért jó/hasznos az, hogy itt is szerepel egy http://lemil.blog.hu/2009/07/07/navy_seals_1_0-en már szerepelt poszt?

 19. tib0ru — 2011-05-03 14:03 

Köszi, akkor maradj állandó olvasó!

 20. tib0ru — 2011-05-03 14:05 

Átköltöztem a másik szolgáltatótól és hoztam a régi posztjaimat. Fokozatosan (az újak mellett) minden régit át szándékozom hozni.

 21. tib0ru — 2011-05-03 14:07 

Igen, a Bercsényisek (legalábbis magyar viszonylatban) mindenképpen elitnek számítanak. Ha lenne pénz, paripa és fegyver (no meg politikai akarat), bárhol helyt tudnának állni.

 22. zero this is one — 2011-05-03 15:08 

Óvszer ügyben szeretnék hozzászólni, mint szakértő és a termék területi képviselője. Nem feltétlenül vicc, a „mi megyen a málhazsákba” (Gereczi őrvezető szép szavával) témában, ha nem is a puskacsőre húzzák, beázás ellen, ahogy a milpop kultúrában elterjedt, viszont alkalmi víztárolónak pl zokniba dugva jó az ár/érték aránya, ha a kulacs ottmaradt az utolsó ambushnál. Azt nem tudom, hogy a SEAL-snél divat-e, a briteknél minden esetre oktatás tárgyát képezi.
Másik elementáris megjegyzésem a kiváló – out-f***g-standing — mondaná egy autentikus BUD/S instruktor – poszthoz, hogy számos túlélő reality dolgozza fel a szelekciót a guttemberg galaxis és holywood interpretációkon túl, jelesül túlélő realityk: a log- cipelős képen a második gerenda jobbról másodikja szerintem civilben Nancy, intim torna instruktor, .

 23. tib0ru — 2011-05-03 15:38 

Az óvszer, mint multifunkcionális biszbasz annó nálunk is előjött (eje-kiképzés), sőt, a városi legenda úgy tartja, hogy két koton az M-csomag részét képezi, de erről (éles mozgósítás hiányában) nem tudok beszámolni :-)

És Nancy for President!

Gyere máskor is kommentelni!

 24. dinadia — 2011-05-03 23:34 

Megint nagyon jót szórakoztam a poston és közben rengeteget is tanultam. Eccerű nőként ezer hála és köszönet érte, hogy nem csak a filmipari termékeken keresztül juthatok élvezetes infókhoz erről az igazán érdekes világról :)

 25. tib0ru — 2011-05-04 10:31 

Örülök, hogy a hölgyek is találnak fogyasztható posztokat ezen a kifejezetten fiús blogon :-)

 26. Szigeti Szabolcs — 2011-05-04 10:49 

A Marcinko az nagy arc, a könyvei felejthetőek, de az önéletrajzi könyve (Rouge Warrior) elég jó olvasmány ebben a témában. És ne felejtsük el az ebben is leírt Tízparancsolatát:

1. I am the War Lord and the wrathful God of Combat and I will always lead you from the front, not the rear.

2. I will treat you all alike – just like shirt.

3. Thou shalt do nothing I will not do first, and thus will you be created Warriros in My deadly image.

4. I shall punish thy bodies because the more thou sweatest in training, the less thou bleedest in combat.

5. Indeed, if thou hurteth in thy efforts and thou suffer painful dings, then thou art Doing It Right.

6. Thou hast not to like it – thou hast just to do it.

7. Thou shalt Keep It Simple, Stupid.

8. Thou shalt never assume.

9. Verily, thou art not paid for thy methods, but for thy results, by which meaneth thou shalt kill thine enemy by any means available before he killeth you.

10. Thou shalt, in thy Warrior’s Mind and Soul, always remember My ultimate and final Commandment: There Are No Rules – Thou Shalt Win at All Cost.

 27. Bibó — 2011-05-04 12:28 

Drága Kolléga! Ne hidd egy percig sem, hogy komolyan gondoltam ám a TEK részt. Próbaltam görbe tükröt tartani a szervezet elé, ha ez nem jött át, én vagyok a hibás, bocsi. A Bercsényit volt alkalmam több alkalommal is megnézni (legutóbb én -is- kísértem Fox képviselőt a britektől), és max. respect Nekik. Ez viszont nem vicc. Szóval bocsi, ha a félreérthető voltam, nem vagyok ám akkora TEK rajongó.

 28. Szirgyu — 2011-05-05 09:04 

Nagyon jó post, a poénok pedig igazán fogyaszthatóvá teszik az egészet.
Viszont lenne egy kérdésem a szerzőhöz: A postban az szerepel, hogy a Team 6 1987-ben feloszlott. Viszont az amerikai média – legalábbis a CNN – pont a ezt a Teamet dicsőíti bin Láda likvidálása okán.
Előre is köszönöm a választ.

 29. tib0ru — 2011-05-05 10:25 

Szia!

Az amerikai (és nem csak amerikai) média reflexből és hagyománytiszteletből nevezi a DevGru-t ST6-nak. Olyan ez, mint amikor az átkosban a Novhét teret sokan továbbra is Oktogonnak nevezték :-)

No és a legtöbb hír arról az időszakukról szól, amikor Hatosok voltak.

 30. tib0ru — 2011-05-05 10:26 

Tehát nem oszlott fel, hanem átalakult, ahogyan az a posztban is szerepel:

„Szóval a Seal Team Six megszűnik, pontosabban átlényegül: belőlük lesz a Naval Special Warfare Development Group, röviden DevGru. „

 31. Szirgyu — 2011-05-05 13:12 

Köszönöm! Leülök, egyes.

 32. tib0ru — 2011-05-05 15:18 

Á, valld be, hogy láttad te, csak rá akartál erősíteni ;-)

 33. Bencze Zsolt — 2011-05-05 15:26 

Sziasztok!

egy freudi elírás miatt megy a dínom-dánom: Obama Bin Laden killed:-))))

Nos én az Elnök helyében kirúgnám az egész stábot. Már a 2. vgh-ban is készítettek speciális bombákat. Az, hogy „élve vagy holtan, de inkább holtan tengerbe dobva semmi nyoma ne maradjon” elv alapján példát statuálni ritka rossz PR húzás volt. Egy bunkerrombolót átalakítottak volna altatógázzal megtöltött bombával. Az átvisz mindent és betölt mindent másodpercek alatt. Aztán „felapápaszem” és be, majd ki ÉLŐ emberekkel. Az oroszok által bevetett altatógáz hatásos volt, csak akkor elfeledkeztek a stabil oldalfektetésről és ezért fulladtak meg a saját nyelvük lenyelése miatt a színházi látogatók. Itt nem kellett volna ettől tartani. Négy őr kisebb-nagyobb család éppen alszik. Rakéta be. Mire észbe kapnak már alszanak tovább. Emberek be, ki, Videójáték WDC-ben a képernyők előtt véget ér 5 perc alatt. Nem 45 percig viaskodok, amikor holtan is jó lesz?! A modern arc és retinafelismerő szoftverek alkalmazása itt meg olyan, mint a bolhapiacon nukleáris meghajtású szappanosdobozt árulni. (Mikor tudtak volna retinascant végezni Oszamán?) Szóval megy a magyarázkodás és a ködösítés. Ez semmit nem von le a kivezényelt specialisták tettének profizmusából! csupán arra világít rá, hogy mekkora idióták irányítják az Ó/enciáson túl is az adófizetőket…
(visszatérve a mozira és a szakácsra – annó még az 5-ös volt az elit osztag, akik ott vesztek a helikopteren a gyalogkakukk miatt)

A TEK-eseket meg lehet szapulni, mert kaptak pénzt, de szidni felesleges, mert nem azért vannak, hogy szem előtt legyenek. Az Őrezredi botrányok után teljesen logikus lépés volt kiemelni onnan a védendő személyek biztosítási kérdését. A névválasztás misztifikációja szintén rosszul jött le. Az ellenség nem a név hallatán riogatja a kisdedet, ha rossz, hanem a tettek által misztifikált démonnal. Ez pedig olyan különbség, mint a geológia és a teológia – ég és föld…

 34. tib0ru — 2011-05-05 16:29 

A KBI (Központi Bűnüldözési Igazgatóság) csak két évig létezett, de az ott dolgozók (többek között alulírott) roppant büszkék voltak arra (is), hogy a KBI még egy (?) hazai rap-számban is nevesítve lett, mint egyfajta mumus :-)

 35. semir1 — 2011-05-05 16:47 

Nagyon komoly!!! Gratulálok!!!

 36. tib0ru — 2011-05-05 17:07 

Köszönöm, maradj velünk!

 37. tib0ru — 2011-05-05 18:38 

Egy másik fórumon megvádoltak, hogy az origó egyik cikkéhez kapcsolódó kommenteket (amelyek ellentmondanak a véleményemnek) moderálom.

Ez a cikk:

http://www.origo.hu/nagyvilag/komment/20110504-a-seal-kulonleges-egyseg-vezett-oszama-bin-laden.html

Nos, itt is elmondom:

1.) az origóhoz nincs admin-jogosultságom, tehát egy-egy cikkhez kapcsolódó hozzászólásokat akkor sem tudnám törölni, ha akarnám.

2.) Ha valaki normál hangnemben vitatkozni akar velem, kommenteljen ide, mert nem fogom moderálni. Akkor sem, ha véleménye homlokegyenest ellenkezik az enyémmel. Vitázni, érvelni szeretek, anyázni és alap nélkül vádaskodni nem.

Szóval ide várom a vitapartnereket.

 38. richvar — 2011-05-05 19:43 

A Velvet-es cikket olvastad már :) „Ezek a pasik ölték meg meg Oszama bin Ladent”. Hölgy olvasóknak ajánlom.

 39. tib0ru — 2011-05-05 20:05 

Hehe, az epic :-)

És tedd hozzá, hogy már legalább tíz helyen módosították az eredeti szöveget. Olyanok voltak benne, hogy a SEAL a tengerészgyalogosok alakulata, meg hogy a Delta Force a légierőé :-)

Miért nem maradnak olyan témánál, amihez értenek..? Én sem írok fogyókúráról vagy gésagolyókról :-)

 40. richvar — 2011-05-05 20:38 

Az USA-ban is felkapottak lettek most a Seal-ek (joggal). Könyvajánló azoknak akik jobban el szeretnének merülni a témában:
http://kindlereader.blogspot.com/2011/05/navy-seals-behind-lines-best-books-for.html?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed: blogspot/GImN (The Kindle Reader)&utm_content=Google Reader

 41. zuzmi — 2011-05-07 11:52 

Előre elnézést a buta kérdésért (teljesen laikus vagyok). Most olvasom Eric L. Haney könyvét a DF-ról, és nekem úgy tűnik, őket pont az olyan feladatokra képzik ki, mint Oszama „kiiktatása”. Akkor miért a SEAL végezte mégis, egyáltalán hogy történik az ilyen feladatok kiosztása?

 42. tib0ru — 2011-05-07 12:11 

A DF és a SEAL valóban nagyon hasonló szakosodású. És az, hogy most a fókák kapták a feladatot, olyan kérdés, amit soha nem tudunk megválaszolni, mert maximum tízre tehető azoknak a száma, akik tudják a frankót :-)

Elvileg a United States Special Operations Command vezérkara dönti el, hogy melyik műveletet kikre szignálják ki. Lehet, hogy a Delta mással volt elfoglalva, lehet, hogy a fókák között többen beszéltek helyi nyelveken (pastu, urdu, stb.), de az is lehet, hogy szimpla politika és/vagy érdekérvényesítési harc (lobbozás) volt a döntés hátterében, elvégre a USSOCOM-nál is emberek dolgoznak :-)

 43. tib0ru — 2011-05-07 12:28 

Persze lobbizást akartam írni :-)

 44. zuzmi — 2011-05-07 12:43 

Érdekes ez a rivalizálás ezek között a különleges egységek között. Feltűnt a könyvben is, hogy mekkora ellenállásba ütközött a DF létrehozása a döntéshozók körében. Mondjuk, én nem is értem, miért éri meg fenntartani több ilyen egységet hasonló profillal. Pláne, hogy a SEAL sokkal előbb alakult, mint a DF.

Esetleg egyszer írhatnál valamilyen összehasonlító bejegyzést ezekről a különleges egységekről, mert már elolvastam az összeset külön-külön, de nem körvonalazódott, hogy pontosan mi is a különbség köztük. Persze értem az eltérő történeti hátteret, de hogy pl. miért volt szükség a DF-ra, ha már ott volt a Rangers, sőt a SEAL is.

 45. tib0ru — 2011-05-07 12:58 

A kulcsszó: rivalizálás :-)

No meg az amerikai fegyveres erő van akkora, hogy tényleg logikus az elvárás: legyen legalább minden haderőnemnek (és fontosabb fegyvernemnek) saját szpesölforsza. Tudod, mint a homokozóban: ha Pistinek van, nekem is kell piros dömper és sárga kisvödör lapátkával :-)))

 46. tib0ru — 2011-05-07 14:00 

No, úgy tűnik, az egyik (Amerikában élő és dolgozó) barátom segítségével megvan a tuti válasz a kérdésre: miért a SEAL kapta a feladatot.

Nos, Eric Thor Olson tengernagy, a United States Special Operations Command (vagyis a különleges erők főparancsnokságának) első számú embere… na, szerintetek hol szolgált..?

Nyert! Olson admirális a SEAL-nél kezdte katonai pályafutását 1974-ben, majd fokozatosan haladt előre a ranglétrán, s 1994-ben a DevGru (a hajdani Seal Team Six) főnöke lett…

Most pedig ő a USSOCOM góréja, s mint ilyen, minden végső döntés a kezében van, többek között az is, hogy a különlegesek közül ki milyen nagy feladatot kapjon.

Van még kérdés?

:-)))

 47. LtVitez — 2011-05-08 12:38 

Nagyon jó poszt! Én ehhez már csak szerényen egy SEAL-es cadence-t szeretnék hozzáfűzni – megmutatva, hogy él még fegyvernemi sovinizmus náluk is. :D

„I don’t wanna be no Green Beret, they only PT once a day,
I don’t wanna be no Airborne Ranger, I wanna live a life of danger,
I don’t wanna be no fag recon, I wanna stay ’til the job is done…”

 49. tib0ru — 2011-05-12 07:41 

Aszitted, viccelek?

:-)

Az azért epic, hogy nem biztosak benne, melyik évben született. Ez aztán a konspiráció :-)))

 50. pobeda — 2011-05-14 19:18 

1,Dehogy. :)
2, Nagyon furcsa tényleg. :) [de miért nem tudják?]

 51. betlike — 2011-05-15 00:00 

Tib!

Az SVDT újkori elnevezése SWCC és itt egy toborzó linkjük. (aktuálisan találkoztam ez egyikükkel, aki bátran meghívott a bázisukra, hogy járjam végig milyük van….)

http://www.youtube.com/watch?v=X7Bctymq4bE

OFF: Újra kellett regisztrálnom és ezért van kicsinyítő képző a nickben. (és maradt el néhány)

 52. tib0ru — 2011-08-06 20:04 

Bréking:

http://www.origo.hu/nagyvilag/20110806-hadmuvelet-kozben-lezuhant-egy-natogep-afganisztanban.html

Az amerikai sajtó szerint a 31 amerikai halott közül 25-en SEAL’s-esek voltak…

Nyugodjanak békében mindannyian…

 53. matifou — 2011-08-21 01:40 

Remek írás megint.
Azért az USA-nak van egy kis erkölcsi adóssága a sziú indiánok irányában, úgyhogy szerintem nem volt szerencsés Bin Ladent, Geronimo fedőnévvel illetni.
Csak kicsit ízlésesebb mintha a német hadsereg Anne Frank fedőnevet akasztana egy általuk keresett terroristára.
Ha már itt tartok, Tiboru nem akarsz Geronimo-ról írni egy posztot? Végül is hadvezér volt.

 54. tib0ru — 2011-08-21 07:42 

Geronimo..? Hm, meglehet…

Köszi a tippet!

 55. csillog — 2011-10-31 03:09 

Tiboru,

alkalmasint segítséget szeretnék kérni tőled hadászati kérdésekben.
Lehetséges?

Előre is kösz,

Cs.

 56. tib0ru — 2011-10-31 18:29 

Hát a katonai tudományok közül a hadászat nem kifejezetten az erősségem, de ha tudok (és belefér az időmbe), szívesen segítek.

 57. csillog — 2011-11-01 00:16 

Nagyon kedves vagy. A fentiek alapján úgy vélem, tuti, hogy jobban ismered a témát, mint én.
Ilyesmiket szeretnék kérdezni pl.: light troops — könnyű csapatok?, könnyű gyalogság? Hogyan helyes magyarul, illetve „katonaiul”?

Lehetséges lenne kevésbé nyilvánosan értekezni? :-)) Esetleg privát e-mailben?

Alkalmanként kérdeznék csak pár ehhez hasonló dolgot.

Köszönöm!!!!

 58. tib0ru — 2011-11-03 18:08 

Oké, akkor kérek egy elérhetőséget.

 59. csillog — 2011-11-03 21:59 

 60. tiboru — 2014-05-22 20:12 

Sajnos csak angolul van meg, de kurvajó beszéd a SEALs kiképzésről és ennek tanulságairól:

http://www.businessinsider.com/bill-mcraven-commencement-speech-at-ut-2014-5

 61. becsuszoszereles1k — 2014-05-25 12:38 

Szlahli! Reg jartam erre! 111103kor meg temetesen voltam Mo-on!!!! Es mar akkor is???!!! :)) A fiuk kimehetnek addig a budibol! – Durva nagy a plakat!! Az oreg diak ihlette?
A link nagyon jo, ez a modern hadaszatban az aktiv rezisztancia?
Reg volt friss poszt, vagy lesoroztetek Tiboru a geppapirt?

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.