A harmincas évek első felében a szovjet hadvezetés a világon elsőként ismerte fel az ejtőernyő harcászati jelentőségét. 1935-ben a Kijev mellett – külföldi katonai megfigyelők jelenlétében – végrehajtott komplex hadgyakorlaton európai és amerikai főtisztek döbbenten figyelték, amint Sztálin kézmozdulatára a fejük fölött dübörgő szállítógépekből 1.200 katona ugrik ki, s másodperceken belül fehér selyemgubók borították be az ukrán eget… A szovjet hadsereg csúcsvezetői büszkén düllesztették ki mellkasukat és magabiztosan mosolyogtak a német, amerikai, brit és a többi katonai attaséra: na kollégák, erre varrjatok gombot! – mondták volna, ha az ékes orosz nyelv ismeri ezt a szólást…
A Vörös Hadsereg politikai okokból 
történt lefejezése ellenére 1939 tavaszán már három bevethető ejtőernyős dandár állt a szovjet hadvezetés rendelkezésére. Az éles megmérettetés sem váratott sokáig magára: ugyanezen év novemberében a finnországi hadjárat során az emberiség történelmének első tömeges katonai ejtőernyős-bevetése megtörténik.
Az akció nem járt egetrengető sikerrel, s talán ennek is tulajdonítható, hogy a nemsokára világháborúvá terebélyesedő Nagy Honvédő Háborúnak aposztrofált kataklizmában szovjet részről az ejtőernyős deszant-csapatokat szinte kizárólag gyalogságként (igaz, elit egységekhez méltó feladatokkal megbízva) küldték harcba. Ez nem akadályozta meg a szovjeteket (és későbbi szövetségeseiket) abban, hogy közös kiképzéseken gyakorolják a deszant-harcászat elemeit. (A franciák már 1935-ben küldtek egy három tisztből 
álló csoportot a Szovjetunióba, akik később a francia katonai ejtőernyőzés úttörői és első instruktorai lettek – erről egy kicsit bővebben a francia ejtőernyősökről szóló posztban olvashatsz).
A Szovjetunióban mindig is komoly hangsúlyt fektettek a deszantos utánpótlásra; ennek egyik jele volt a hihetetlenül népszerű, s az állam (azaz a párt) által orrba-szájba finanszírozott repülős és ejtőernyős klubok fenntartása, amelyekben fiatalok tíz- és százezrei sajátították el már tizenévesen a repülés és az ugrások alapfortélyait. Erre bizony szükség is volt, hiszen – már ha hinni 
lehet az olyan forrásoknak, mint Viktor Szuvorov Jégtörője – 1941 nyarán a Vörös Hadsereg többek között tíz hadtestnyi (!) deszantossal várta az Adolffal történő leszámolást, márpedig ez testvérek között is megvan úgy 700-800 ezer katona. A háború után legalább tíz évig a VDV (Воздушно-десантные войска, vagyis Légideszant Csapatok) volt a világ legnagyobb és legerősebb ejtőernyős fegyverneme, noha a háborús évekhez képest létszámcsökkenés volt tapasztalható.
Az ötvenes évek – a Vörös Hadsereg megváltozott, a Nyugattal szembeni offenzív szembenállást valló katonai doktrínájával együtt – meghozták a katonai ejtőernyőzés reneszánszát. A deszant-alakulatok lassacskán a Munkács és Vlagyivosztok közötti, pindurkának nem mondható földdarabon is kivívták maguknak a „hadsereg krémje” jelzőt. Ezt 1956-ban itt minálunk is bizonyították, hiszen a 7. és a 31. Légiszállítású Gárdahadosztály ejtőernyősei derekasan kivették részüket a forradalom vérbefojtásából.
Az igazi, komoly vizsgára azonban várni kellett, mígnem elérkezett 1968, s vele a prágai tavasz, majd az azt követő nyár: augusztus 20-ról 21-re virradólag a 103. Légiszállítású Gárdahadosztály válogatott emberei, a katonai hírszerzés, a GRU kommandóival karöltve röpke 13 perc alatt elfoglalják a csehszlovák főváros repülőterét, majd az ejtőernyősök ASU-85-ös önjáró lövegei meg sem állnak a prágai Pártközpont előtti térig… Ez még úgy is szép teljesítmény, hogy Svejk óta tudjuk: a csehek nem kifejezetten a hadműveleti területen produkálták nemzeti dicsőségtáblájuk legszebb illusztrációit.
1973 októberének elején a 103. Légiszállítású Gárdahadosztály mintegy ötezer embere (ismét ők!) „nulladik fokozatú” harckészültségben van: minden pillanatban megjöhet a parancs, hogy az arab oldalon beszálljanak abba a csetepatéba, mely a Közel-Keleten kibontakozóban volt. A beavatkozás – hála Istennek – elmaradt, de a Jom Kippur azóta sem tartozik a szovjet (orosz) ejtőernyősök kedvenc ünnepei közé. Hiába, a fiúk bizonyítani akartak, s ötletük is lett volna rogyásig…
1970-ben hadrendbe állítják a BMD-ket, ezeket a könnyű páncélozott járműveket, amelyeket mintha az ejtőernyősöknek találtak volna ki. Ezeknek az afrikai klímára átalakított változataival sikerül 1977-ben az etiópiai vendégszereplésen lévő VDV-alakulatoknak Afrika szarvából egészen az ogadeni sivatagig visszavonulásra kényszeríteniük a szomáliai csapatokat. (Hozzá kell tenni: bizonyos Fidel Castro nevű kubai úriember lelkes kis csapatával szoros együttműködésben).
Két évvel később Afganisztán. Ezúttal a 105. Légiszállítású Gárdahadosztálynak adatik meg a lehetőség kipróbálni, milyenek is a 
valódi utcai harcok: Kabul minden épületéért meg kell küzdeniük, s ha hinni lehet a túlélőknek: a srácok nem kényeztették el a velük szembenálló fegyvereseket.
A nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején a szovjet deszantosok nyolc hadosztályt alkottak. Közülük az egyik (a Rjazanyban állomásozó) kiképzési célokat szolgált. Egy hadosztály 800 hivatásosból és mintegy 7.500 fő sorállományúból állt. Hadosztályonként 128 BMD-vel, továbbá 45 darab önjáró löveggel (ASU-57 és ASU-87 [helyesbítés: ASU-85; köszönöm a kiigazítást.] típusúakkal) rendelkeztek. A deszant-hadosztályok a mindenkori 
szovjet vezetés azonnal mozgósítható „házi tartalékát” jelentették.
Nem véletlen, hogy a Csecsenföldön kirobbant polgárháborúban is megjelentek az immáron az orosz trikolórt a karjelvényükön viselő ejtőernyősök, mint a moszkvai hadvezetés „ultima ratio”-ja. Kérdés volt, hogy az afganisztáni tapasztalatok kamatoztathatóak-e Groznij környékén. Azóta tudjuk, hogy nem éppen.
A deszantosokat (nemcsak az oroszoknál) mindig is két fő cél elérésére képezték ki: az egyik az első vonalbéli klasszikus harc, melyet a fő szárazföldi erők megérkezéséig kell vívni. A másik a kommandó-típusú, melyre az ellenséges vonalak mögött kerül sor, s mely magába foglalja a szabotázst és az ellenséges tisztek és főtisztek célirányos megsemmisítését.
Érdeklődve várjuk, hogy a kék barettet és a vízszintesen csíkozott (világoskék-fehér) pólót viselő orosz ejtőernyősök (akik per pillanat négy dandárba sorolva úgy 30-32 ezren lehetnek) mikor és hol tesznek kísérletet 
arra, hogy a jócskán megtépázott orosz nagyhatalmi tekintélyt picinykét helyreállítsák. Ez a meló ugyanis nem hagyható kizárólag a Gazpromra. Meg aztán egészen más érzés egy géppisztoly elsütőbillentyűjét meghúzni, mint megtekerni egy gázcsapot, még akkor is, ha ez utóbbi tevékenység komolyabb és stratégiaibb eredményekkel kecsegtet. Igaz, a gázcsapos megoldás több embernek fáj…
37 hozzászólás
1. Bigjoe(HUN) — 2012-05-05 11:52
A kék sapi az OK, de ez a matróz póló, vagy inkább atléta nem érthető számomra. Világit a terep ruci közepén, mint egy klassz céltábla.
2. tiboru — 2012-05-05 14:35
Én se értem, mit keres az ernyősökön egy ilyen matrózpóló. Olvastam (vagy hallottam?) valahol, hogy állítólag a VDV-t a hatvanas években egy olyan tábornokarc vezette, aki a tengerészgyalogosoktól jött, és mivel nagyon jó parancsnok volt (és rengeteget kibrusztolt az ernyősöknek), hálából, mintegy rá emlékezve rendszeresítették ezt az atlétát, valamikor a hetvenes években.
Nem tudom, mi az igazság a sztoriból; ti nem hallottátok?
3. tucano — 2012-05-05 15:13
Én valamiért úgy emlékszem, hogy így emlékeznek az Auróra hőseire. Ha vonalban lesz, akkor megkérdezem Zichermann ejtőernyőst, biztosan tudja.
4. tucano — 2012-05-05 15:17
Ehelyett Margelov colonel-general (?)vezette be, megemlékezve a Balti-flotta elit tengerészgyalogságának 2. vh-s teljesítménye előtt.
5. tiboru — 2012-05-05 16:59
Aha, erre gondoltam én is.
Colonel-general = vezérezredes. Négycsillagos tábornok, ami azért már nem egy lótifuti.
6. Rókakígyó — 2012-05-05 18:56
Illetve egy szintén értelmezhető magyarázat: a légierőt hajózóknak (tengerésznek) tekintették és innen jön. Mint ahogy sok helyen a páncélosok a lovasegységek utódai lettek.
7. csapos — 2012-05-05 22:30
Már többször nekifutottam, hogy a Milstory-ban írok a Kiliános élményeimről (E-század, majd tar. tiszti), de még nincs sikerélményem. Nos egy kis előleg. Az 1967/68 évből 11 hónapot mint egyetemi előkészítő század lelkes (rádió-lokátor szakos) anti-katonája a Kiliánon (Kilián György Repülő-Műszaki Főiskola) töltöttem. Egy szép tavaszi napon, de lehet, hogy esős őszi nap volt, a „hallgatókat” (ők voltak a tisztiiskolások) és az e-századot („vegyék tudomásul, maguk nem hallgatók”) zárt alakzatban kivonultatták az objektumon kívül lévő „tisztiklubba”. A főiskola pol. helyettese közölte, hogy közös foglalkozásként egy szupertitkos szovjet filmet fogunk megnézni a légidesszantasokról. A titkosság alátámasztásául az őrszázad katonái akkorra szorosan lezárták a tisztikulub környékét.
Az emlékeim szerint a talán egy órás színes film egy nagyszabású desszantos hadgyakorlatott mutatott, csapat és páncélos szállító repülőgépekkel, ejtőernyővel célba juttatott tankokkal. Több ezer ejtőernyős egyszerre ereszkedik, alattuk meg a hardver. Szóval nem volt egy piskóta. Sajnos 45 év távlatából már többre nem emlékszem.
Talán van még köztetek egy-két öreg rozmár aki látta.
8. kettleb — 2012-05-06 14:08
Tiszteletem!
Vaszilíj Filipovics Margelov:1908-ban születik egy kozák családban.(Ez szerintem sok mindent megmagyaráz.) 1928-ben behívják a Vörös Hadseregbe,tisztes iskolába kerül Minszkbe. 1930-ban már felderítő osztály-parancsnok. Leningrádnál tengerészgyalogos ezredet vezet, egy másikat pedig Sztálingrádnál. Később ő lesz a 49.-gárda lövész dandárt, amely végigharcolja a háborút. 44 márciusában megkapja a Szovjetunió Hőse kitüntetést. 48-ban egy légideszant hadosztály,majd 50-ben egy légideszant hadtest élén találjuk, ha keresnénk. 54-ben már a VDV parancsnoka. Az orosz ejtőernyős viselkedését a mai napig „mergelovinak” nevezik, ha vagány, találékony,kezdeményező, példamutató, és bátor. A VDV-t ” Vászja bácsi seregének” szokták feloldani.
Zicherman István,” Az orosz ejtőernyős alakulatok története”
9. tiboru — 2012-05-06 20:30
Köszönjük! Akkor most már értjük a csíkos atléták rejtélyét :-)
10. minorkavidor — 2012-05-06 21:07
Üdv mindenkinek
Jellemző az oroszokra ez a nagy titkolódzás!
Tiboru mester 1200 katonát említ az első nagysdzabású hadgyakorlat résztvevőjeként. Gosztonyi prof 2953 ejtőst, 29 nehézgéppuskával, 10 löveggel, 1 harckocsival és 6 géppuskával felszerelve ugrottak 1935 szeptemberében. a kijevi gyakorlaton. Egy harmadik forrás- mely a világ elitalakulatait mutatja be 2500 főben adja meg a létszámot. Az eltérés a 2 szélső adat között 2,5-szeres, pedig nem ókori adatokról van szó!
Az én forrásaim nem 10, hanem csak 5 légideszant hadtestről tesznek említés egyenként 3-3 dandárral, plussz volt még egy dandár a Távol-Keleten..Az összlétszámuk kb.30 ezer lehetett. A VDV létszáma a rendszerváltás környékén több mint 100 ezer fő, melyet 8 ejtőernyős-hadosztályba, 8 légideszantdandárba és 8 légitámogató dandárba szerveztek. Az ejtőernyős-hadosztályok létszáma 6.500 fő, a légideszant-dandárok létszáma 2.500 fő volt.. Ennél a NHH idején sem volt több egy dandár lszervezetszerű étszáma, sőt!
A ruszkiknál elég sajátságos tud lenni a szervezeti felépítés. Pl. 1944-been felállított nehézharckocsi dandár szervezetszerű létszáma 1665 fő., e körül lehetett az ejtős dandárok létszáma teljes feltöltés esetén.
Szigorúan véve nem tartozik a poszthoz: minden szovjet lovashadosztály állományába tartozott egy harckocsi ezred. Igen, ám de ez az ezred csak 2 századból állt: egy 11 harckocsival rendelkező és egy 10 harckocsival rendelkező századból.
A Nagy Honvédő Háború azért kapta a nevét, hogy megkülönböztessék a Honvédő Háborútól, ez utóbbi alatt Napoleon ellen vívott 1812-es háborút értik.
11. tiboru — 2012-05-06 23:34
Ja, az ejtőernyősöknél sajátosan alakulnak a klasszikus egység- és magasabbegység-létszámok. Annó én egy olyan eje-ezredben szolgáltam, amelynek a békelétszáma 420 fő volt, a századunké pedig 60 fő. Ilyen szempontból a legmulatságosabb a tábori deszant-tüzérütegünk volt, ha jól emlékszem 3 löveggel és 21 fővel :-)
12. Rókakígyó — 2012-05-07 09:33
A mi feltöltött századlétszámunk 42 fő volt.
13. stoppos — 2012-05-07 11:39
Az ASU-87 az milyen jószág?
14. szunditj — 2012-05-07 12:05
Az nem 87-es évjáratú (tokaji) aszu lehet?
Mert ilyen nevű páncélos nincs, az csak elírás lehet.
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_military_vehicles
15. tiboru — 2012-05-07 13:08
Bocsánat, az ASU-85-ből és az ASU-57-ből „fabrikáltam” az ASU-87-et. Valóban szarvashiba, most ég az arcom rendesen.
16. kszabo — 2012-05-07 13:17
Egy kis tokaji aszú használ arcégés ellen:)
17. minorkavidor — 2012-05-07 17:52
Volt nekünk eje-ezredünk? Eddig úgy tudtam, hogy csak wgy zászlóaljunk volt Furkó parancsnoksága alatt?
18. szunditj — 2012-05-07 22:27
Furkó Kálmán a szolnoki mélységi felderítők parancsnoka (ha jól tudom) volt, de rajtuk kívül Szolnokon volt (van?) egy ejtőernyős alakulat is.
19. tiboru — 2012-05-07 23:44
Én úgy tudom, hogy a szolnoki önálló felderítő zászlóalj (MN 3100) parancsnoka nem Furkó Kálmán volt, viszont kétségtelen, hogy ő (testnevelőtisztként) volt sokáig az alakulat PR-arca :-)
20. tiboru — 2012-05-07 23:47
Én nem Magyarországon voltam katona :-)
21. stoppos — 2012-05-08 11:17
Az jutott eszembe nekem is, hogy vagy elírás és ASU-85, vagy valami szupertitkos cucc, amiről a net sem tud semmit. :)
Furcsa, hogy akkor még használták az ASU-85-öt. Az ember azt hinné, addigra lecserélték valami modernebbre.
22. szunditj — 2012-05-08 15:24
Igaza van, íme egy részlet az életrajzából:
Fontos életrajzi adat: 2001-ben vonult nyugállományba a Magyar Honvédségtől, ahol a 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj parancsnokhelyettese volt alezredesi rangban.
23. michaelk — 2012-05-08 21:34
Először is szeretnék gratulálni a poszthoz. Élvezettel olvastam, mint mindig.
Viszont, van benne némi kétség. Kiről szól? Az ejtőernyősről? Vagy inkább a Szpecnazról? Mert valahogy keveredést érzek. A képek nagy része, az utóbbiak ruhatárába tartoznak.
A kettő között egyébként óriási a különbség! A „snassz” ejtőernyős a hadsereg kötelékébe tartozik, míg a Szpecnaz a GRU alárendeltségébe. A feladatkörük is teljesen más. A matrózcsíkos boci ruci egyébként a Szpecnaz csini ruhája. Alapvetően a környékükön levő egységek egyenruháját viselik. Nem is tudni igazán, kicsodák. Tiboru említette 56-t és Prágát ez szintén Szpecnaz akció volt. Egyébként Afganisztánba is elsőként nyertek beutalót. Szakértők szerint, ha hagyják őket teljes mértékben kibontakozni (ahogy ezt az első fél évben tették) nem egész egy év alatt, a Szovjetunió megnyeri a háborút. Igaz ma annak a területnek a lakossága 0 (NULLA) fő lenne. Csak hát megjelent a média, és nyilvánosságra került a hatékonyság ára. Ez pedig nagy botrányt kavart, valamint civilizáltabb hadviselést kellett folytatni.. a téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom a Tank, és a 9. század című filmeket. Mindkettő valós alapokból készült.
A posztban szó esik Viktor Szuvorovról is. Róla annyit érdemes tudni, egyszerű tisztként kezdte és a GRU tisztjeként dobbantott. Azon kevesek egyike, akinek sikerült ÉLVE maradni, neki is köszönhetjük hogy egyáltalán bepillanthattunk a függöny mögé. Pályafutását Viktor Szuvorov: Akvárium című könyvében lehet olvasni. Határozottan érdekes.
A hozzászólásokban láttam felbukkanni Furkó Kálmán nevét. Nos, ő ezredes volt, és parancsnok helyettes, valamint testnevelő tiszt.. ahogy Tiboru is említette, valóban Ő volt alakulat PR-arca. Érdekesség, évekig jojózott őrnagy és alezredes között. „Sajátos nevelési módszereinek” köszönhetően.
Végül, de nem utolsósorban, az MN/ MH nem rendelkezett ejtőernyős ezreddel, viszont voltak ÖNÁLLÓ zászlóaljak. Amik gyakorlatilag ezred szervezetek voltak
24. kettleb — 2012-05-09 08:31
Tiszteletem!
Emlékeim szerint a „Szpecnyac”-nak nincsen „saját” egyenruhája, a helyi ejtőernyős alakulatét hordják, annak minden kitűzőjével, frinc-francával együtt. Maszkirovka, ugye…Ugyan abban a laktanyában tartózkodnak, bár külön körleteik vannak. Gondolom így egyszerűbb elkerülni „gumi eje csicskáztatni próbálta a kopasz szpecyacost” kezdetű baleseti jegyzőkönyveket.
A szó egyébbként „csak”különlegest jelent, rossz nyelvek szerint létezik, pl. vasúti szpecnyac is, sikerrel hárították egy kamikáze mozdony rohamát egy páncélvonat (!) támogatásával az első csecsen háborúban.
25. econo — 2012-05-09 09:28
Szovjet/orosz hdsg.-ben colonel-
general=vezérezredes/genyeral
palkovnyik/ nem négycsillagos,hanem csak három
csillagos tábornok.Üdv:econo
26. tiboru — 2012-05-09 09:46
Itt is elmondom: amikor az ejtőernyős-ezredről és a létszámról írtam az egyik kommentemben, NEM a magyar hadseregre értettem (tudom, hogy a MH-nak nem volt eje-ezrede), én tudniillik nem itthon voltam katona :-)
27. kullancs — 2012-05-09 13:59
Sőt, tulajdonképpen szpecnaz sincs, vagyis van, csak az nem az. A szpecnaz annyit jelent, különleges rendeltetésű. Van katonai, rendőrségi, van a Különleges Helyzetek Minisztériumának és van a titkosszolgálatoknak. (Szóval Szpecnazról beszélni olyan, mintha valaki a HM 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalját, a TEK-et, és mondjukrá VPOP meg a Tűzoltóság mittudoménmilyen részlegét mosná össze, hogy hát az mind különleges, meg izé.) Ennek mindnek van saját egyenruhája és jelvénye, aztán vagy hordják vagy nem. A HTKA-n volt is valami összefoglaló az orosz különlegesekről, akit érdekel esetleg próbálja megkeresni…
28. kettleb — 2012-05-14 13:46
Tiszteletem!
Akkor közkívánatra:
http://htka.hu/2011/07/18/a-szpecnaz-oroszorszagbol-jottem-mestersegem-cimere-a-halal/
Nem rövid, visszont hosszú.
Mondjuk, megéri elolvasni!
29. tiboru — 2012-05-15 09:24
Köszönjük!
30. volhov — 2012-05-22 23:11
Ha ismereteim nem csalnak, a csíkos trikó annak az eredménye, hogy a kezdetekben a szovjet ejtőernyősök, a tengerészgyalogosokból fejlődtek ki, megtartva a trikót.
31. c639aag — 2012-05-24 20:17
Amikor a nagy baráti és testvéri ország katonái a magyar szabadságot élvezték, Megkérdeztem az egyik „medvét”. Miért harckocsizó fegyvernemi jelzésed van az ejtőernyős helyett? Válasz: Magyarországon nem állomásozhatnak.
Amire még többé-kevésbé emlékszem 1988-ból:
Vszpomnyi dyeszantnyik domá zá sztálom,
Szjekes nas dalokij,
szoszni pád krilom,
selejszt perkáljá nyebá szinyemu,
kák idut ribjáti juk pá ádnámu.
32. pilotax — 2012-12-09 09:42
@minorkavidor: Nem barátom nem volt eje ezredünk. 1973- ban amikor én ott szolgáltam egy eje zlj. volt (MN3100 mélységi felderítők) HM közvetlenekként, pk. Gyuricza Béla őrgy., később altbgy., illetve az első Orbán kormány államtitkáraként. Majd 1973 őszén ugyanitt megalakult (az MN3100- tól átvezényeltekből túlnyomóan) egy önálló mélységi feld szd. MN 3458 az 5. hdsg. közvetlenként, pk. Kiss Lajos szds (röviddel a megalakulás után őrgy.). TÖF Magera Gyula szds., testnevelő tiszt az akkor a TF-en frissen végzett Furkó Kálmán hdgy. Viszont akkor a hadosztályokhoz volt szervezve feld.zlj. amelyiknek volt egy eje (mélységi feld. százada). pl. Kiskunfélegyházán, de nyíregyházán is, igaz az második lépcsősként tartalékosokból.
33. pilotax — 2012-12-09 09:52
@tiboru: Kedves tiboru!
Ez így nem pontos! Furkó Kálmán eredetileg az MN 3458 önálló mélységi felderítő (5. hds. közvetlenek Szférvár.) század testnevelő tisztje volt, csak későbbi átszervezésekkor került át a jelenleg is ismert helyre és lett a mélységi felderítők „PR arca”. Tudomásom szerint a 2.vh. után hazánkban soha nem voltak deszantcsapatok (légi szállítású lövészek), a katonai ejtőernyőzést a mélységi felderítők képviselték. Furkó Kálmán 1973-ban friss diplomásként ekkor került eje. állományba. Tudomásom szerint soha nem volt parancsnok, 1973-ban Gyuricza Béla őrgy. volt az MN 3100 parancsnoka, illetve az említett század parancsnoka Kiss Lajos volt szds(őrgy.).
34. tiboru — 2012-12-09 17:30
@pilotax:
Én is azt írtam, hogy nem volt parancsnok. A kiegészítést köszönöm! Gyuricza tábornokot nekem is volt szerencsém ismerni, s a fiával (aki határőr felderítő volt a kilencvenes évek derekán-végén) annó elég sokat dolgoztunk együtt.
35. cattani — 2012-12-09 23:59
Nagyon jó a poszt, csak most találtam rá. Mindig is érdekelt a szovjet/orosz hadtörténelem. Tiboru esetleg lehetne poszt Mihail Kalasnyikovról, vagy Zsukov marsall-ról ha időd engedi.
36. tiboru — 2012-12-10 18:41
@cattani:
Köszi az elismerést! Kalasnyikov mester rajta van a listámon, előbb-utóbb ő is sorra kerül :-)
37. zotyis — 2015-08-28 10:08
Furkó nem volt parancsnok soha, imádtuk az isten éltesse sokáig ! 3100-nak /Gábor Áron laktanya/ volt a sport tisztje! Én 1980-82 voltam a Csőke században! MI-8 helikopterből és AN.-26 ugrottunkRS -4/4-sel! Nagyon komoly kiképzés volt ugrás elött! Frizt alezredes volt a paracsnok! A kemény Viczián volt a helyettese!
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.