A Kitty-szalon 2.0

Az első részben megismerkedtünk Kitty Schmidt előéletével, a harmincas évek Berlinjének érzékiségtől lucskos légkörével, valamint Heydrich és Schellenberg eszmetársak eltökéltségével a Birodalom belső biztonságának garantálását illetően.

Lássuk, hogyan folytatódott a náci bordélyház története.

Ott tartottunk tehát, hogy 1939 késő nyarát írjuk; napok választják el a világot a gleiwitzi provokációtól, s a német csapatok a lengyel határ mellett berregtetik páncélosaik motorját. Walter Schellenberg, a Sicherheitsdienst (SD) külső hírszerzésének vezetője magához rendeli az előzetes letartóztatásban lévő, 59 éves Kittyt.

Előrebocsájtom, hogy a posztban szereplő önkényuralmi jelképek szerepeltetése ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból történik, illetve a történelem eseményeiről szóló tájékoztatás céljából. Csak még mielőtt valaki feljelentene.

Mielőtt a beszélgetés kép- és hangfelvételét tartalmazó dévédét
betennénk számítógépünk lejátszójába, röviden tekintsük át a történelmi pillanatot körülölelő német helyzetet.

A Vaterland teljes gőzzel háborúra készül – ez olyan nyilvánvaló, hogy a tiranai piactól kezdve a königsbergi utcákon át a dublini pubokig mindenki erről beszél. Heydrich (mint az SD és a SIPO első embere) tisztában van a téttel, valamint annak fontosságával, hogy ha ezekben a kritikus hetekben-hónapokban nem tartja nagyon rövid pórázon a Reich külső és belső ellenségeit (és ha nem lát bele a kártyáikba), Adolf tervei halálra vannak ítélve.

Ha már itt tartunk: Adolf nagyratörő, világhódító tervei mindenképp halálra voltak ítélve, még akkor is, ha eleinte nagyon nem úgy nézett ki, de azt ugye senki nem várja el egy SS-Gruppenführertől és csapatától, hogy ’39 augusztusában ilyen pesszimista gondolatokat forgassanak a fejükben?

Reinhard kolléga tehát totális elhárítási manőverbe kezdett, melynek ars poeticáját oly egyszerűen tudta megfogalmazni a belbiztonsági helyzetet heti rendszerességgel elemző főosztályvezetői értekezleteken: Kamerádok! Mindent tudni akarok mindenkiről! Köszönöm a figyelmet, Sieg Heil!

Na de térjünk vissza Walter és Kitty első randijához.

A beszélgetésre a Prinz-Albrecht-Strasse 8. szám alatt épületben került sor, ami azért megadta a hangulatát az egésznek (itt volt ugyanis 12 éven keresztül a Gestapo főhadiszállása, s hosszú ideig maga az utcanév megemlítése elég volt ahhoz, hogy egy átlagos német, majd európai polgár maga alá csináljon félelmében). Posztunk terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé, hogy részletesen felelevenítsük a mintegy másfél órán át tartó konzultáció minden aspektusát, ezért elégedjetek meg egy zanzásított összefoglalóval.

A Sturmbannführer (aki meglepően udvariasan viselkedik, sőt, az eszmecsere alatt kétszer még el is mosolyodik, amitől a beszélgetést gyorsírással rögzítő polgári alkalmazott Fräulein annyira megdöbben, hogy majdnem lefordul a székről) röviden vázolja a helyzetet:

Kitty helyzete körülbelül annyira ad okot derűlátásra, mint Marie-Antoinette-é 1793. október 16-án úgy délelőtt 11.00 körül. A bordélyháztulajdonos ellen felhozott vádak mindössze tizedének bizonyítása esetén is egyértelműen halálbüntetés és kivégzés vár rá, amit azért pár hónap kínvallatás fog megelőzni, melynek lehetséges részleteiről véletlenül volt pár fotó Walter íróasztalának fiókjában.

Kitty sápadtan, de egyenes derékkal ült a széken, s legelőször a huszadik percben szólalt meg, amikor is kért egy pohár vizet. Miután megkapta, fejbólintással jelezte, hogy köszöni és  részéről készen áll a folytatásra.

Schellenberg ekkor felvezette, amit már Kitty is sejtett, de nem merte beleélni magát: van egy második lehetőség, egy másik ösvény az események zord, dzsungelszerű útvesztőjén keresztül, melynek végén nem a guillotine és nem is a gázkamra baljós körvonalai sejlenek fel, hanem egy kényelmes berlini lakás, havi állandó apanázzsal, amiből nemcsak a közüzemi számlákat lehet kifizetni, hanem marad is divatcuccokra, márkás italokra, személyzetre, de még fiatal és gondosan szőrtelenített, komoly fizikai kondícióban lévő huszonéves fiúkra is, akik társaságát Kitty megkülönböztetett igyekezettel kereste, ha üzletasszonyként aktív pihenésre vágyott.

Kitty ekkor kérte a második pohár vizet.

Igenám, de az élet rendje az, hogy mindennek van egy ára – emelte fel mutatóujját figyelmeztetően Walter, akiben egy tanítóbácsi veszett el. A Birodalom jóságos ugyan, és híres arról, hogy mennyire megbocsátó tud lenni még az ellenségeivel szemben is (ebben a pillanatban a sturmbannführeri iroda mennyezetén egy apró repedés cikázott végig, de 1905-ben a porosz építészek jó munkát végeztek: nem omlott a bent tartózkodókra), szóval a Birodalom kér valamit cserébe.

Természetesen a Giesebrechtstrasse 11. szám alatti Pension Kittyről lenne szó. Az ajánlat szerint ennek teljes üzemeltetését átvenné, khm, átvenné egy másik társaság, amelyről Kittynek semmit sem kell tudnia, hiszen hivatalosan, a nyílt színen továbbra is ő maradna a tulajdonos. Az alkalmazottak egy részét is megtarthatja (a körülbelül harminc lányból úgy tízet-tizenötöt, a belső személyzetből két-három pincért, a zongoristát), a többieket az új, árnyékban maradó üzemeltető fogja biztosítani. Mielőtt a bordélyház újból indulna, egy pár hónapos felújításra lesz szükség, amit – természetesen – az új tulajdonos fizet.

Neki (mármint Kittynek) semmi más dolga nincs, mint nevét, kapcsolatait és személyes vonzerejét felhasználva mintegy fémjelezni a régi-új létesítményt, reklámozni azt minél tágabb (és társadalmilag minél magasabb, elitebb) körökben. Továbbra is naponta tiszteletét kell tennie a szalonban (merthogy az új név a Kitty Szalon lesz), csevegnie kell a vendégekkel, meg kell innia pár pohár pezsgőt, megismerkednie az új érdeklődőkkel, úgy kell tennie, mintha a főkönyvet és a szobák állapotát is ellenőrizné – vagyis igazi madámként kell viselkednie.

Mindezért havi ötezer Reichsmarkot kap állandóra, s ha munkájával elégedettek, negyedévente további ötezret, mintegy prémiumként.

  • Egy akkori márka vásárlóereje nagyjából megegyezett a mai euróéval, tehát a havi ötezer RM még akkor is szép összeg, ha a háromhavonta esedékes ráadás-ösztönzőtől el is tekintünk.

Nem húzzuk az időt: Kitty mindenbe beleegyezett, mindent aláírt, és mielőtt még elkezdenénk azon meditálni, hogy ez morálisan és etikailag meg még mittudomén milyen szempontból hogyan értékelendő, csak arra kérek mindenkit: egy percig gondolkozzon el és – önmagának őszintén – vallja be, hogyan döntött volna ő Kitty helyében?

1939 októberében két irányban is megkezdődnek a munkálatok: egyfelől műszaki emberek lepik el az ideiglenesen bezárt bordélyházat és – felújítás örve alatt – megbontják a falakat, reszelnek, fúrnak, kalapálnak, villany- és vízvezetékeket cserélnek, s (nem utolsósorban) a szakmai zsargonban a mikrobeton néven ismert anyaggal tapasztják be az így keletkezett réseket, lyukakat, gödröket.

  • Mikrobeton: fele mikrofon, fele beton. He-he.

Mindenhová jutott a technikai poloskákból: minden játszószobába kettő-három (kiemelt helyekre is, mint például az ágyak), a folyosókra, a társalgóba, a bárban az asztalokhoz, a mellékhelyiségekbe, de még a kis medence mellé és a szaunába is telepítettek füleket. A háromszintes ház külön bejáratú alagsorában rendezték be az úgynevezett behallgatószobát, ahol öt munkaállomást alakítottak ki: mindegyikhez tartozott egy asztal, két-két hangrögzítő berendezés magnókkal, fejhallgatóval, kapcsolókkal, jegyzettömbbel, hegyes ceruzákkal, valamint közvetlen telefonvonallal az SD központjába.

A másik irányt, amelyen ezerrel elkezdődött a németes alaposságú tevékenység, régi barátunk, az elöljárói társaságban igen szűkszavú Karl Schwartz koordinálta. Profi és műkedvelő ringyók százait gyűjtötték be, kuplerájok tucatjaiban szerveztek rajtaütéseket, informátorok sokaságát számoltatták be, stricik tömegeit hallgatták ki és zsarolták (vagy vették) meg. A példa nélküli erkölcsrendészeti razziának egyetlen, jól körülhatárolható és megfogalmazható célja volt: megbízható, értelmes, bevállalós és (nem utolsósorban) bombázó külsejű prostik felkutatása, akik a majdani Kitty Szalonban fognak munkát vállalni.

Ahogyan azt szüleinktől és pedagógusainktól valamennyien tanultuk, az alapos felkészülés és a pedáns módon végrehajtott lelkiismeretes munka minden területen meghozza gyümölcseit. Esetünkben Karl és szakértői első körben 80 lányt találtak alkalmasnak a hazafias feladatra. Őket beiskolázták egy egyhetes alap-kiképzésre egy (a dél-bajorországi erdők közepén álló katonai iskolában berendezett) alkalmi tréning-bázisra, ahol pszichológusok, továbbá elhárítási és hírszerzési szakemberek rostálták át őket, különös figyelmet fordítva előéletükre, kapcsolataikra és politikai megbízhatóságukra. Olyan részletes környezettanulmányok készültek például, amelyeket rajtuk kívül csak az SS tisztjelöltjei esetében követelt meg a rendszer.

Novemberre a nyolcvanból húsz felelt meg a szigorú elvárások minden elemének. Hatvan lánytól búcsút vettek (őket egy nappal később lágerekbe vitték, ahol egy hónapon belül – mindenféle betegség, szökési kísérlet és hasonlók miatt – valamennyien elhunytak; a konspirációs követelmények betartása ebben a szakmában kiemelt prioritás), a maradék húsz pedig megkapta a második lépcső szerinti kiképzést: megtanulták az összes német és külföldi egyenruha, rangjelzés, kitüntetés és hivatalos okmány ismertetőjeleit, oktatták őket irányított beszélgetések kezdeményezésére és lefolytatására, megtanultak csevegni, bájologni, viselkedni, s még a szexuális technikájukat is csiszolták orvosok és anatómiai szakértők bevonásával.

Külön terület volt a szexuális segédeszközök használata, az ajzó- és nyugtatószerek adagolása és hatásmechanizmusuk bemagolása, a kábítószerismeret, az egészségügyi tudnivalók, a fogamzásgátlás vegyi, mechanikus és technikai vetülete, de tanultak jelentésírást, idegen nyelveket, fegyverhasználatot, önvédelmet, kozmetikát, fodrászatot és – természetesen – nemzetiszocialista ideológiai képzésben is részesültek. Mindegyiküknek választani kellett két olyan, khm, különleges szexuális szolgáltatás területet, amelyben – egyfajta speckolos, személyre szabott foglalkozás keretein belül – az átlagnál is alaposabban el kellett mélyednie; a gyakorlásban hősies, önfeláldozó SS-tisztek segédkeztek, akik németesen precíz munkanaplókba vezették tapasztalataikat és osztályozták a lányok technikáját.

  • Köztünk legyen szólva: nem lehetett rossz állás, noha minden bizonnyal kimerítő volt; remélem, azok a hetek legalább másfeles szorzóval számítottak a srácoknak a szolgálati idő kiszámításánál.

A kiképzés tíz teljes héten át tartott. Egy utolsó eligazításra 1940 febuárjában került sor, amikor egy nagyon pofás fotóalbumot is készítettek a húsz szépségről, melynek képein a lányok semmit nem rejtettek véka alá, s a mellékelt, részletes magyarázó szöveg felsorolta azokat a specialitásokat, amelyeknek az adott csaj valóban a mestere volt (ennek részletezésétől most eltekintenék, de szerintem el bírjátok képzelni).

Az új szalon (fél éves zárvatartás után) 1940 márciusában nyitja meg kapuit, a berlini felső tízezerhez tartozó ínyencek legnagyobb örömére. Kitty régi fényében pompázik, a lányok ragyognak, a berendezés minden előzetes várakozást felülmúlóan luxuskivitelű, az italok márkásak, az ágyak kényelmesebbek, a játszóeszközök pedig izgatóbbak, mint valaha.

Kitty megkapja az utasítást: mindenkit, aki azzal a jelszóval csenget be az ajtón, hogy „Rothenburgból jöttem és kikapcsolódásra vágyom!”, speciális bánásmódban kell részesíteni: nem a régi lányoknak kell bemutatni, hanem át kell adni neki a fotóalbumot, hogy onnan válasszon.Borító_200 Ezek kiemelt vendégek lesznek, tehát minden kívánságuk parancs, mindenből (nem csak a lányokból) a legjobbat kell kapniuk, a legmagasabb színvonalon.

Kitty bólint, és a Kitty Szalon elkezdi működését – amiről hamarosan, izé, szakmai részletek következnek a harmadik részben itt, a tiborublogon!

Ápdét: jelen poszt kibővített verzióját elolvashatod a 2015. október 13-án a könyvesboltokba kerülő Kémek krémje című kötetben, további izgalmas hírszerző-életrajzokkal és kémszervezet-ismertetőkkel együtt.

3 hozzászólás

 1. gacsat — 2013-03-20 16:39 

A részletek szerinted igazak, vagy csak irodalmi töltelékek?

 2. annethym — 2014-05-13 09:00 

” hatásmechanizmusuk bemagolása, a kábítószerismeret, az egészségügyi tudnivalók, a fogamzásgátlás vegyi, mechanikus és technikai vetülete, de tanultak jelentésírást, idegen nyelveket, fegyverhasználatot, önvédelmet, kozmetikát, fodrászatot”

A Naked Weapon c. film jutott az eszembe….

 3. chilis — 2015-05-02 16:03 

Mario Vargas Llosa Pantaleón és a hölgyvendégek című regénye jutott eszembe.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.