A Rendőrségnél eltöltött éveim (nettó 19, bruttó 24, szuperbruttó 29) után egy csomó olyan apró szuvenyírrel távoztam a Cégtől, amiket vagy külföldön kaptam ottani kollégáktól, amikor munkaügyben kiutaztam, vagy akkor, amikor ők jöttek hozzánk. Szerencsém volt, elég sokat dolgoztam együtt külföldiekkel, idehaza és határokon túl egyaránt. Most pedig úgy döntöttem, hogy ezek fotóját szép lassan felpakolom ide, hátha rajtam kívül más is szívesen megnézi az ilyesmiket; amikor tesztjelleggel a Facebookon megosztottam néhányat, elég sokan szerették. Ha van hozzájuk kapcsolódó sztorim (általában van), és ha ezek a sztorik elmesélhetőek (általában azok), akkor ezekkel fogom fűszerezni a látványt. Egy kis magamutogatás is lesz a dologban, de hát ilyenek a bloggerek: szeretik döngetni a mellkasukat.
Amúgy kurvasok dolgot gyűjtöttem (és gyűjtök) ám, a telefonkártyától a gyufásdobozcímkéken át a katonai és rendőri kitűzőkig és más biszbaszokig. Ha jók lesztek, azokról is felteszek majd alkalomadtán egy-egy képet (nem azért, de vannak köztük nagyon fasza darabok is).
Alapesetben a relikviák természetesen nem eladóak, de ha egyikből-másikból esetleg lenne duplikátum, azt jelezni fogom és barter keretein belül cserealapot képezhet. Itt jobboldalt görgess egy kicsit lejjebb, majd a „Kategória” dobozban a „Gyűjtemény”-re kell kattintanod, ha az ezzel foglalkozó posztok érdekelnek, de hallgass rám, mert jót akarok neked: érdemes az egész blogot olvasgatni.
És persze ha az itt látottak alapján valaki úgy gondolná, hogy kurvasok pénzt fizetne azért, hogy megtanítsam olyasmikre, amiket tanultam (később tanítottam is), hát nem vagyok semmi jónak az elrontója, de előre szólok: volt már, akit visszautasítottam.
