Kedves Tiborublog-olvasó,
elérkezett az idő, hogy egy olyan hardcopy könyvet ajánljak a műértő közönség megtisztelő figyelmébe, melynek alapját az évek során itt megjelent egyik belső sorozat általam írt posztjai jelentik. Azok a posztok, amelyekben híres (vagy éppen hírhedt) titkosszolgálati emberek rövid életrajzát dolgoztam fel közérthető, könnyed, ugyanakkor (reményeim szerint) informatív és szórakoztató formában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az Akadémiai Kiadó gondozásában (a közkedvelt Hadiakadémia sorozat legfrissebb tagjaként) nemrégiben jelent meg Robert Kershaw Harckocsizók című munkája. A könyvről a KatPolos kollégák már írtak egy recenziót, ezért nem is vesztegetjük erre az időnket, tessenek azt elolvasni.
Hogy a mi posztunknak akkor mi az értelme? Nos, a kiadó olyan könyvbemutatót szervez Kershaw mester és magyarul megjelent legújabb könyve tiszteletére, amilyenből (sajnos) nagyon kevés van a hazai piacon. Csak hogy elcsöppenjen a nyálatok, tessék, itt a program:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az egyik legtekintélyesebb magyar könyvkiadó illetékesei bátran vettek egy nagy levegőt, s a Tiborublog olvasói számára roppant csábítóan hangzó (és szellemes) „Hadiakadémia” címmel sorozatot indítottak.
A szóbanforgó kiadó volt olyan előzékeny, hogy mindenféle kötelezettség és előzetes feltétel nélkül rendelkezésemre bocsájtotta a (reményeim szerint nagyon hosszú életű) sorozat első két kötetét, amiért cserébe azt kívánom nekik, hogy a hadtörténészek istene vigyázza lépteiket.
Ha már ilyen jó fejek voltak, mai posztomban a (megjelenés sorrendje szerinti) másodikról szeretnék pár bővített mondatban beszámolni nektek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy – blogunk ismeretterjesztő jellegének kihangsúlyozása mellett – egy kis reklámot is csapjak a kiadványnak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy kis önkritikát kell gyakorolnom.
Az utóbbi időben meglehetősen elhanyagoltam ugyanis a harcászat és a hadászat teoretikusait és krónikásait, márpedig a gyakorlat a megfelelő, elméleti hátország nélkül olyan, mint a fröccs buborék, vagy a szeretkezés előjáték nélkül: a végső cél elérésére alkalmas ugyan, de – legalábbis ínyencek számára – csökkentett élvezeti értékkel bír.
Mai posztunkban egyik kortárs kedvencünket, John Keegant mutatjuk be nektek, egyúttal elnézést kérünk mindazoktól, akik készségszinten fújják életrajzát és olyan alaposan ismerik munkásságát, mint Michelle Wild a férfiak anatómiáját; ők addig eltávot kapnak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
