Amerikában nagy divat, hogy az egyetemi év végén, a végzősök kibocsájtó ünnepségén az adott felsőoktatási intézmény egyik hajdani, különféle területeken komoly eredményeket elért hallgatója (úgymond híres ember) tartja az évzáró beszédet. Az is hagyomány, hogy az ezernyi hasonló beszéd közül (az USA-ban körülbelül 3000 egyetem és további 1600 főiskola van) minden évben megválasztják azt, amelyik a legnagyobb hatást keltette a hallgatóságban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves olvasók! A Tiborublog igyekszik lépést tartani a 21. század kihívásaival; a bloggazda tisztában van azzal, hogy holmi régi csaták, kémek vagy klasszikus különlegesek bemutatása talán nem elégíti ki minden olvasó intellektuális igényét.
Ennek fényében egy apró kiruccanást javaslunk a virtuális (katonai) valóságba, a VBS bemutatásával. Kérésünk a megszokott: olvassatok és kommenteljetek!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Aradi vár, 1849. október hatodika, szombat, hajnali fél hat. Elkezdődnek a kivégzések. Először a négy agyonlövés, majd (hat óra után) következik sorban a kilenc akasztás.
Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorulnának az akkori történések, s főleg nem itt, a Tiborublogon.
Röviden, katonásan, tisztelettudóan hajtsunk fejet az aradi tizenhárom emléke előtt. Az írásos megemlékezésünk szigorúan névsor szerinti, hiszen minden más sorrend igazságtalan lenne. Mindannyian hősök voltak. A magyar szabadságharc (és így mindannyiunk) hősei.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múltkor egy baráti beszélgetés kapcsán szó esett a római légiókról is. Mivel a téma amúgy is érdekes (engem legalábbis régóta és nagyon érdekel), azt gondoltam, egy posztot megér; már csak azért is, mert a Colosseum környékén folyamatosan grasszálnak műkedvelő légionáriusok, akikről készítettem pár fotót, s mondandómat ezekkel teszem még színesebbé – már ha ez a fokozás emberi érzékszervekkel egyáltalán elképzelhető.
Természetesen nem akarom magamra haragítani a hivatásos/amatőr történészeket és légió-kutatókat, ezért gyorsan leszögezem: nem tanulmányt akarok a képernyőtökre varázsolni, hanem mindössze pár érdekességet, amivel villoghattok baráti társaságban, ha ügyesen úgy manipuláljátok a környezetet, hogy a téma – mintegy véletlenül – pont a római légió legyen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kevés olyan katonai alakulat van a világon, amely az egy főre vetített, turisták által készített fényképfelvételek tekintetében versenyezni tudna a Vatikán (és a mindenkori katolikus egyházfő) fegyveres erejével. Bizton állíthatjuk, hogy az a svájci gárdista, akiről nem készül évente több száz fotó, inkább a kivételt, semmint a szabályt erősíti. Senki nem jön haza úgy Rómából (bocsánat: a Vatikánból), hogy ne próbált volna meg legalább pár fotót készíteni ezekről a legényekről; és bizony mi sem voltunk kivételek…
A svájci frank szárnyalásának korában, továbbá a budapesti Szent Jobb körmenet napján, Szent István ünnepén (szerintünk stílszerűen) ezzel a poszttal emlékezünk meg róluk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Holt tengerre néző, egyetlen gigantikus, 200-300 méter magas, 550 méter hosszú és 300 méter széles sziklára épült Maszada erődje a zsidó hazaszeretet megnyilvánulásának egyik emblematikus helyszíne. Olyan ez nekik, mintha nekünk valaki összegyúrta volna Szigetvárt Buda elestével, rátette volna Világost, belekevert volna egy csipetnyi Mohácsot és mindezt leöntötte volna egy jókora adag Don-kanyarral. És egy hangyányit sem túloztam.
Innen is kérek minden potenciális kommentezőt, hogy a történetben lehetőleg a korszaktól, nemzetiségtől és vallástól független katonai és patrióta erények megnyilvánulását lássa, s aktuálpolitikai meggyőződésének ne itt adjon hangot. Köszönöm.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
39 évvel ezelőtt, 1972. szeptember 5-én, egy keddi napon, hajnali négy óra körül a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet nyolc fős kommandója átugorja a müncheni olimpiai falu alig 180 centis kerítését, egy nevetségesen egyszerű pótkulcs segítségével háborítatlanul behatol a Conollystrasse 31. szám alatti apartmanházba, ahol túszul ejt tizenegy izraeli olimpikont, akik a bajor fővárosban megrendezett játékokra érkeztek; két (határozottabban ellenálló) túszt már a helyszínen agyonlőnek. Elkezdődik a müncheni túszdráma.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Noha nem vagyok haditengerészeti szakértő, bátran ki merem jelenteni, hogy laza négyszáz éven keresztül a Royal Navy (vagy – tágabb megfogalmazásban, kvázi jogelődként – az angol, illetve később a brit haditengerészet) volt a példaképe és viszonyítási pontja minden olyan katonának, akit szerencséje (vagy pechje) a szilárd talaj helyett a legtöbbször ingatag vizekre kényszerített. Emberöltők és tengerész-generációk tucatjain keresztül halmoztak diadalt diadalra, győzelmet győzelemre.
Kereken hetven évvel ezelőtt azonban egy 31 éves német tengeralattjáró-parancsnok, Günther Prien Kapitänleutnant (sorhajóhadnagy, kábé századosnak felel meg a szárazföldieknél) és az általa kommandírozott U-47 legénysége egy akkora pofont ad a híres Royal Navynek, hogy becsületben megőszült angol tengerészek arcát ma is pír önti el, ha ezt a két szót meghallják: Scapa Flow.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az amerikai polgárháború utolsó napjaiban, amikor a Konföderáció legelvakultabb hívei számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a déli államok visszavonhatatlanul vesztésre állnak, a fajelmélet és a rabszolgatartás meggyőződéses harcosainak maroknyi (állítólag mindössze hatfős) csoportja elhatározta, hogy a győztes Unióval szemben titkos gerillamozgalmat hoz létre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy olyan kényes témáról fogunk ma értekezni, amely bizonyos szempontból még a konteóblogon is szerepelhetne. Elvégre mi is lehetne izgalmasabb, mint kitalálni, hogy kik, miért és hogyan tüntethettek el az elmúlt ötven évben jó pár atombombát..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt a kiutazásom előtt felelősen megígértem, albániai kiruccanásunk során folyamatosan szem előtt tartottam a blog olvasóinak érdeklődési területét, s igyekeztem olyan látnivalókat is feltérképezni, amelyekről feltételezhető, hogy egy katonai-rendvédelmi irányultságú közönségnek is csemegét jelentenek.
A fentiek értelmében mai posztunkban a híres-neves albániai bunkerekről mesélek nektek, jócskán meghintve fotókkal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
