Kim Philby 1.0

A szovjet/orosz hírszerzés saját, külön bejáratú panteonjában, közvetlenül Félix Dzserzsinszkij egészalakos szobra körül, az általunk is megénekelt Richard Sorge kicsit táskás szemű, enyhén cigaretta-, alkohol- és női verejték-illatú fotója mellett egy egész sorozat fénykép látható, amelyek született brit alattvalókat ábrázolnak.

Ők a Cambridge-i Ötök néven ismert lelkes csapat, akik közül ma a talán legkalandosabb életű Kim Philbyvel foglalkozunk. És mivel a téma nagyon komplex, ismét csak több részletben tárjuk elétek, kockáztatva mindazt, amiről mindenki tud, de senki nem beszél.


Mielőtt belevágnánk hősünk életrajzába, pár mondatban villantsuk fel a színrelépését közvetlenül megelőző műveleti helyzetet.

Sztálin 1934-ben küldi ki Nagy-Britanniába egyik kedvenc mesterkémjét, Alexander Mihajlovics Orlov ezredest, aki londoni rezidensként azt a feladatot kapja, hogy nézzen körül a lobogó szellemiségű angol ifjúság köreiben és kezdje el kidolgozni azt a beszervezési stratégiát, amely közép- és hosszú távon minőségi téglákat eredményez, lehetőleg Őfelsége titkosszolgálatán belül. Orlov előveszi az (azóta is érvényes) hírszerzési alapelveket tartalmazó listát, amelyek közül most csak kettőt említünk:

1.) Sokkal egyszerűbb, olcsóbb és rizikómentesebb beszervezni egy fiatal, ismeretlen és tehetséges csikót, aki majd lassan-lassan felkapaszkodik a titkosszolgálati hierarchia lépcsőfokain, mint megpróbálni becsavarni egy – már pozícióban lévő – nagy arcot.

2.) Egy valóban hatékony és elkötelezett hírszerző esetében nem árt, ha a pénzen, nőkön/férfiakon, valamint a különféle tudatmódosító szereken kívül a motivációk felsorolása tartalmaz valami ideológiai, spirituális összetevőt is.

A fentiek alapján Orlov (aki amúgy összesen másfél évet tölt az angol fővárosban, majd Spanyolországba helyezik, de ez egy másik történet), szóval Orlov rájön, hogy a híres Cambridge-i Trinity College ódon falai között nagyszerű emberanyag tenyészik; az itteni huszonévesek jelentős része egyfelől kacérkodik a kommunizmus gondolatával, másfelől meg az iskola végzősei hagyományosan komoly esélyekkel indulnak a szigetország államigazgatási, titkosszolgálati és gazdasági csúcspozícióiért folytatott versenyben.

És akkor csapjunk a lovak közé.

Harold Adrian Russel Philby 1912. január elsején sír fel először Ambalában, egy indiai (közelebbről: pandzsábi) város szülészetén. Édesapja, Sir Harry John Bridger Philby (itt balra, egyik kedvenc ruhájában) brit köztisztviselő volt a koronagyarmaton, és ha nem félnék a soha véget nem érő zárójelektől, most részletesen elmondanám, hogy mekkora spíler volt; mesélhetnék többek között az első világháborús német ügynökökkel folytatott párharcairól, a közel-keleti titkos megbízásairól (állítólag még Lawrence ezredesnél is tehetségesebb kém volt), de nem teszem…

A Kim nevet a Kiplingért rajongó fatertól kapja. Sir Harry minden bizonnyal sötét erőkkel cimborált, amikor ezzel a becenévvel illeti kisfiát, hiszen tudjuk, hogy a Kipling-féle Kim szinte már pendelyes gyermekként kémkedik  – igaz, a briteknek és Indiában.

Vagy a kémkedésre való hajlam örökölhető, mint a diabétesz? Hm, kínzó kérdés...

Éppen csak betölti a 17. életévét, amikor – szülői noszogatásra – beiratkozik a bevezetőben már említett egyetemre, méghozzá történelem alapszakra. Kicsit gátlásos, enyhén dadogó, zenerajongó, a sportban nem túl eredményes nagykamasz, ha