A Leatherman-multiszerszám

Talán még emlékeztek a svájci bicskás posztunkra, amely közel 15 ezer letöltést élt meg az eredeti megjelenése óta. Nos, a sikerre való tekintettel ma egy másik (lassan szintén legendává érő) igazi fiús multiszerszám hátterével ismerkedhetünk meg, melynek elterjedtsége és népszerűsége már Európában is megközelítette az alpesi zsebkését, sőt: bizonyos szakmákban és szociális rétegekben meg is haladta azt.

Tisztelt uraim (no és ajándékozókedvű hölgyeim), a Tiborublog Leatherman-dossziéját olvashatjátok.

A közvélekedés szerint majdnem minden sikeres terméksztori hátterében egy-egy különleges és a legtöbbször színes egyéniség áll (hogy ne menjünk messzebb, gondoljunk csak a Zippo öngyújtók George G. Blaisdellére). Nos, úgy tűnik, hogy a mai főhősünk, Timothy S. Leatherman (akinek családnevéből mára köznév lett, ami a siker egyik fokmérője, lásd Guillotine doktort) egyáltalán nem extravaganciájával tűnt ki sem korosztályából, sem szűkebb pátriája, az USA távoli, északnyugati sarkában megbújó, kicsit nyárspolgári Oregon átlaglakói közül.

1.) A névadó

Tim 22 éves korában, 1970-ben diplomázott az Oregoni Állami Egyetem Műszaki Főiskolai Karán, gépész üzemmérnökként, de nem tekintette kizárólagos életcélnak a mérnökösködést. Mivel főiskolai évei alatt helyettesítő pedagógusként is dolgozott, nem állt tőle távol a tanítóskodás sem, de – igazi amerikaiként – a fizikai munkát sem tekintette lealacsonyítónak. Két nyarat egy portlandi autószerelőnél melózott át, majd egy mezőgazdasági célú repülőtéren vállalt munkát, ahol a műtrágyaszóró gépek karbantartásában segédkezett.

1974-ben házasodott össze barátnőjével, s ahogy illik, az elmúlt években félretett zsebpénzből tervezték finanszírozni a nászútjukat. Mivel pár ezer dollár még hiányzott a családi kasszából, egy év késéssel, vagyis 1975-ben indultak útra. Azt, hogy Tim érdeklődőbb (b. neje pedig bevállalósabb) típus volt, mint általában az amerikaiak, az is mutatja, hogy a kicsit megkésett mézeshetekre nem a klasszikus Floridába vagy Kaliforniába utaztak (mint korosztályuk 80%-a), s még csak nem is a mexikói tengerparton vedelték a jenkik számára elképzelhetetlenül olcsó koktélokat (mint a maradék 20-ból 19%), hanem fogták magukat és egy – közel tízhónapos – turnéra indultak, amely Nyugat-Európa mellett a Közel- és Közép-Keletet is érintette.

A Varsó Szerződés tagállamait kihagyták, mert merészek voltak ugyan, de nem annyira.

2.) Az utazás

Franciaországban és Belgiumban még elevickéltek valahogy bérautóval, de egy hónap után kiszámolták, hogy anyagilag nem fogják bírni a napi 5 dolláros autóbérlési díjat, ezért amikor Hollandiába érkeztek, beváltottak egy csomó utazási csekket, s Amszterdam külvárosában vásároltak egy hatéves Fiat 600-as, kemény 300 dollárért. A hátralévő nyolc hónapból hármat (és mintegy 4 ezer kilométert) az olasz autógyártás eme csodájával tették meg, ami a Buickokhoz és nagytestű Chevroletekhez szokott párnak biztosan külön attrakciószámba ment, amúgy meg kiemelt riszpekt nekik, hogy ezt bevállalták!

Egy ilyen időtartamú utazás során óhatatlanul adódnak mindenféle kisebb-nagyobb problémák: a párizsi bérelt lakásban folyamatosan csöpögött a csap (ez mondjuk azóta se változott), Brüsszelben az ablak nem záródott rendesen, Törökországban (majd később Libanonban) a kocsijuk robbant le a nagy semmi közepén. Az utolsó csepp Tim türelmének pohárba Teherán egyik kis panziójában került, ahol gyors egymásutánban az egyik bőröndjüknek kiesett a kereke, a feleség táskájának cippzárja ment tönkre, majd egy péntek este a villanykapcsoló is bemondta az unalmast, s a helyi karbantartó hétfő délutáni megjelenést ígért…

Mindaddig Tim egy kétpengéjű cserkész-zsebkéssel próbálta orvosolni a problémákat (és nem svájci bicskával, ahogyan az több forrásban is felbukkan), mérsékelt sikerrel. A villanykapcsolóval folytatott egyenlőtlen, de végül győzedelmes küzdelem után (magában csendesen káromkodva és fájó ujjait nyalogatva) leült az asztalhoz, kibontott egy sört, majd papírt és ceruzát elővéve elkezdte felírni, hogy az utazása során milyen szerszámok is hiányoztak neki a legjobban. Az első helyen egy csípőfogó végzett, majd szorosan utána két csavarhúzó (egy normál és egy csillagfejes), no és az örök bőrlyukasztó ár…

Hirtelen eszébe jutott, hogy végül is mérnökember lenne vagy mi a fene. Visszagondolt az egykori (minden bizonnyal rémálomszerű) gépelemek-szigorlatára, a műszaki rajz-kollokviumra, s elkezdett firkálgatni: megpróbálta elképzelni, hogy hogyan is nézne ki egy olyan (tényleg használható) biszbasz, amely egyesíti magában a legfontosabb négy-öt szerszámot, a lehető legkisebb helyet foglalja el, netán zsebrevágható (esetleg övre csiptethető), és mindezek mellett lehetőleg az első használatkor nem esik alkotó elemeire.

3.) Az első kütyü

Hazatérve felkereste a sógorát, aki szakmájára nézve fémforgácsoló és géplakatos volt, s az ő segítségét kérte a kartonpapír-darabokból, illetve fából kivágott mintadarabok fémből történő elkészítéséhez. Tim később bevallotta, hogy valóságos kínszenvedést jelentett neki a három évig tartó folyamatos módosítgatás, mert egyszerűen nem volt meg a szükséges térlátása, s csak akkor tudta kipróbálni a különféle, egymást követő verziókat, amikor azokat fizikai valójukban a kezében tarthatta. Persze minden alkatrészt külön-külön, manufakturális módszerrel gyártottak le, majd reszelgettek, esztergályoztak, martak és fűrészeltek belőle, amíg el nem fogyott. Aztán jöhetett a következő.

Valljuk be, nem lehetett valami változatos program, de Tim makacs volt, mint egy ménesnyi öszvér: ha egy prototípus nem működött (márpedig az első tucat használhatatlan volt), nekiállt és legyártott egy újat, amely csak egy-két apróságban különbözött az előzőtől. Mindig csak egy hibát javított, s ahogy az lenni szokott, az új konstrukció új problémákat hozott.

Teltek-múltak az évek, s Tim felesége egyre morcosabban nézett ki a fejéből. Mielőtt ezért elhamarkodottan elítélnénk, gondoljuk csak végig: adva van egy férj, aki három kerek éven keresztül minden áldott reggel eltűnik egy garázsméretű műhelyben, ott különféle fémdarabokat farigcsál és reszelget, majd estefelé hazatér, a bőrébe beleivódik a fémpor, a keze összevissza karistolva, s az egyetlen magyarázata az egészhez az, hogy úgy háromhavonta káromkodik egy hatalmasat, tán még a kutyát is megrugdossa, mert az éppen aktuális mintadarab sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket… És másnap újból kezdi, egy új adag fémdarabbal, amelyek csak egy kicsit különböznek az előzőtől, ami a kukában landolt.

Szó se róla, ha mindezt Tim mondjuk a 14. vagy a 15. században csinálja egy kolostor melléküzemágaként működő lakatos- vagy kovácsműhelyben, nem lenne egy szavunk se: hiányos műszaki ismeretek, szegényes szerszámkészlet, képzetlen munkaerő. De barátunk mindezt a huszadik század hetvenes éveinek második felében bírta véghezvinni, amikor (legalábbis utólag visszagondolva) egy-két szakember alkalmazásával valószínűleg heteken belül sikerült volna megoldania a problémák zömét.

Tim azonban görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy tökegyedül csináljon mindent, az utolsó reszelővonásig (vagy húzásig, esetleg rántásig?). S mivel hiányzott belőle a vizuális fantázia (számítógépes szimulációra pedig még nem igazán volt lehetőség), úgy dolgozott, mint azok a pancser szakácsok, akik folyamatosan kóstolgatják az általuk készített ételt, s amint rájönnek, hogy ezt bizony jól elsózták, kidobják a levest és kezdik elölről a vízmelegítéssel.

1979-re (vagyis négy évvel a teheráni rajzolgatás után) elkészült a működőképesnek tűnő mintadarab, amely végül késpengét, csípőfogót, kisollót, csavarhúzókat, sör- és konzervnyitót, továbbá egy bőrlyukasztó árt is magába foglal. Tim először is bejegyezteti találmányát a szabadalmi hivatalban, majd elkezd kilincselni. Legelőször a helybéli (vagyis az ugyancsak portlandi) késes Gerbernél próbálkozik, de azok (negyvenéves múltjuk minden gőgjével) elutasítják, mondván: ez egy szerszám, nem pedig kés, úgyhogy nem vág (hehe) a profiljukba. Hasonlóképpen nyilatkozik a többi késes fószer is.

Tim ért a szóból, s elkezd a szerszámgyártóknál kopogtatni. A válaszok ismét csak lehangolóak: ez nem szerszám, hanem egy jópofa, de valójában haszontalan izé (gadget), márpedig ezzel nem foglalkozunk. Kétségbeesésében felhívja a New York Times-t, amelynek akkoriban volt egy heti rovata az új, érdekes találmányokról. Az újság beszámol ugyan a Mr. Crunch (Mr. Reccs, vagy Mr. Ropp) fantázianevű termékről, de a nagyon várt áttörés elmarad: egy-két komolytalan telefonálón kívül gyakorlatilag senki nem kér további információt.

4.) A cég

A sorozatos pofáraesések után Leatherman lendülete alábbhagy, de teljesen nem adja fel. Sajátkezűleg további öt prototípust készít, melyeket egy-egy hétre kölcsönad ismerősöknek, akik vadászatra, horgászatra, kirándulásra elviszik magukkal, illetve háztartásbeli apróbb javításokhoz használják. Az elégedettség szinte egyöntetű: a Mr. Crunch-ről mindenki úgy nyilatkozik, hogy ha lehetne ilyet vásárolni, ő bizony venne egyet.

Mivel álmodozásból és üres pofázásból nem lehet megélni (ez csak a profi politikusoknak sikerül, de ki akarna olyanná válni, mint ők..?), Tim elszegődik egy hegesztőkészülékeket árusító céghez, ahol további három év alatt elsajátítja az értékesítés, a reklám és a marketing alapfogásait. 1983 közepén vesz egy mély levegőt és egykori évfolyamtársával, Steve Berlinerrel közösen (Steve faterjának hathatós anyagi támogatásával) megalapítja a Leatherman Tool Group nevű vállalatot, s úgy döntenek, hogy saját kézbe veszik a teljes gyártási technológiát, a reklámot és a terjesztést. Valami komoly megrendelőt keresnek, de az elsőként felhívott távközlési óriás, az AT&T elzárkózik, noha (mint utólag kiderül) a karbantartói szívesen használták volna a multiszerszámot, amely kiváltotta volna az állandó szerszámkészletük darabjainak több, mint a felét.

Második körben (teljesen logikusan – teszem hozzá) a hadseregre gondoltak, elvégre egy katona nem cipelhet magával egy full szerszámosládát, viszont alapszerszámokra bármikor szüksége lehet. A US Army azonban nem hazudtolja meg a „minél nagyobb egy állami szervezet, annál rugalmatlanabbak a vezetői” sztereotípiát: a katonák (akkor még…) nem tanúsítanak érdeklődést a multitool iránt. Ezt követően árukatalógusoknak küldik ki az ajánlatot, de csak egy érdeklődő csap le a lehetőségre. Ő viszont 100%-os haszonkulcsot akar rápakolni a cuccra (a 40 dolláros nagykerárú kütyüt 80-ért akarná árusítani), amibe viszont Timék nem egyeznek bele (akkoriban egy dollárért egy gallon benzint lehetett venni, vagyis a multiszerszámért a kereskedő annyit kért volna, mint kábé 300 liter üzemanyagért). Egyezkedés kezdődik, a bekerülési költségek csökkentése érdekében kicsit kiherélik miszter Reccset (elveszít például egy csavarhúzófejet és a kisebbik pengét, kisebb lesz a fogófej, stb.), majd amikor a nagykerárat leszorítják az eredeti negyvenről 24 dollárra, újabb cég (egy horgász-vadász-madarász szakosodású) vállalja az úttörő szerepet: 500 leathermanre ad le megrendelést, s az esedékes 12 ezer dollárt is előre kifizeti.

5.) A siker

Az első megrendelésre tehát 1983 második felében kerül sor, s a legelső, nagyszériás Leatherman-termék, a Pocket Survival Tool (zseb-túlélőszerszám) elkezdi diadalmas pályafutását. Az ügyes reklámfogásoknak és szellemes hirdetéseknek köszönhetően 1984-ben már 30 ezer PST-t adnak el, egy évre rá közel 70 ezret. Az amerikai természetjárók, vadászok, horgászok, military-buzik, hegymászók és házi barkácsőrültek övén 1988-ban már több, mint egymillió PST fityeg, s két év múlva ez a szám megduplázódik.

Timék rájönnek, hogy a választékot szélesíteni kell. 1994-ben megjelenik a robusztusabb, nagyobb és még erősebb Super Tool, két évre rá pedig a (már több színben gyártott) kulcstartóra akasztható, kisméretű Micra.

1998-ban megszületik a cég mindeddig legsikeresebb szuperterméke, a Wave (amit a poszt nyitóképén láthattok, s amit 2004-ben tovább tökéletesítettek egy szupernagy csavarhúzóval és megerősített csípőpofákkal). Ez volt az első olyan multiszerszám a piacon, amely a pengék egykezes nyitását is lehetővé tette, ráadásul magát a szerszámot ehhez nem is kellett kinyitni (aki fogott már kézbe leathermant, tudja, miről beszélek). Aztán jött a kifejezetten a fiatalokat megcélzó, színezett markolattal ellátott Juice-család, a vadászkés- és metszőolló-választék, s két évvel ezelőtt megjelentek a kifejezetten katonai felhasználásra tervezett MUT-ok (Military Utility Tool). Ezek közül a kedvencem az a szerkezet, amelyet a legelterjedtebb amerikai gépkarabély, az M16 karbantartásához fejlesztettek ki. Ennek az oltári cuccnak 21 funkciója van (bevallom, a felét nem is értettem, mire való, amíg el nem olvastam a használati utasítását, de kurvajól néz ki…), ami kiegészítőkkel tovább bővíthető. És hogy a termékskála specializáltságát érzékeltessük, megemlítjük, hogy a MUT-ok között van olyan is, amelyet speciálisan tűzszerészek és bomba-hatástalanítók igényeinek megfelelően terveztek.

Olvastam egy olyan pofáról, aki a zsebében felejtette a tíz éve használt, megbízható és ezerszer kipróbált leathermanjét, s a reptéren a biztonságiak el akarták venni tőle. Szerintetek mit lépett? Igen, eltaláltad: inkább nem szállt fel.

A Leatherman Tool Group (amely büszke arra, hogy a termelésből nem outsourcingol semmit, a teljes gyártósor a mai napig Portlandban található) mára olyan stabil vevőkkel rendelkezik, mint az amerikai fegyveres erők mindegyik haderőneme, a Nemzeti Gárda, különböző (amerikai és külföldi) rendvédelmi szervek, tűzoltók és mentők, hogy a magánszemélyekről ne is beszéljünk. Leathermant használnak a NASA űrhajósai és a jenki különleges alakulatok állományának döntő többsége is. Megelégedettséggel forgatják őket kőolajfúrótornyokon, a különféle karbantartó cégeknél és lakatosműhelyekben, de az sem meglepő, ha egy-egy üzletember ötezer dolláros öltönyének nadrágszíján is felbukkannak a kulcsokra fűzve, vagy a jellegzetes tokokban, mert sosem lehet tudni, na és egy irodában is akadhat sürgős szerelnivaló… Évente két és fél millió darabot adnak el a több, mint ötven féle multiszerszámból, késből és ollóból, s 80 országba exportálják termékeiket. A legújabb, scifibe illő darabok (például a Skeletool itt alul) már tényleg úgy néznek ki, mintha a Predátor kanálgépei lennének. 

Minden Leatherman-szerszámra 25 év teljes garancia van. Ha eltörik, deformálódik vagy más okból használhatatlan lesz, a számlával együtt simán beviszed a vásárlás helyére, ahol soron kívül intézkednek a javításról, vagy (ha erre nincs lehetőség) másikat kapsz helyette.

Tim Leatherman a mai napig a cég vezérigazgatója, Steve pedig a főkönyvelő. És az az érzésem, hogy egyikük sem svájci bicskával bütyköli az unokák elromlott biciklijét.

Ez pedig itt a reklám helye: a Leatherman-termékek széleskörű választékát megtaláljátok partnerünk, a Kalandorbazár honlapján, ahonnan természetesen rendelhettek is. A Tiborublog olvasói 10%-os engedményt kapnak minden Leatherman-cucc árából. A részletekért kattints ide, majd a kommentek között feltétlenül számolj be arról, hogy milyen egy fedél alatt élni egy leathermannel! Adj tanácsot a kezdőknek, meséld el, milyen célokra használod – vagy használnád, ha valamelyik hozzátartozód (a tökunalmas nyakkendők, pulóverek és hasonló borzalmak helyett) végre ezzel lepne meg a szüli- vagy névnapod alkalmából, ballagásra, karácsonyra, húsvétra, házassági évfordulóra, stb. Vagy csak úgy, mert szeret és a kedvedbe akar járni. Mert a leathermant egy életre tervezték, s – ha el nem lopják, vagy el nem veszíted – egy életen át is fogod használni.

45 hozzászólás

 1. wazelin — 2012-08-23 14:15 

Érdekes a cikk, főleg azért, mert elolvastam, bejelentkeztem, eltűnt, most újra megjelent, és már tudok kommentelni is :)

Ciki, nem ciki, de életemben nem hallottam erről a márkáról, de megnézve, hogyan is néz ki a szerszám, nekem is van ilyen :)

Amúgy a 25 éves garancia nagyon szimpatikus.

 2. kszabo — 2012-08-23 17:23 

Elismerésem a témához. Én az elsőt egy faberakásos nyelű késért kaptam, amivel rántott húst szoktak eszegetni. A cserepartner szerint valami ritka késdinasztia ritka alkotása volt. Azóta is meg van, mentett már meg szalonnasütést, lévén ez volt az egyetlen kés a népes csapatban. De villanyszerelőként is sokat használtam. Egy létra tetején kész szerszámraktár: csőtágító, csípőfogó, dobozkivágó, vezeték blankoló, stb. A kis(fejsze)balta mellett eddig a legkonfortosabb eszköz amivel találkoztam. Az eredeti amerikai sárganyelű univerzális saruzó fogót is valami hasonló elme fejlesztette ki, M5-ig vágta csavart stb. Üdv

 3. Rókakígyó — 2012-08-23 17:49 

az a szerencse, hogy lehet kapni. Majd meglepem magam karácsonyra:)

 4. rognork — 2012-08-23 18:36 

nagyon szép, de kurva drága. de azért kéne pár fajta.

 5. proletair — 2012-08-23 20:38 

A honvédségben is nagy ázsiója volt a leathermannek, én is erősen vágytam egy ilyenre, de aztán találtam (de komolyan) egy Gerbert… Amúgy ezt a multitool dolgot a Victorinox is tolja, jó drágán sajnos.

(Gondolom a reklámposzt miatt mostanában nem olvashatunk majd arról, mit szóltak a Gerberék az elhajtott Leathermann sikeréhez:))

 6. xylon — 2012-08-24 00:40 

A 90es evek elejen amikor az amik meg boszniaban lofraltak, Lebenymiklos vasutallomason szalltam le es a masik vaganyon egy katonai szerelveny allt tankokkal meg mindennel ahogy kell. Az egyikbol a jenkik kurjongattak hogy hol vannak persze senki nem ertette oket. Csak en. Miutan segitettem nekik az egyik utanamkialltott, hogy te figyelj, itt van ez, ajandek. Na egy ilyet nyomott a kezembe. Nagyon jo cucc, minden eszkozt maximalisan igenybe lehetett venni rajta, nem lett semmi baja. Sajnos mar nincs meg.

 7. GrG — 2012-08-24 10:14 

Amikor kiköltöztünk, akkor kaptam egy ilyet anyámtól, hogy jól jön az fiam. Azóta is először ehhez nyúlok, amikor valamit javítani kell, vagy gyerekjátékot szerelni és csak második körben a szerszámos ládához (az is lett az évek alatt). Egy commonrail dizelt nem szerelnék meg vele, de egy kéthengeres fityót bármikorössze lehet vele rakni:-)

 8. stoppos — 2012-08-24 10:40 

Tiboru, minden elismerésem. Ez volt eddig a legszórakoztatóbb reklámposzt, amit valaha is olvastam. Ráadásul értelme is volt, mert még nem hallottam erről a cuccról, de azt hiszem a faternak meg van a karácsonyi ajándék. :)

 9. tiboru — 2012-08-24 11:27 

Hát ha lesz rá igény, akár a Gerberről is írhatok :-)

 10. tiboru — 2012-08-24 11:28 

Köszi! És majd számolj be arról is, hogy vált be a kütyü!

 11. hungaryhonved — 2012-08-24 12:27 

Üdv!

Nagy-nagy „SZERETEM”! Jó kis bejegyzés. A fickó sem lehet semmi, ha ennyire ragaszkodott az elképzeléséhez. De nyert!
A téma és az eszköz az egyik kedvencem! Van is egy ős PST II-em. =) Hálás kis holmi, megérte az árát!
Kollégámtól került hozzám használtan, de használható állapotban. Ő egy balkáni misszió során vette meg, akkor még újonnan. Van hozzá egy eredeti bőrtok is.

Mióta megvan számtalan dologra sikerült használnom. Kisebb-nagyobb szerelések, bütykölések, evés… De a legkomolyabb egy vonat mellékhelyiségébe ragadt kislány „kimenekítése” volt eddig. Magára zárta az ajtót, nem bírta kinyitni, bepánikolt, anyuci kint pánikolt be…
A fogó vékony hegye pont befért a kulcsnyílásba annyira, hogy rászorítva a szögletes zártömbre, azt el tudtam fordítani, az ajtó kinyílt a törpe kiszabadult szorult helyzetéből. Nagy volt az öröm és végül a kis „fogolynak” beígért verés is elmaradt…

MUT: éppen tegnap volt a kezemben. (micsoda véletlen!)
Mindkét verzió amerikai szabványokra, eszközökre (pl. gyutacs), fegyverre van specializálva. Itthon nem igazán lehet kihasználni képességeit célfeladatnak megfelelően. Nagyon megtervezett, de túl van spilázva, túl high-tech, nehézkes, sok egy átlagembernek. Ami pozitív, hogy erős a fogófej, de sajnos erőt átadni már nem annyira lehet. (az enyémre sem, mert azon túl hogy kis fejű, a szárak kifelé nyitottak, erős szorításnál vágják a kezet)

Anno hallottam olyat a márkáról- még valszeg az első szériák kapcsán-, hogy nem túl erős, számítógép bütykölésre való. Azért attól strapabíróbb, ez tapasztalat.

Gerber EOD: használatban. (egyre inkább)
Hasonló elvek (milyen meglepő, és nekik anno nem kellett…), de más kialakítás. Ez is specializált, bár az előbb említettel ellentétben kevesebb funkciójával is hasznosabb. Sajnos nem túl ergonomikus, ez használatban becsípéssel mutatkozhat…

Ami tény: egy, az igényeinknek megfelelő, jól megválasztott kis szerszám, esetleg hozzá néhány plusz kiegészítő valóban nagyon praktikus, hasznos, kéznél levő, minden-egyben holmi tud lenni, akár egy életen át! És ajándékötletnek sem utolsó, természetesen! Hajrá! =)

Köszi tiboru!

 12. tiboru — 2012-08-24 14:11 

Na ez egy igazi (fel)használói komment volt, s ettől hiteles, köszönjük!

És részemről szívesen!

 13. tiboru — 2012-08-24 14:13 

Talpraesett édesanyád van, kézcsókunk neki, mert jól döntött :-)

 14. stoppos — 2012-08-24 15:44 

Mindenképpen.

 15. pobeda — 2012-08-24 17:36 

Most már ki ne hagyd.Szóval írd meg, légyszi. :)

 16. siletzky — 2012-08-26 09:04 

„Olyan mint Predátor kanálgépe” :) Ezen könnyesre nevettem magam! Jó cikk.

 17. tiboru — 2012-08-26 19:36 

Hát ha szétszedik a cuccot, akkor szerintem azonnal kapnak valami fejlesztői állást ott, a messzi Portlandben :-)

 18. maniasmulder — 2012-08-26 23:04 

Három, vagy négy éve, egy nyári munka során részeg hollandok pörögtek egy büfében – a Magyar Tenger partján. Az egyikük talán arra várt, hogy felszolgálják, mert beleállt egy tálcába, és úgy forgott a tengelye körül. A holdjai meg együtt örültek vele. Dúltak, aztán elvonultak. Mosogatnivalón kívül egy övre csatolható tokot is ott hagytak, benne egy fényes tárggyal. Akkor egy ifjú megkérdezte – nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani – a főnökét, megtarthatja-e, ha nem keresik. Nem keresték. Ugyan csak megkésve kapta meg a fizetését, de kárpótolta, hogy egy roppant hasznos eszköz (Super Tool) tulajdonosa lett. Felkészültségének egyik pillére!

 19. Rogal Dorn — 2012-08-27 15:36 

Jó poszt, tetszik is, de ami multifunkcionális, az nézeteim szerint semmire sem jó. :D Kivéve talán a kisbaltát, ami viszont valóban mindenre, még elkanászodott elemek megregulázására is. E heti kérdésem: vajon a klndrbzr-ban lehet-e kisbaltát kapni?

 20. Kószák Egyike — 2012-08-27 17:28 

Tiboru csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Remek szerszámhoz, remek poszt!

Nem régen vettem egyet, nagyon örülök neki, pár hónapja használom, de már többször kisegített.

Nagyon bírja a koszt meg a port, extrém körülmények között is helyt állt. Ja itt vettem kint, és itt is használom, Afgánban…:)

 21. Kószák Egyike — 2012-08-27 17:32 

Tiboru mivel a L története nagyon érdekes volt, én is szívesen olvasnám a Gerbert is!

 22. Kószák Egyike — 2012-08-27 17:36 

off
Tiboru bocs lehet, hogy én vagyok a balfék de nem találok emil címet a blogon. Adnál egyet amin elérlek privátban?
Köszi!

 23. tiboru — 2012-08-27 19:42 

A BlogRepublik nyitóoldalán legalul van egy „Kapcsolat” fül, ott megtalálod.

 24. tiboru — 2012-08-27 19:43 

Szerintem lehet, mintha láttam volna az oldalukon.

 25. Rogal Dorn — 2012-08-27 21:09 

Én is láttam, a Bozótműves nagy tisztelője vagyok, voltam…és tán leszek is. Csak vicc akart lenni…de hát ilyen sajátos a humorom (?) .

 26. marcipan — 2012-08-28 08:14 

Ezt az érdeklődő színpártiaknak javaslom még: http://www.leatherman.com/family/multi-tools/Pink_Program_Tools

A mögötte lévő társadalmi szerepvállalás pedig külön érdekes egy ilyen profilú cégtől.

 27. Rogal Dorn — 2012-08-28 13:34 

Má mér? :D Szemöldökcsipeszre és körömreszelőre mindenkinek szüksége van. :D

 28. kettleb — 2012-08-29 09:04 

Tiszteletem!
Az én időmben : D „nem hivatalos állományjelzőként” funkcionált a vizsgás tűzszerészek számára. Rám is szóltak, hogy miért nem viselem.

 29. blogrep-admin — 2012-09-01 08:31 

@wazelin: teszt

 30. serabalintteszt — 2012-09-01 08:55 

@blogrep-admin: megint teszt

 31. gyrgyvrs — 2012-09-02 18:41 

Nem tudtam, Ron mit használ itt, miért van nála fogó, de a cikket elolvasva rájöttem.
http://indavideo.hu/video/Varosfejlesztesi_osztaly_-_3_evad_9_resz

 32. oroati — 2012-09-07 21:46 

Nos, Regisztráltam, hogy elmondhassam a 25 éves garanciával kapcsolatos észrevételeimet! Egyébként üdvözlök minden kedves tagot! Tehát, kb. 10-12 éve kaptam ill. vásároltam 1 azaz egy forintért a barátomtól egy Leatherman-t! Gondolom mindenki tudja, hogy kést nem ajándékozunk, nehogy elvágja a barátságot. Akkoriban ő a sfor-nál szolgált Okucani-ban a kést ill. szerszámot ottani forrásokból, valami px boltból vásárolta (még az ára is a csomagoláson volt :DDD, pár centel 25 dollár alatt. Három éve letörött az egyik kis körmöcske ami a kést hivatott rögzíteni kinyitott állapotban. Sokáig gondolkodtam mitévő legyek, aztán, NET, google a barátunk….. találtam hazai forgalmazót. Felmentem és előadtam panaszom! Emberem eltűnt egy ajtó mögött majd visszatért a szomorú hírrel, hogy sajnos a markolatba gravírozott nevem nem megmenthető mert az az oldal törött el. Mondtam sebaj, de legalább tovább tudom használni szeretett mindenesemet. Ismét eltűnt kis időre majd visszatérve az eredeti szerszámomból csak az egyik markolata maradt a régi. Minden mást lecserélt róla!!!! Gyakorlatilag új Leatherman-om lett! Ja,legnagyobb megdöbbenésemre, EGY FORINTOT SEM FOGADTAK EL!!!!!! Nem volt számlám! Nem volt eredeti csomagolásom! Csak nagy nagy örömem!! Itt is megköszönném a cégnek, és alkalmazottainak a Magyar szokásoknak homlok egyenest ellentétes hozzáállását! Közös életünk alkalmával számtalanszor tűnt el és került elő a legváratlanabb helyzetekben. Lehet, hogy egy kis lelket is tettek bele a gyárban!!! :)))

 33. mberger — 2012-09-18 09:39 

1989 óta napi használat mellett 2 darabot (PST 1 & Wawe) sikerült leharcolnom olyan módon, hogy szétkoptak az illesztések és magától nyílt-csukódott minden alkatrész, plusz eltörtem egy Skeletool-t, mert nem bírta az oldalirányú feszítést. Beballagtam a magyar márkaképviselethez, szó nélkül cserélték az összeset (a PST 1 helyett már csak Fuse volt raktáron), minden tiszteletem a kereskedőnek. Ha valaki most ismerkedik a cuccal, a Surge típust ajánlom első beruházásnak, 3 éve nyúzom, minden van rajta, és egyenlőre elpusztíthatatlanak tűnik. Annyi változott a tavalyi évben a gyártói garancia hazai érvényesítésével kapcsolatban, hogy a hazai kereskedő számlájával lehet csak itthon a garanciát érvényesíteni, ugyanis a szerszám ára az USA- ban kb. a hazai ár 2/3-a…..
Általános tapasztalat: amíg nem tűzöd az övedre, nem tudod mire való. Egy hét után nem tudod elképzelni, hogy tudtál meglenni eddig nélküle. :)

 34. Rókakígyó — 2012-12-12 08:51 

Megjött a leatherman-em, karácsonyi ajándék lett. Közben láttam egy helyen 9 eFt környékén szintén jónak kinéző multitool cuccot.

 35. tiboru — 2012-12-13 12:07 

@Rókakígyó:

Jé, előrehoztad a karácsonyt?!

:-P

Az utánzatokkal azért tényleg vigyázzatok. Az egyik haver az egyik plázában vett egy jólkinéző majdnem-Leathermant az eredeti árának feléért, és nézett okosan, amikor a harmadik használatnál kicsit elgörbült a fogófej…

 36. gacsat — 2013-02-02 19:15 

Nem csak ennek az ürgének jutott eszébe. Nekem van egy házi készítésű. 1986ban szereztem, de akkor már elég régi volt.

 37. gigabursch — 2014-05-08 14:11 

Ha nem is ettől a gyártótól, de van ilyen eszközöm.
Sokszor volt már hasznos.

 38. atanen13 — 2014-08-24 09:16 

@rognork:
Az!Én az enyémre (Supertool 300 = Rebar) 2 évig gyűjtöttem,de megvan!Vettem hozzá egy kiegészítőt is (bitfogó,eredetileg 6 bittel,amiknek a nagyrésze itt Európában használhatatlan.Aztán vettem hozzá az Aldiban egy bitkészletet és kicseréltem,kiegészítettem,és beletapostam még néhányat a tokba (ld. kép).
https://lh3.googleusercontent.com/-gihBcZbZymM/U_mQPYHOwYI/AAAAAAAAChw/ZK7invT1dxw/w826-h553-no/_IGP8414.JPG

 39. atanen13 — 2014-08-24 09:19 

@GrG:
Én az elsőt a fatertól kaptam a jogsim mellé,gyárban vonalkód olvasót javítottam vele,azóta az újra a faternál van.
Magamnak vettem azóta szebbet,nagyobbat,és röhögni fogsz,javítottam vele commonrail dízelt! ;-)
https://lh6.googleusercontent.com/-rT6Wws3nxwc/U_mOgXBRNuI/AAAAAAAAChY/YZ5QtTESrzs/w826-h553-no/_IGP6178.JPG

 40. atanen13 — 2014-08-24 09:23 

@Rogal Dorn:
Fateromnak is ez a nézete (mégis kaptam tőle egyet annó),aztán les amikor megáll a tudománya valaminél (pedig nagy barkácsember),és én kihúzom a csávából a „zsebem nehezékeivel”! :-D

 41. atanen13 — 2014-08-24 09:30 

@tiboru:
Aha,tessék vigyázni,mert a rossz szerszám balesetveszélyes is (nem is beszélve a bosszúságról,hogy a problémádat sem oldja meg).Összehasonlítás képpen egy 103€-s Leatherman Supertool 300 és egy OBI multitool kb 10-15€-ért:
https://lh5.googleusercontent.com/-p5VCHBNViCE/U_mP06MKw-I/AAAAAAAACho/np8oCQVWH08/w370-h553-no/_IGP8415.JPG
Érdemes megfigyelni a kidolgozást,és a reszelőket.Míg a Leathermanen egy egészen más anyagminőség van,addig az OBI verzión egy igazi,csilli-villi krómozott biliacél reszelő.
Kezdőnek elajándékozni jó lesz! :-)

 42. Rumcájsz von Jicsin — 2015-01-27 10:36 

A pihent agyúak ismét remekeltek! Mikor jut ilyen az eszükbe?

http://toochee.postr.hu/ekszer-vagy-szerszam

 43. dzsó — 2015-02-13 17:13 

Így kell brandet építeni ! A kommenteken felbuzdulva elvittem a Kickemet, mert a lapos csavarhúzó vége meg volt pattanva, valami ultrabrutál csavarfeszegetés után kissé amortizálódott. A kalandornál azt sem kérdezték, honnan van, az eladó eltűnt vele, és pár perc múlva hozta is. Gondoltam, rutinróka, seperc alatt szétkapta célszerszámmal, oszt beletett egy új csavarhúzót, mire otthon vettem észre, kompletten KICSERÉLTE az egész Kicket. De ha már arra jártam, vettem egy Sidekicket, mert két olyan funkció volt benne, amit a régiből hiányoltam, a rugós fogó és az oldalra nyíló penge, végre nem kell origamizni ha csak a kést akarom kinyitni.
A Kicket évek óta rendszeresen használom, az a szerszám, amit ahányszor kézbe veszek, elönt a jóérzés, hogy igen, ezzel lehet dolgozni.
A gyerekeim csak csodabicskának hívják :)
Van egy Micra is rendszeres használatban, arról is csak jókat lehetne írni.
summa summárum: ez az a szerszám, ami férfiembernek kötelező, nőknek erősen ajánlott, ha nincs férfiembere …

 44. dzsó — 2015-02-13 17:14 

És Tiboru, köszi a kedvezményt, természetesen az is élt !

 45. tiboru — 2015-02-15 13:30 

@dzsó:

:-) Örülök, használd továbbra is egészséggel!

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.