Az alvó számlák, a kakukkos óra és a tejcsokiban utazó Milka-tehén országa nem tartozik azon régiók közé, amelyek említésekor – egyfajta militáris pavlovi reflexként – különleges alakulatok képe ugrana elő a katonai témák iránt érdeklődők memóriájából. Persze Jomini eredendően svájci volt, akárcsak Tell Vilmos, na és ne feledkezzünk meg Őszentsége magánhadseregéről sem, de az Alpok által övezett kispolgári mintatársadalom mindezektől függetlenül egy olyan békés társaság imázsát hordozza, ahol a legnagyobb probléma a zürichi tőzsdeindex esetleges (és átmeneti) lejtmenete (már ha nem számítjuk a schaffhauseni óragyár termékei iránt megnyilvánuló szaúd-arábiai érdeklődés 0,2 százalékos visszaesését).

Mai posztunk ezt az előítéletet hivatott derékba törni. A szakemberek eddig is tudták, hogy a svájci hadsereg nagyon ott van a spiccen, emberanyagban és technikai felszerelésben egyaránt. Most mindenki beláthatja, hogy mennyire nem igaz a rosszindulatú feltételezés, miszerint a gazdagság, az apróra vágott és reszelt burgonya, valamint a fondü kombinációja elpuhulttá tesz.

Következzenek tehát a svájci ejtőernyős felderítők.

A Konföderáció katonai vezetőinek fejében 1964-ben merült fel először a gondolat, hogy – a világtól való mintegy 25 éves lemaradásukat kompenzálandó – saját ejtőernyős alakulatot hozzanak létre. Lévén hogy a svájci levegő nem kedvez a kapkodásnak, na meg a jó munkához idő kell, négy és fél évet kellett várni ahhoz, hogy 1969. január elsején Erich Grätzer kapitány vezetésével megalakuljon a 17. Ejtőernyős Gránátos Század.

Sztereotípia ugyan, de katonai szempontból fokozottan igaz: a helvétek híresek arról, hogy precizitás és alaposság szempontjából hozzájuk képest a poroszok kifejezetten mediterrán lumpenelemeknek minősülnek: 1970-től napjainkig minden év márciusában elkezdődik a kiválasztási procedúra, majd májusban az alapkiképzés, ami tíz hétig tart. A tanfolyam végére a jelöltek túl vannak ötven ugráson (ezek közül tíz éjszakai), valamint négy, egyenként 3-8 napig tartó komplex túlélési gyakorlaton. Az utolsó ilyet hagyományosan magashegyi körülmények között hajtják végre, hegymászással súlyosítva.

Annak a sorállományúnak, aki betöltötte a 33. életévét, távoznia kell, még akkor is, ha ő Tell Vilmos reinkarnációja. A hivatásos állományúak (tisztek, tiszthelyettesek) 45 éves korig maradhatnak, feltéve, ha megfelelnek az évente kétszer lebonyolított fizikai és pszichikai felmérésen; a svájci Nyelvtudományi Intézet által összeállított Értelmező Nagyszótár egyetlen hivatalos svájci nyelven sem ismeri a protekció kifejezést.

Az ejtőernyős gránátosok (hogy ezt a szóösszetételt honnan a francból vették?!) 3-5 fős csoportokban tevékenykednek, és kizárólag a magukkal vitt felszerelésre támaszkodva képesek teljes autonómiában heteket eltölteni olyan vidéken, ahol három nap múlva egy kőszáli kecske is idegösszeroppanást kapna a kétségbeeséstől.

A 21. század legelejének terror-hulláma felborzolta az Államszövetség biztonságpolitikai illetékeseinek idegeit is: 2001 októberében az ország parlamentje határozatot fogadott el egy különleges katonai terrorelhárító alakulat létrehozásáról, amely – ha a szükség úgy hozza – képes kell legyen a svájci érdekeket és állampolgárokat akár külföldön is megvédeni. A már megszokott, igazi svájci körültekintéssel elvégzett előkészítő munka 2003-ra ért be, amikor Daniel Stoll őrnagy irányításával létrejön a Hadsereg 10. Felderítő Osztaga nevet viselő alegység magja, 30 fővel.

Négy évig teljes titokban dolgoztak és készültek, mígnem 2008 novemberében hivatalosan is bejelentették (inkább elismerték) létezésüket.

Azt mindenki tudja, hogy Svájcban négy hivatalos nyelv van: a francia, a német, az olasz és a rétoromán (avagy a romans). Ennek megfelelően az alakulatnak is három hivatalos elnevezése van – hogy a rétorománt miért hagyták ki, rejtély; csak nehogy lázadás törjön ki emiatt. Maximum arra tudok gondolni, hogy a rövidítése ugyanolyan lehet, mint az olasz verziónak. A három betűszó szerepel a karjelvényükön:

Détachement de reconnaissance d’armée 10:DRA
Armee-Aufklärungsdetachement 10: AAD
Distaccamento d’esplorazione dell’esercito 10: DEE

A toborzás elsődleges célcsoportja természetesen a 17. Ejtőernyős Gránátos Század, de elvileg bármelyik svájci katonai alakulat tagja jelentkezhet, ha megfelel a nagyon kemény előfeltételeknek. Mondanom sem kell, hogy legalább két hivatalos svájci nyelvet, valamint az angolt ismernie kell; ez a belépő előszobája.

Ahhoz, hogy egy katonából igazi DRA/AAD/DEE harcos váljék, másfél év szükséges. Igen, 18 hónap fog eltelni az első madárfüttyös, müzlis reggeli ébresztőtől egészen addig, amíg a jelölt felvarrhatja zubbonyára a hőn áhított sötétzöld-narancssárga színekben pompázó karjelvényt.

Mivel olvasóink is a piacról élnek, talán nem érdektelen felvázolni a javadalmazási keretszámokat. Mindenkit emlékeztetünk, hogy svájciakról van szó, tehát a teljes illetményrendszert meg sem kíséreljük bemutatni, hiszen mi magunk sem értjük tisztán, olyan precíz és összetett.

Szóval az alapbeosztási illetmény úgy havi 5.000 CHF-nél kezdődik. Annak függvényében, hogy milyen távol él a család a laktanyától, havi 30-420 CHF távolléti bónusz jön a számlára. A családi helyzet (gyermekek száma, háztartásbeli feleség) további kábé 300-350 pénzt hoz a konyhára havonta és lurkóként. A rendfokozatokat lépcsőnként 250-300 további frankkal honorálják – szintén havonta.

A fizetésen felül a külföldi napidíj 20-25 CHF (adómentesen, ami nagyon nagy szó arrafelé!). Éjszakai pótlék óránként 6 CHF, a vasár- és ünnepnapi 14 CHF. Belföldi napidíj is van: a svájci kolléga szállásra éjszakánként 100-130 frankot, főétkezésre 25-öt, reggelire és vacsorára 12-t tud elszámolni.

Nem vagyunk matematikai fenomének, de úgy számoltuk, hogy ha egy átlagos svájci terrorelhárító egy átlagos hónapban hétezerötszáz franknál (1,2 millió forintnál) kevesebbet kap, akkor – teljesen jogosan – csőre tölti a SIG SG 552-esét és tájékoztatás-kérésért gyorsan felkeresi az anyagi tisztet és a bérszámfejtő kislányt.

Kérek mindenkit, hogy meg se kísérelje kiszámolni, mennyit kereshet egy tiszthelyettes vagy tiszt, mert nem tudunk felelősséget vállalni a hirtelen megugró vérnyomásból eredő következményekért!

És természetesen olyan, MINDENRE kiterjedő állami biztosításuk van, hogy az egy főre eső havi díjból fedezni lehetne Szomália teljes évi ivóvízszükségletét.

Semmit nem adnak ingyen, főleg a bankok hazájában nem; mondjuk ki fehéren-feketén: ezért a pénzért bizony szopni kell a kiképzőtáborban. Ha az előző posztokban felvázoltuk a fizikai állapotfelmérés előírásait, tegyük ezt meg a helvét ejtőernyős felderítőknél is. Következzenek tehát azok a próbák és elvárások, amelyeknek meg kell felelniük a két napos elő-előválogatáson (s ahonnan a 18 hónap tréning alatt csak fejlődni lehet, visszalépni nem):

– megszakítás nélkül ötven hagyományos fekvőtámasz;
– megszakítás nélkül hatvan felülés;
– 10 húzódzkodás tenyérrel kifelé, megszakítás nélkül;
– 5 kilométeres terepfutás sportöltözékben 24 percen belül;
– 8 kilométeres erőltetett menet teljes katonai egyenruhában és lábbeliben, 15 kilós hátizsákkal 58 percen belül;
– 25 kilométeres erőltetett menet teljes katonai egyenruhában és lábbeliben, 25 kilós hátizsákkal (hozzávetőleges, tájékoztató jellegű időtartam: három és fél óra);
– 300 méter úszás 10 percen belül.

Mondanom sem kell talán, de mégis megteszem, mert lehet, hogy a posztot pacifisták is olvassák: hogy a gyakorlatok során mi minősül megszakításnak, illetve hogy a 25 kilométeres menet esetében pontosan mit is jelent a hozzávetőleges, tájékoztató jellegű időtartam, azt a fizikai állapotért felelős őrmesterek döntik el, a helyszínen; elvégre hadseregben vagyunk, nem kuplerájban.

Azt mondják, hogy a kiképzés végére ezeken az eredményeken mindenki legalább 15-20 százalékot javít.

Már aki végig kibírja.

A jelenlegi szabályok öt évben maximálják a felderítőknél eltölthető időt, de komoly előkészületek folynak, hogy ezt legalább hét, de méginkább 10 évre emeljék. Mivel a svájciak mindent és mindig kiszámolnak, azt is pontosan lehet tudni, hogy jelenleg egy ejtőernyős felderítő évente mintegy 150 ezer frankjába (úgy 34 millió forintba) kerül a svájci adófizetőknek.

A felderítők svájci frank alapú kölcsönöket szoktak felvenni, de ez őket annyira nem viseli meg…

A középtávú tervek szerint a most 90 fős alakulat létszáma évente 10-15 fővel fog nőni, mígnem 2012 végére eléri a szerintük ideális 120-130-as határt.

Egy, a svájci hadsereg bármelyik alakulatáról szóló posztban nem hagyhatjuk említés nélkül a híres svájci bicskát, a Das Schweizer Offiziersmesser-t. Mivel nem ez posztunk fő csapásiránya, tényleg csak pár szó az emblematikus eszközről, ami – német nevével ellentétben – nem csak a tiszteknek, hanem minden svájci katonának dukál, alapfelszerelési eszközként.

Két nagy cég van, amelyik úgy 100-110 éve rendszeresen szállít késeket és bicskákat a helvét ármádiának: a Victorinox és a Wenger (2005 tavaszán az első megvette a másodikat, de a márka maradt).

A két márkából évente úgy 50 ezer darabot adnak el a svájci hadseregnek, testvériesen osztozva a megrendeléseken – a svájci bicska hátteréről részletesen itt.