Mi lehet kellemesebb rilex egy katonai/rendvédelmi blogon, mint belepiszkálni egy valódi háborús bűnös + köztörvényes bűnöző (2 in 1) magánéletébe.
Következzék tehát egy nagyon rövid áttekintés arról, ki is ez a busafejű Radovan Karadžić (magyar átírásban Karadzsics, de mi maradjunk az eredetinél), milyen pályát futott be és miért volt ez jó neki.
(Miért-miért, hát a lóvé meg a hatalom miatt…)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az idióta mondóka (vagy zeneszám volt? tudja valaki a tuti választ?), mely szerint „a búr, a búr a búrkalappal” legalább egy évtizednyi időre mifelénk is közismertté tette az afrikai holland telepesek nevét. Sokáig nyugi volt ugyan a fekete kontinens legdélibb szegletében, de egyszer csak – főként a gyémántokról, majd az aranyról szóló hírek eredményeként – London szemében a búrok (vicces szakállú, furcsa, torokhangú nyelvet beszélő ultravallásos különcökből) egycsapásra vérivó szörnyetegekké váltak.
Mai posztunkban a búr-brit háborúkról, vagy ahogy afrikaans nyelven máig is emlegetik: a szabadságharcokról (Vryheidsoorlog) emlékezünk meg nagyon röviden.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az emberiség – tagjainak közismert egyéni, továbbá állítólagos kollektív bölcsességére támaszkodva – mindenért és minden miatt háborúzott már az elmúlt évezredekben, a termőföld és az altalaj ásványkincsei feletti rendelkezés jogától a melegvizű kikötőkhöz való hozzáférésen keresztül egészen bizonyos labdarúgó-mérkőzések eredménye miatt, a különösen visszataszító ideológiákról és a kevésbé visszataszító, de annál merészebb dekoltázsú nőkről nem is beszélve.
Senki nem lepődik meg tehát azon, hogy bolygónk egyik legegyszerűbb vegyülete, ugyanakkor a szerves élet nélkülözhetetlen molekulája, a humorosnak szánt, de kémiailag teljesen korrekt elnevezésű dihidrogén-monoxid már nagyon régen felkerült arra a méretes dicsőségtáblára, amelyen a hadtörténelem véres trófeái sorakoznak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Kínába irányuló, kötöttségek nélküli ópiumexportért indított brit offenzíva egyik fontos hozadéka volt Hongkong angol kézbe kerülése. A gyarmattal 150 éven át büszkélkedett az Egyesült Királyság, noha az ópiumháború Britannia legszégyenteljesebbjének tekinthető.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A közép-amerikai államok (közös nyelvükön, egymással szétválaszthatatlanul összefonódó történelmükön, egy tőről fakadó kultúrájukon, továbbá kétségkívül bombázó benyomást keltő, általában legalább három fő rassz legjobb jegyeit kihívóan magukon viselő nőikön kívül) még egy lényeges dologban hasonlítanak: az irreális mértékű, futball iránti rajongásukban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az életben (meg egyes iskolákban) ugye mindenki azt tanulta, hogy a törvényes erőszak monopóliumával az állam rendelkezik, s ezt a kifejezetten ilyen célból létrehozott és fenntartott szervezetein (például a rendőrségen, hadseregen vagy a tökösebb titkosszolgálatokon) keresztül gyakorolja (hogy a bevállalós budapesti Közterület-felügyeletről ne is beszéljünk). Aki ezt a szabályt – ilyen vagy olyan okból – nem fogadja el és privát kézbe veszi akár a jogszolgáltatás, akár a háborúskodás egyik-másik szeletét, normát sért vele, amit alkalomadtán még büntetnek is.
