A címben szereplő furcsa szavak írül íródtak (hehe), és szó szerinti fordításban annyit tesznek: Írország Békeőrsége. Igen, a szerző (nem is annyira) titkos kedvencét, az ír rendőrséget, a szerintem legpolgárbarátabb és legrokonszenvesebb rendfenntartó szervezetet röviden bemutató posztunk következik.

Az angol (brit) uralom mintegy hétszáz éve során az írek igazán megtanulták, hogy az állami hivatalosságokat (főleg az egyenruhásokat) csak utálni érdemes. Szinte mindent elvettek tőlük, amit el lehetett, a földjeiken megtermő krumplitól kezdve a birkanyájakon keresztül a vadvizek lazacain át egészen a nyelvükig. Na és persze az állami szervezetekbe (a hadseregbe, a bíróságokba, a rendfenntartókba) vetett bizalmat.

Amikor 1922-ben (akkor még brit domíniumként) megalakul a jelentős autonómiát élvező Ír Szabadállam, az alapító atyáknak hatványozottan nehéz dolguk volt, amikor el kellett fogadtatni a lakossággal, hogy mostantól fogva a rendőrség (és maradjunk most ennél a példánál) már nem egy elnyomó, idegen hatalom képviselője és érdekeinek érvényesítője, hanem – hogy bombasztikus legyek – hús a húsukból, vér a vérükből.
Az írek imádják a szimbólumokat; a frissiben megalakuló Garda (és akkor használjuk mi is ezt a szót a Rendőrség helyett) hivatalosan és deklaráltan is fegyvertelen rendfenntartó szervezetként jött létre. Első főparancsnoka, bizonyos Michael Staines erre vonatkozó szavai azóta is olvashatók minden őrszobán, és változatos formában (kőbe vésve, bronzba öntve, fába faragva) lelhetők fel szerte a sziget köztársasági részén.

The Garda Síochána will succeed not by force of arms or numbers, but on their moral authority as servants of the people.

A Garda Síochána nem a fegyverek erejével vagy létszámával fog boldogulni, hanem a nép szolgálójaként megnyilvánuló erkölcsi tartása segítségével.

Azóta az utcai gardaí (ejtsd: gárdí, a közrendőrt is jelentő garda szó többes száma) minden fegyvere egy keményfából készült rendőrbot; egy éve kezdték bevezetni a teleszkopikus verziót (ezt idehaza viperának mondják), illetve a jövő évtől kezdve fogják felszerelni az egyenruhás állományt paprika (más források szerint bors-) spray-vel.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Garda teljességgel fegyvertelen; a civilben dolgozó bűnügyesek, a különleges egységek tagjai rejtetten természetesen viselnek lőfegyvert, de a szem előtt lévő közrendesek nem.
Azt mi is tudjuk, hogy a fővárosi rendőrségek mindenhol államot játszanak az államban; nem jelentett kivételt a dublini sem, amely három évig kitartott a függetlensége mellett, de 1925-ben beolvasztották a Gardába, és onnan kezdve tényleg csak egy, központosított, főállású rendvédelmi szervezete van a Poblacht-nak (vagyis a Köztársaságnak).

A Garda nemcsak sima rendőrség ám. Az Ír Köztársaság egyike azon kevés államoknak, amelyek nem tartanak fenn elkülönített polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat, hanem a Gardáról szóló törvénybe simán belefoglalták, hogy (a közrenden, a köz- és a közlekedésbiztonságon túlmutatóan) ez a szervezet hivatott védeni az állam biztonságát is.

Hivatalosan hírszerzése nincs is, a kém- és a terrorelhárítással, illetve az állam biztonságát más módon fenyegető egyének és csoportok ellenőrzésével a Garda egyik (mondjuk úgy) igazgatósága, az Aonad Speisialta Bleachtaireachta, vagyis a Különleges Nyomozó Egység foglalkozik. Ez a Garda legváltozatosabb csapata, hiszen olyan összetett feladatköröket látnak el, mint a tanúvédelem, a VIP-biztosítás, a pénz- és értékkísérés, terrorelhárítás. Ide tartozik a Aonad Práinnfhreagartha is, ami nem más, mint a Garda speciális beavatkozó alegysége (szakszerűtlenül: a kommandó).

Nem hangulatot akarok itt csinálni, de összeszámoltam és a Garda a következő magyar szervek, szervezetek és hatóságok teljes feladatkörét ellátja (2010-es állapot):

Rendőrség (43 ezer fő); Nemzetbiztonsági Hivatal (kábé ezerháromszáz-ezerötszázan lehetnek), Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (megsaccolva kábé kétezer-kétezerkétszázan lehetnek), Köztársasági Őrezred (mondjuk ezerötszáz fő), Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal rendészeti ágazata (úgy ezer-ezerkétszáz fő), Bűnügyi Szakértői Kutató Intézet (legyen négyszáz fő), Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (fene tudja, de én 250-300-ra teszem).

Összeadva ez ötvenezer fő körül mozog. Nakérem, a Garda összlétszáma alulról közelíti a 14.000 főt (főrendőröstől, közalkalmazottastól, tán még a szolgálati kutyák is beleszámítódtak). Az ír állam 4,2 millió lakossal bír, vagyis a magyarok létszámának a 42%-át teszik ki. Ha arányosítjuk a Garda létszámát az imént felsorolt magyar hatóságokéval, arra a (korántsem meglepő) következtetésre jutunk, hogy nálunk (arányosan) 30%-kal többen kellenek ugyanahhoz a melóhoz, mint az Ír Köztársaságban. És én nagyon szeretném, ha a közrendünk, a közbiztonságunk, vagy akár a felderítési és nyomozáseredményességi mutatónk olyan lenne, mint azon a szigeten…

Na és persze a fizetésükkel is kiegyezne szerintem bármelyik magyar kollégájuk.

Emlékszem, amikor először kint voltam náluk, pont tetőzött a brit kergemarha-kór (asszem ’97). Akkor mesélték az ottaniak, hogy az északír-ír határ biztosítására kivezényelték a Gardát is, és voltak olyan kollégák, akik a pár havi túlórapénzükből vettek új autót…

A Garda népszerűségi és elfogadottsági mutatói minden közép-európai közvéleménykutatót homlokráncolásra késztetnének, sokan közülük csalást és manipulációt kiáltanának és a kérdezőbiztosok nyolcvan százalékát azonnali hatállyal kirúgnák, mert teljességgel élet- és valószerűtlen válaszokat rögzítettek az íveken. Hát megvan az, kedves Olvasó, hogy az idei felmérések szerint az ír lakosság 80,8 %-a elégedett a Garda teljesítményével?! A körzeti megbízottakkal (vagyis a lakosságközeli, általában vidéki őrsök állományával) pedig 91,2 % elégedett…

Ugye neked is beugrik egy-két itthoni eset (és kérek mindenkit, hogy ne aktuálpolitizáljunk!), illetve Bencze altábornagy úr kidüllesztett mellkasa, amikor büszkén beszámolt arról, hogy (tán két évvel ezelőtt) a magyar lakosság 58 százaléka „összességében inkább elégedett” volt a Magyar Rendőrséggel, mint elégedetlen. A Garda nemcsak odahaza, hanem nemzetközi színen is öregbítette hírnevét. Húsz éve ott vannak minden komolyabb, az ENSZ vagy az EU által fémjelzett nemzetközi békefenntartó műveletben: Angola, Koszovó, Kambodzsa, Mozambik, Ciprus, Namíbia, Bosznia. Emlékszünk, még telefonkártyát is kaptak az ír telekomtól, közösen az ír hadsereggel.

Ha Dublinban jársz, feltétlenül meg kell nézned a Garda-múzeumot. Nem lehet eltéveszteni, hiszen a Dublin Castle-ben, vagyis a centrumban elterülő várban van. Be kell csengetni egy kis ajtón, majd – miután beengedtek – egy szuper kiállítást nézhetsz végig, a dublini vár egyik legrégibb tornyában. És a legfelső emeletről a kilátás is nagyszerű.
Ha azt mondom, hogy a gardák barátságosak, biztosan nem lepek meg senkit. Türelmesen pózolnak a turistáknak (pedig egyenruhájuk távol áll a látványostól), kölcsönadják a sapkájukat egy fotó erejéig (amint azt egyik olvasónk, TCrown is lefotózta), satöbbi. Hallottam olyat, hogy éjszaka a tőlük útbaigazítást kérő turistát a csíkossal elvitték a város másik végében található szállodájában, hogy megszerelték a csöpögő csapot az őrs melletti óvodában, mert a karbantartó beteg volt, hogy beugrottak kisegítő pedagógusnak iskolákba. A saját szememmel láttam, amint két garda egy kóbor (legalábbis gazdátlan) kutyát talált a belvárosban, majd – amíg kijöttek az állatmentők – úgy húsz percet foglalkoztak vele, kaját vettek neki, nyugtatgatták, itatták, ilyesmi.

Persze nem szabad abba a hibába esni, hogy a Gardát egy feminin, főállásban virágkötészettel és nyugdíjasok úttesten történő átkísérésével foglalkozó klubnak tekintjük. Nagyon kemények is tudnak ám lenni, és a közhiedelemmel ellentétben bizony erősen oda-odacsaptak ők is az IRA-nak és egyéb terrorista bandáknak, amikor a szükség úgy hozta. És kiváló az együttműködésük a PSNI-vel, vagyis az északír kollégáikkal.

Van persze lovasegységük, kerékpárosaik, búvár-szakosztály, na és minden, amire egy korszerű rendőrségnek szüksége van. Minden őrs előtt ez a hagyományos, kék színű lámpa figyelhető meg, amelyen a Garda – természetesen kelta motívumokkal díszített – jelvénye látható.

Ha van személyes élményed róluk, oszd meg velünk a kommentekben.