Lehet, hogy most sokaknak újdonságot árulok el, de a bloggazda egyik szenvedélye (azon kívül) a tematikus telefonkártyák gyűjtése. És hogy milyen témákról, nos, azt nem hiszem, hogy a Tiborublogon különösebben magyarázni kéne: minden, ami egyenruha, haditechnika, zászló vagy címer.

Mai minisorozatunkban, figyelemmel arra, hogy ma van a brazil szárazföldi hadsereg napja (Dia do Exército Brasileiro), egy kis kikapcsolódást javasolunk; szakadjunk le egy kicsit a súlyosabb témákról, és nézegessünk együtt olyan brazil telefonkártyákat, amelyek a hadseregüket (mai posztunkban: a szárazföldieket) népszerűsítik. Brazília máskülönben nagyon ott van a szeren ezen a területen, hiszen külön sorozatuk van a Légierőről, és külön a Haditengerészetről (hogy a katonai múzeumokról ne is beszéljünk).

Gyűjteményem korántsem teljes, de ne legyünk maximalisták; tippeljük meg inkább, hogy a Honvédség mikor fog megérdemelni egy sorozat T-Com kártyát – már ha egyáltalán használ még ilyet valaki mifelénk…

Az első kártya mi is lehetne más, mint egy olyan, amelyik ejtőernyősöket ábrázol. Őket brazil-portugálul úgy hívják, hogy combatente pára-quedista. Róluk külön posztot készítettem, ami itt olvasható. Második kártyánk is speciális katonákat mutat be: ők a caatinga-harcosok. A caatinga egy speciális erdő – bozót – sivatag kombináció a brazil északkeleten, és gyakorlatilag minden évszakban más és más. Különleges helyszín, különleges katonáknak. A kártyán a 72. Önálló Gépesített Zászlóalj egyik raja látható.

Itt felül egy 6 x 6-os hazai (mármint brazil) gyártmányú páncélozott szállító harci jármű látható; az EE-9 Cascavel nevet viseli; a cascavel a csörgőkígyó portugál-brazil neve. A névadással egyetértek: katonai járművet ne az ibolyáról, az üregi nyúlról vagy a küszvágó csérről nevezzenek el.

Biztosan sokan tudjátok, hogy a nemzetközi békefenntartás a brazil szárazföldiek egyik erőssége. A brazil hadsereg egy időben több ezer kéksisakost állomásoztat a világ több pontján.

Az általános tapasztalat az, hogy a brazil katonákat nagyon tisztelik világszerte, mert valami miatt elhiszik nekik, hogy nincsenek egyik nagyhatalom felé sem elkötelezve.

Jó vicc: gyakorlatilag ők is nagyhatalom (gazdaságilag, politikailag és katonailag ennek megfelelően is viselkedik), s amint azt tudjuk, évek óta ezerrel pedáloznak annak érdekében, hogy állandó helyet kapjanak az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Szerintem meg is érdemelnék.

Brazíliában rengeteg óriási folyó és egyéb vízfolyás van (gondoljunk csak az Amazonas árterületére), amelyen egy hatékony katonaságnak bizony gyorsan át kell kelnie, ha a szükség úgy hozza. Erre szolgálnak ezek a gyakran tutajként is felhasznált pontonhíd-elemek, amelyek teherbírása eléri az 50 tonnát.

A jó minőségű, biztonságos pontonhidak (és más műszaki eszközök) kidolgozását, előállítását és üzemeltetését csak kiválóan képzett katonatechnikusok tudják felvállalni. A brazil szárazföldi erők Rio de Janeiro-i Katonai Műszaki Intézetében (gyakorlatilag a hadsereg műegyetemén) évente több száz végzős fejezi be a tanulmányait.

Ezen a két kártyán a brazil hadsereg egyik speciális alakulatának katonái láthatók: a guerreiro de selva, illetve a combatente de selva nevet viselő katonákat kifejezetten az őserdei túlélésre, itteni harcokra képezték ki, s aki ránéz egy brazil hegy- és vízrajzi térképre, az láthatja, hogy ezeknek a srácoknak bőven van kibontakozási területük.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy a brazil nőkről nem kifejezetten a hadsereg jut az eszembe. Ettől függetlenül 1992 óta felbukkannak egyenruhában, sőt, 1996 óta még egyes harcoló alakulatokban is számítanak rájuk.

Végül – de nem utolsósorban – gyűjteményemből egy brazil gyártmányú rakétavetőt ábrázoló telefonkártyát mutatok be, itt legeslegalul. Ami rajta látható, az az Astros-II, amely 127 milliméterestől  (32 darab) a 300 milliméteresig (4 darab) képes rakétákat kilőni.