Minden katonai egység, minden hadsereg története szervesen összefonódik az anyaországgal, illetve a nemzettel, melyből táplálkozik. Különösen igaz ez a zsidó állam 170 ezer főnyi fegyveres erejére (melynek ejtőernyőseiről úgy fél évvel ezelőtt már született itt nálunk is poszt).
Az Izraeli Védelmi Erők (Tzva Hahagana L’Yisrael, elterjedt angolos rövidítéssel: a Tzahal avagy magyarosan és fonetikusan: Cáhál) számos fiction és non-fiction könyv, tudományos és szórakoztató tanulmány, játék- és dokumentumfilm, továbbá különböző helyszíneken és alkalmakkor elrebegett hálaima vagy elsikoltott átok alanyául szolgált az elmúlt hatvanhárom évben, s azt kell mondanunk: mindet megérdemelte. Szokásunkhoz híven most sem akarunk túl nagyot markolni a témába, ezért ebben a posztban (s az ezt követőkben, valamikor a jövőben) csak apróbb, fragmentált és szubjektív meglátásokat, valamint saját készítésű fotókat tárunk olvasóink elé, abból az apropóból, hogy tiboru rövid utazást tett Izraelben. A nem katonai témákról a testvérblogban olvashatnak az érdeklődők.
Külön is azok figyelmébe ajánlom ezt a posztot, akik (közvetetten vagy közvetlenül) antiszemitának neveztek engem és blogjaimat, mert „túl sokat foglalkozom zsidó és náci témákkal”. Ezt nem is szeretném kommentálni.
Jeruzsálem
A három monoteista világvallás szent helye mindig nyüzsög a katonáktól. Az óváros négy körzetből áll: van keresztény, muszlim, zsidó és örmény negyed, de izraeli katonák, rendőrök és határőrök mindegyikben fel-felbukkannak.
A zsidó negyedben, mintegy 200 méterre légvonalban a Siratófaltól (politikailag korrekt módon: a Nyugati Faltól) futottam rá erre az egyenruhás társaságra. Egy szakasznyi kiskatona (természetesen fegyverekkel) húzódott
be egy zsákutcácskában a fal árnyékába, előttük egy fiatal civil hadonászott, fejhangon kiabált és egy hordozható magnóról néha réginek tűnő hangfelvételeket játszott le. Ha egyenruhában van, politikai tisztnek néztem volna, olyan értelmes és lelkes arca volt.
A katonák bal vállapjáról lelógó embléma szerint a Központi Területi Parancsnokság alatt lévő, és 2005 végén megalakított – főleg terrorellenes feladatokra kiképzett – Kfír Gyalogos Dandárhoz tartoztak.
Nem igazán értettem, hogy mi folyik itt. Azt, hogy ez egyfajta oktatás, már az első percben éreztem (hiába, az a pár év a tanári emelvényen…), de az volt a furcsa, hogy a katonák nem unatkoztak látványosan, sőt. Szemmel láthatóan magukba mélyedtek, néha egymásra-, illetve körülnéztek, de nem ám röhögve vagy poénkodva, hanem mintha a civil pasi mondandója érdekelné őket. Aki annó volt katona, az tudja, hogy az ilyen Szabad Nép-félóra típusú rendezvények kizárólag azért voltak elviselhetőek, mert közben nem kellett a gyakorlótéren rohangálni. De ezek a srácok odafigyeltek a szövegre, sőt, bele is élték magukat; ez látszott a testbeszédükön. 
Készítettem pár fotót, majd elpofátlanodtam és egy pár perces filmfelvételt is, de nem zavarta a csapatot, legalábbis senki nem küldött el anyámba. Végül nem bírtam és megkérdeztem egy csinos katonalányt (róluk lesz külön poszt), aki félrement telefonálni, hogy mi a franc ez itt.
Hanna nagyon szolgálatkészen (és olyan angolsággal, amilyennel én akkor sem fogok rendelkezni, ha holnaptól tíz évig Londonban élek) elmondta, hogy a sorállomány rendszeresen részt vesz hazafias oktatásokon, melyek keretében itt és most két aktuális évfordulóról: az 1948-as államalapításról, illetve Jeruzsálem ’67-’68-as visszafoglalásáról beszél nekik egy „patrióta idegenvezető”, akit valamilyen kulturális bizottság delegált erre a feladatra. És a hordozható magnóból akkori hangfelvételek szólnak: Ben Gurion, Golda Meir, Moshe Dajan és a többiek.
Megkérdeztem Hannát, hogy jobb katona lesz-e attól, hogy meghallgatja az előadást? Úgy nézett rám, mint bölcs nagymama az idióta unokájára (lehetett úgy 20 éves), és egy – számomra legalábbis – 
kincstári szöveggel felelt: én nagyon jó katona vagyok, mondta, de az, hogy az elődök dicső tetteiről hallok, itt, a több ezer éves falak tövében, ahol a történelmünk kezdődött, természetesen még jobb harcossá tesz.
Majd visszakérdezett, hogy zsidó vagyok-e, valamint hogy jártam-e a Maszadán? Nem, illetve még nem – válaszoltam mintegy mentegetőzve. Na, majd jól nézzem meg magamnak – tanácsolta –, mert akkor meg fogom érteni az ilyen hazafias órák jelentőségét, még akkor is, ha nem vagyok zsidó.
Ennyiben maradtunk. Ő visszament a többiekhez, én meg töprengve továbbálltam. A Masszadán utóbb tett látogatásról pedig majd külön beszámolok.
Ez utóbbi fotót már a nejem készítette; látható rajta Hanna és mögötte alulírott. Csak a jegyzőkönyv kedvéért.
13 hozzászólás
1. hk417 — 2012-04-24 10:49
A nagyon nagyfoku és gyakorlatilag állandó fenyegetettség és a folyamatosnak tekinthető hadiállapot miatt a „legutolsó” kiskatona olyan képzéshez juthat hozzá,amiről mi csak álmodhatunk.Ha mellette még a motivációjuk is elég erős,akkor el is hiszem,hogy jó katonák.
2. sysrq — 2012-04-24 18:17
Azért nem bánom hogy eltunyultunk katonaságilag, a békét valahogy jobban szeretem.
3. szunditj — 2012-04-24 19:11
Nem is hasonlít a mi egykori poltáj óráinkra. Persze azt a HT-k utálták, mindig lepasszolták a rigóknak, akiket ugyanúgy nem érdekelte mint minket. Így aztán ha nem is feltűnően, de lehetett szundizni alatta.
4. szunditj — 2012-04-24 19:32
Ez a lényege a dolognak. Hogy ott élnek, ahol. Nálunk utoljára talán a török hódoltság korában lehetett ilyen a katonák hozzáállása, esetleg a Rákóczi-féle, vagy a 48-49-es szabadságharcok alatt. A sorállomány saját bőrén érzi nap mint nap katonaságának fontosságát. Biztos van ott is sikamika, körletszemle, stb. De van egy jól felszerelt hadsereg, egy jól képzett és elhivatott tisztikar és értelmes (mellesleg fontos) feladatok. És még egy, ott megbecsülik a katonákat, úgy a lakosság, mint a politikusok. Emellett nyílván profi módon állítják össze az ideológiai képzést is, nem párthatározatokból és Lenin műveiből zsolozsmáznak. A katona tudja, hogy miért harcol. Na ja, úgy könnyű.
5. szunditj — 2012-04-24 19:41
Még egy. Otthon is sok mesét hallhattak, minden családban lehet olyan, aki harcolt valamelyik háborúban. Ezenkívül az ő hadseregük története nem a vereségekről szól. Mi mikor is nyertünk utoljára háborút?
6. kszabo — 2012-04-24 20:50
A következő utcában pedig – http://www.youtube.com/watch?v=Y2nembvHIzc&feature=related
7. michaelk — 2012-04-26 18:12
Hát ami igaz, az igaz. Az izraeliek, igencsak büszkék, mind a hadseregre, mind saját magukra. Ott ugyebár gyakorlatilag a lőtéri kutya is katona.
Az ok nagyon egyszerű. Amióta léteznek, háborút NEM VESZTETTEK. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Így tényleg van mire büszkének lenni
8. toldimiklos — 2012-04-26 20:55
Nem nagyon értem ezt a csodálatot!
Az tény,hogy Izrael olyan hatalmas pénzeket fektetett a hadseregbe,amiről más országok nem is álmodozhatnak.Az amerikaiak,a németek,komplett fegyverrendszereket adtak el,és ajándékoztak nekik . A holokausztos kártérítési politika is bejött nekik,mert rengeteg pénzt kaptak a miatt. Az izraeli hadsereg szörnyű dolgokat követett el,ezek alapján nem tudom,hogyan érezhetik magukat erkölcsileg magasabb rendűnek,mint a németek voltak annk idején?
Miért hallgatnak erről a kormányok? Persze nincsen világösszeesküvés,kitaláció az egész!
A világsajtót bejárták a gyerekgyilkosságokról,tömeges kivégzésekről,kínzásokról szóló hírek,fényképek,és videofelvételek. Izrael sunyi módon titokban készített atomfegyvert,nukleáris potenciálját titokban tartja. Most épp Irán megtámadására készül,arra hivatkozva,hogy Irán atomfegyvert akar készíteni. Miért van az izraelieknek több joguk,mint más nemzeteknek? Miért nem akadályozza meg a „nemzetközi közössség” a területrablást,és a bombázásokat? Egyébként meg az izraeli hadseregben belebetegszenek a fiatal katonák a szörnyűségekbe,ezt már megszellőztette katonai pszihológus,meg néhány emberarcú leszerelt katona,aki nem bíja feldolgozni a szörnyűségeket. Például olyan dolgokat,mikor egy négyéves gyereknek eltörte a tiszt kezét,lábát puskatussal,mert kijárási tilalom alatt játtszani mert a porban.
Vannak izraelben,és külföldön is olyan zsidók,akik elítélik ezt a fajta politikát,amit a kormányuk folytat,de sajnos kevés van belőlük.
Az egész világon elítélik,és útálják őket ezért az emberek,de mivel a sajtóbefolyásuk
indokolatlanul hatalmas a zsidóknak,a kritikus tudósításokat,tényszerű híreket erőteljesen megcenzúrázzák ahol csak tehetik.
9. rdos — 2012-04-30 20:21
Off.
Sokáig gondolkodtam, kommenteljek-e? Mióta törvény van rá, hogy aki a holokausztot tagadj, az bűnöző, már kérdezni sem merek. Nem hogy állítani. Először akkor kezdtem el, az engem különösebben nem érdeklő zsidó témával foglalkozni, mikor kijött a törvény. Első reakcióm az volt, hogy hát hiszen aki tagadja a holokausztot, az nettó tudatlan (bruttó antiszemita). Másrészt a társadalom tudományok is tudományok. Akkor minek erre büntető törvény?
On.
„én nagyon jó katona vagyok, mondta, de az, hogy az elődök dicső tetteiről hallok, itt, a több ezer éves falak tövében, ahol a történelmünk kezdődött, természetesen még jobb harcossá tesz.”
Kedves Hanna!
Üzenetem nyilván nem jut el hozzád. Senkitől, így Tőled sem vitatom el azt a jogot, hogy valahová, tartozónak érzed magad. Hogy büszke légy az elődökre, …
Egyetlen gond az, hogy ez az érzés Téged „rossz helyen” tölt el. Ugyanis, a ma létező zsidóság sacc 90%-a askenázi (akiknek etnikailag soha semmi közük nem volt Jeruzsálemhez) és csak 10%-a szefárd (akiknek lehetett). Zsidó vallású ősökkel bíró magyar ismerősömtől hallottam (utána olvasva beigazolódni látszott „eredet története”), az azóta megszűnt (értsd, szétvert) kazár birodalom korábban felvett állam vallása volt a zsidó hit. Ez a Kaukázus északi előterében élő, „államvallású népesség” „spriccelt szét” az orosz sztyeppéken. Ez a 9-10. században megroggyant (talán éppen az ősmagyarság kiválása miatt), majd Timur Lenk a által, a XIV? században eltörölt államalakulat az askenázi zsidóság őshazája.
Már persze ha Hanna szefárd, akkor érvelésem valószínűleg helytelen. Viszont a dicső történelmi múltat a teljes (100%) izraeli népességnek tanítják. Statisztikai értelemben 90%-nak torzítva.
Vicces, hogy nem csak országot, de történelmet is lehet lopni. Ha ezt Decebál tudhatná :-).
„Jobb harcossá tesz”. Ezt a harcot (legjobb harcos amazonokkal megtámogatva is), szerintem hosszú távon Izrael el fogja veszíteni. Csak rá kell nézni a térképre. Arab – muszlim tenger közepén vannak, mint a templomosok sacc. 800 évvel ezelőtt. Nem vagyok egy stratéga (kettő sem :-), de ez vesztes játéknak tűnik, már amennyiben erőből próbálja Izrael állam megtartani magát.
10. Bigjoe(HUN) — 2012-05-01 08:33
Izrael nem csak egy népcsoport, hanem egy hit is, ami nem köthető egyetlen rasszhoz sem.
Már egy pár szór megpróbálták a tengerbe nyomni Izraelt, nem sikerült.
11. Estván — 2012-05-03 23:36
Ugye az izraeli katonalányos poszt tele lesz göndör vörös meg fekete szemű kreol Hannákról készült sok-sok képpel? :)
12. ramatgan — 2012-12-16 20:36
Volt egy kollégám a kinti ( Izraeli) tartózkodásom alatt, aki részt vett már pár jó csihi-puhiban, kis termete miatt, mint mondta többször is az élvonalban tevénykedett ( lőtt, és talált) azt mondta nekem, hogy hiába a hazaszeretet, hiába a fegyver technikai előny, ha egyszer az arabok elindulnak, simán, késsel elintéznek minden zsidót ott izraeli földön.
13. danielwolf — 2013-01-05 17:23
Simán. Evidens. Késsel elintéznek minden zsidót… mint például 1967 júniusában. Tisztelt rdos és toldimiklos prof. doktorok…
1. a zsidók nem hasonlíthatóak a templomosokhoz, szerintem jobban értenek a közel-keleti hadászathoz, mint a tökéletlen keresztesek.
2. Amerikai és európai fegyverrendszereket kaptak a zsidók – és az arabok botokkal harcoltak? Volt és van ott bőségesen ruszki fegyver, mint a szemét, az egyiptomiak nyugati fegyvereiről nem is beszélve.
3. Nyilvánvaló, hogy a kazárok mindenhova eljutottak Európában. Pl. már Kr. u. 1 században is kazár származású zsidók laktak birodalomszerte, ugyebár. Van valami ócskább kifogás?
4. Ezt én még nem is hallottam- azok a mocsok zsidók titokban készítettek atomfegyvert??? Rajtuk kívül mindenki más közölte a fejlesztési eredményeit minden reggel az egész világon megjelenő lapokban, sőt, még külön reklámprogramokat is szerveztek „Atomfegyvert fejlesztünk” címmel. Iskolapéldája ennek mondjuk…hm. Hagyjuk ezeket a gyerekességeket.
És ha az izraeliek bármit megtehetnek, hogyhogy nem irtották ki a Nyugati Part arab népességét? Különös, nem?
Érdekes, hogy ma, amikor a szélsőjobboldal állandóan Trianont siratja, ők piszkolják állandóan Izraelt, noha ők azt teszik, amit mi is szeretnénk. Sőt ők valamivel kevesebbet, mert a teljes történelmi Izrael, Dávid királysága egy picikét túlnyúlik a Jordánon, mondjuk úgy fél Jordániát magába foglalva.
Országlopás? Mikor jöttek be ők először Kánaánba? Mikor jöttünk mi? Ez a kárpát-medence vitathatatlanul a mi földünk, de akkor a zsidók miért országtolvajok?
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.