A közelmúltban kaptam egy levelet, amelyet egy Tiborublog-olvasó írt, s amelyben arra kért, hogy ha belefér, írjak már egy rövidke posztot arról, hogy pontosan mi is az amerikai krimikben oly gyakran hallható „federal crime” (szövetségi bűncselekmény), és hogy miért szoktak ezen összekapni a helyi nyomozók a (náluk sokkal jobban öltözött és fésült) FBI-os fiúkkal.

Nos, mivel pont ezt a témát érintem éppen egy másik posztban, amin dolgozom (s amit egy másik olvasói levél nyomán kezdtem el), nem látom akadályát, hogy – egy új sorozatot indítva – SamuElly olvasónk kérdésére (egy kicsit kifejtősebben) most válaszoljak.

Kezdjük az egyszerűbbnek tűnő kérdéssel:

Hogy mi az a szövetségi bűncselekmény? Nos, látszólag roppant egyszerű: az a törvényszegés, amit nem tagállami törvény rendel büntetni, hanem a szövetségi (úgymond központi) törvényhozás által hozott jogszabály, az szövetségi bűncselekménynek minősül, s mint ilyen, az ügyben eljárni (például nyomozni) csak szövetségi hatóság jogosult (például az FBI – de erről majd egy másik posztban).

Azt biztosan mindenki tudja, hogy az USA 50 tagállamból és egy (a fővárost magába foglaló)  szövetségi körzetből (District of Columbia) áll. Mindegyik államnak megvan a maga büntető törvénykönyve és büntetőeljárási kódexe, amelyek egymástól – akár jelentős mértékben is – eltérhetnek. S olykor el is térnek: gondoljunk itt a legismertebb különbségre, vagyis arra, hogy egyes államokban van halálbüntetés (egyre kevesebben), másokban meg nincs. Vagy arra, hogy például Nevada egyes megyéiben engedélyezett a bordélyházas prostitúció, míg máshol szigorúan üldözik.

Figyelem: egy szövetségi bűncselekmény nem biztos, hogy súlyosabb, mint egy állami; tehát nem igaz az a kényelmes megközelítés, hogy „ami súlyosabb, az biztosan szövetségi, ami pedig enyhébb, az állami”. Ez nem az általunk megszokott „szabálysértés – vétség – bűntett” triász!  

Mindez a mi (kontinentális joghoz szokott) fülünknek talán nehezen érthető, ezért hozok pár amerikai példát.

Az emberölés (pontosabban ennek alapesete) klasszikus példája az állami szinten üldözendő bűncselekményeknek: Sue hirtelen felindulásból leszúrja Jimmyt; Joe „dolog elleni erőszakkal” lopást követ el (magyarul: betör valahová), de egy hagyományos autólopás is megmarad az 50 állam jogi keretein belül. Abban az esetben azonban, ha (a példáinknál maradva) Jimmyt mondjuk egy indián rezervátum területén, neadjisten egy postahivatalban vagy más szövetségi épületben teszik el láb alól, Joe egy nemzetközi repülőtér csomagmegőrzőjébe tör be, vagy a lopott kocsit átviszik egy belső államhatáron – na innen kezdve a történet hirtelen átvált szövetségi hatáskörbe.

Nekünk talán elég nehezen követhető, de az amerikaiak ebbe születnek bele, s nekik nem okoz túl nagy fejtörést a „szövetségi” és az „állami” bűncselemények elkülönítése. Az erre való fogékonyság, továbbá a tájékozottság főként a bűnözőknél térülhet meg, amint azt a következő (mulatságos) példából látni fogjuk.

Történt egyszer (ha jól emlékszem, valamikor a hatvanas években), hogy egy idahói kisvárosban a helyi haladó ifjúság két – az átlagosnál is egyszerűbb agyú – képviselője úgy döntött, hogy egy szatócsbolt feltörésével teszik színesebbé az unalmasnak induló hétvégét. Megvárták, amíg az üzlet bezár, majd felnyomták a hátsó ablakot, bemásztak és felpakoltak pár cuccot, ami a kezük ügyébe került: egy kis whisky, pár doboz cigaretta, egy képregény (elvégre kulturális igények is vannak a világon), két 12-es tömbnyi húszcentes bélyeg, talán egy kis ropi, rágó, ilyesmi. Mivel nem voltak elég körültekintőek, nem vették észre, hogy a szemközti ház egyik ablakából egy ráérő nyugdíjas néni (MINDIG vannak ráérős nyugdíjas nénik az ablakokban, erre tessenek odafigyelni!), szóval egy idős hölgy végignézte az egészet, s nem volt rest: rögtön tárcsázta is a helyi sheriffet, aki haladéktalanul a helyszínre sietett.

A két srácot elkapták, de ők (tekintettel a körülbelül 100 dolláros kárértékre és a büntetlen előéletre) viszonylag nyugodtak voltak, hiszen józan emberi számítások szerint úgy vélték: meg fogják úszni egy figyelmeztetéssel, netán egy felfüggesztett hat hónappal.

Tévedtek. Saccoljátok meg, mennyit kaptak.

Szabad a gazda?

Nos, első fokon ketten összesen 25 évet, amit egy fokozott biztonságú szövetségi fegyházban kellett leülniük (aztán mindenféle fellebbezés, panasz, szirszar következett, s tán hat év után szabadultak – de itt most nem is ez a lényeg).

A megfejtés: mivel az adott boltban bélyeget is árusítottak, s az elkövetők ebből is magukkal vittek, a hatóságok az ügyet szövetségi bűntetté nyilvánították, mert a szatócsüzletet ilyen szempontból egyenértékűsítették egy postahivatallal. Márpedig az amerikai postánál (USPS) szövetségibb szervezet talán nem is létezik, s egy szövetségi intézmény sérelmére elkövetett bármiféle bűncselekmény főbenjáró bűn…

Azt talán mondanom sem kell, hogy szövetségi balhénak minősül mindenféle államellenes bécsé, a kémkedéstől a hazaárulásig, de ugyanebbe a kategóriába esik a rendőrjelvény hamisításától kezdve a társadalombiztosítási csaláson és a terrorizmuson keresztül a kislányok nemi szerveinek rituális megcsonkításáig (!) még vagy 200 bűncselekményforma. Ezek közül is kiemelkedik a „nyilvános helyen elhelyezett levélszekrény vagy postaláda megrongálása vagy megsemmisítése” elnevezésű, amiért akár két évet is kaphat a magáról megfeledkezett vandál.

A szövetségi balhék jelentős részének felsorolását megtalálhatjátok az USA Szövetségi Büntető Törvénykönyvében. És persze a napi politikának is komoly szava van abban, hogy mikor melyik bűncselekmény kerül át a „szövetségi” kategóriába; 9/11 óta bizony szép számmal szaporodtak (ma már egy városi vízmű területére történő, engedély nélküli belépés is ennek minősül; nem nehéz kitalálni, miért…)

Ami pedig SamuElly második kérdését illeti („miért szoktak ezen összekapni a helyi és a szövetségi zsaruk?”), csak azt tudom mondani, hogy sok esetben (lásd az előbbiekben említett konkrét példa a két idahói hülyegyerekről) bizony első blikkre nem egyértelmű, hogy egy adott balhé nyomozása maradhat-e a helyieknél, vagy tokkal-vonóval együtt elviszi valamelyik szövetségi nyomozó hatóság az ügyet. Egyetlen kakas sem szereti, ha a saját szemétdombján egyszercsak egy idegen (talán nagyobb sarkantyújú és rikítóbb tarajú) vetélytárs jelenik meg, s alázza porba a tyúkok előtt. Különösen bántó lehet ez olyan esetekben, amikor az ügy könnyen megoldhatónak látszik, s a helyi erők úgy élik meg a felsőbb hatáskörbe vonást, mint egy sikeresnek és eredményesnek kinéző ügy kiragadását a kezeik közül.

A felsőbb szervektől jövő arcokat soha sehol nem szeretik kifejezetten – noha pl. az FBI a szó szoros értelmében nem felettes szerve egyik városi vagy állami rendőrségnek sem. „Csak” magasabb lépcsőfokán áll a bűnüldözői hierarchiának.

Ha van véleményed a témáról, esetleg  saját sztorid, szívesen olvasnánk a kommentek között. És azon is el lehet gondolkozni (mi baráti társaságban már megtettük és kiválóan szórakoztunk), hogy milyen hatása lenne idehaza, ha a magyar bétékába is bevezetnének egy olyan súlyosító körülményt, amelyik a megyehatár átlépésével mondjuk kettes szorzót alkalmazna a kiszabható büntetésnél, valahogy így:

– Elloptál egy kocsit Nógrádban? Egy év fogház az induló tétel.
– Nógrádban loptad a kocsit, de (akármilyen szándékkal) átvitted Borsodba? Két év fogházról indulunk.

Gyakorló jogászok hozzászólásaira különösen kíváncsiak vagyunk :-)