Ha Belgiumban kószáltok, előbb-utóbb – már csak a nagy számok törvénye alapján is – rá fogtok futni legalább egy nagy csata helyszínére (lásd még a Belgium geostratégiai helyzete a történelemben című szemináriumunkon tanultakat). S az ilyen helyeken általában katonai temető is található.
Mindenkinek be kell látnia, hogy a brazil szárazföldi erőket népszerűsíteni hivatott telefonkártyás posztot értelemszerűen követnie kell egy légierős testvérposztnak, aminek most jött el az ideje.
Nem állítom, hogy a Força Aérea Brasileira a világ élvonalába tartozik, de vannak nála szánalmasabb légierők is – és most kegyeleti okból nem nevezek meg egyet sem.
Lássuk tehát azt a kilenc kapcsolódó kártyát, ami a bloggazda gyűjteményében lapul.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A grúz történelem gazdagsága és fordulatai múzeumok sokaságának létrejöttét eredményezték a dél-kaukázusi országban, de ezek közül a legismertebb kétségkívül annak az embernek a nevéhez és személyiségéhez kötődik, akit egyesek az emberiség legnagyobb zsarnokának és tömeggyilkosának, mások a világtörténelem valaha élt legkiemelkedőbb államférfiának és Grúzia legnagyobb fiának tartanak. Én sem tudtam kihagyni a Gori városában található Sztálin-múzeumot, amely (műfajában és hangulatában) egyedülálló a világon.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A franciákat ismerők közül elég sokan tudják, hogy ha a République érdekeiről van szó, gall barátaink titkosszolgálatai meglehetősen rugalmasan kezelik nem csak az idegen államok törvényeit, de gyakran az emberi alapjogokat is. Persze egyetlen gumitalpú cég sem Teréz anyát vagy az öreg Gandhit választotta kabalafigurának, de a DGSE (Direction générale de la sécurité extérieure, vagyis a Külső Biztonsági Főigazgatóság, magyarul: a francia hírszerzés) gyakran még a CIA-t is megszégyenítő gyakorisággal nyúl erőszakos (és katonai) eszközökhöz (hogy ne menjünk messzebb, tessenek csak a Rainbow Warrior esetére gondolni).
Ma a titkosszolgálatok és a különleges erők összeborulásának egyik tipikus, a szakértői szemeket minden szempontból gyönyörködtető példájáról, a CPEOM-ról olvashattok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az egyik olvasónk feltette pár napja a kérdést: hogyan, mikor és miért alakultak ki a különleges katonai egységek, mire használják őket, miben különböznek a nemkülönlegesektől, satöbbi. Két barátom – nagyon okosan – rögtön lecsapott rá és rávilágítottak arra a tényre, hogy ezen kérdés megválaszolása egyfelől jócskán túlmutat blogunk keretein, másfelől talán pontosítani kéne a kvescsönt.
Amíg az olvasó gyűjti a muníciót, én arra vállalkozom, hogy mogyoróhéjban felvillantsam a szakmai gyökereket, s ideiglenesen megszakítva a konkrét különlegesekről szóló sorozatot, egy – ahogy a franciák mondanák – diagonális áttekintést nyújtok a téma elméletéről. Meglehet, az egész blogot, vagy legalábbis a „különlegesek” címkével ellátott részt ezzel kellett volna kezdenünk, de ez van; a logikai/kronológiai sorrend istenítése számos tudóst juttatott már a vérpadra.
(Erre a bombasztikus kijelentésre természetesen nem tudnék egyetlen példát sem mondani, de szerintem nagyon jól hangzik).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Talán még emlékeztek a svájci bicskás posztunkra, amely közel 15 ezer letöltést élt meg az eredeti megjelenése óta. Nos, a sikerre való tekintettel ma egy másik (lassan szintén legendává érő) igazi fiús multiszerszám hátterével ismerkedhetünk meg, melynek elterjedtsége és népszerűsége már Európában is megközelítette az alpesi zsebkését, sőt: bizonyos szakmákban és szociális rétegekben meg is haladta azt.
Tisztelt uraim (no és ajándékozókedvű hölgyeim), a Tiborublog Leatherman-dossziéját olvashatjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tegnapi nap híre volt a Belügyminisztérium döntése, melynek értelmében azonnali hatállyal teljes (!) állománycserét hajtanak végre a Nemzeti Nyomozó Iroda szervezett bűnözéssel, valamint gazdaságvédelemmel foglalkozó főosztályain, s jogutód nélkül (!) megszüntetik a Budapesti Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Osztályát. Az intézkedés (egyelőre) körülbelül 420 rendőrt érint, akik területi szerveknél (kisvárosi és kerületi kapitányságokon) kapnak beosztást. Azt, hogy a maradék NNI-t a Készenléti Rendőrségbe integrálják, már egy hónapja tudható.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves barátaim, olvasók!
Amint azt a BlogRepublik nyitóoldalán már jeleztem, elérkezett az idő, hogy mikroportálunk önfenntartóvá váljék. Ennek egyik első lépése a reklámbannerek kihelyezése. A „fiús, katonás” kategóriába tartozó blogjaimhoz (Tiborublog, Milstory, Hírsarok) igyekeztem olyan céget, illetve terméket kiválasztani, amely vélelmezhetően felkelti az itteni (túlnyomórészt a hímnemhez tartozó) olvasótábor érdeklődését, s nem idegen a military hangulattól. Mivel per pillanat nem szeretném a 18-as karikát kihelyezni, az explicitebb, pikánsabb témákat egyelőre hanyagoljuk, tehát formás női idomokat még ne keressetek a bannerek mögött.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tiszta szívemből remélem, hogy olvasóink között akadnak olyan polgártársak is, akik a büntetésvégrehajtás keretein belül a legjobb tudásuk szerint igyekeznek társadalmilag roppant hasznos tevékenységüknek hangot adni – már ha ennek az összetett mondatnak, különösen a „tevékenységnek hangot adni” szókapcsolatnak van bármiféle értelme.
Elsősorban nekik szól ez a poszt, de vízvezetékszerelők, kovácsok és ikonfestők kiemelt figyelmébe is ajánlom a Tiborublog rövid megemlékezését a világ (talán) legrégebbi fennmaradt börtöncellájáról.
Az egyik legtekintélyesebb magyar könyvkiadó illetékesei bátran vettek egy nagy levegőt, s a Tiborublog olvasói számára roppant csábítóan hangzó (és szellemes) „Hadiakadémia” címmel sorozatot indítottak.
A szóbanforgó kiadó volt olyan előzékeny, hogy mindenféle kötelezettség és előzetes feltétel nélkül rendelkezésemre bocsájtotta a (reményeim szerint nagyon hosszú életű) sorozat első két kötetét, amiért cserébe azt kívánom nekik, hogy a hadtörténészek istene vigyázza lépteiket.
Ha már ilyen jó fejek voltak, mai posztomban a (megjelenés sorrendje szerinti) másodikról szeretnék pár bővített mondatban beszámolni nektek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy – blogunk ismeretterjesztő jellegének kihangsúlyozása mellett – egy kis reklámot is csapjak a kiadványnak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múltkorában kaptam egy olvasói levelet, amelyben Orsi felvetette, hogy szívesen olvasna egy olyan posztot, ahonnan az érdeklődők – legalább alapszinten – képbe kerülhetnének a szépen burjánzó amerikai bűnüldöző szervezetekkel. Úgy is fogalmazhatnánk: egy amerikai rendőrségi Who’s Who – természetesen könnyed blogstílusban.
Az ötletet jónak találtam, s most eljött az idő, hogy az erről szóló posztot a legilletékesebb közönség elé tárjam. Minden kiegészítésnek, pontosításnak és kritikának örülni fogok a kommentek között.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonaszentekről szóló sorozatunk újabb állomásához érkeztünk. Mai hősünk (a már megénekelt Györgytől és Flóriántól eltérően) virtigli hazai játékos, noha – és nem tudom megállni, hogy ne az egykor jómellű ex-tornászlány, kvázi sportújságíró halhatatlanná vált szavait idézzem – ő sem a szülőföldjén látta meg a napvilágot.
A lovagkirályt (mintegy másodállásban) 15 éven keresztül a sajnálatos módon mára múlt idővé lényegült magyar Határőrség védőszentjeként is foglalkoztatták; a mai nap (a drogprevención kívül) az ő ünnepe. Vizsgáljuk meg tehát, milyen pályafutást tud felmutatni Szent László, akit a katolikus anyaszentegyházzal pofátlanul szembefordulók simán csak I. Lászlóként aposztrofálnak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy – több szempontból is – szakmába vágó cikket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, melyben a szerző (aki nem mellesleg a BlogRepublik, illetve a Tiborublog regisztrált tagja és őskommentezője) a közösségi média és a fegyveres erők kapcsolatát boncolgatja. Ha van véleményed az abban leírtakkal kapcsolatban, netán vitatkoznál a szerzővel egy kicsit, ezt örömmel fogadnánk itt, a hozzászólások között. Bányász Péternek pedig innen is gratulálok!
Az örmény fővárosba látogató turista egyszerűen nem tévesztheti el Örményország Anyácskát (helyi nyelven Mayr Hayastan), amint (a jereváni dombok legmagasabbikán) kivont karddal és lábhoz tett pajzzsal őrködik a haza biztonsága felett. Hasonlót Tbilisziben is láthatunk, csak ott a hölgyet (eléggé el nem ítélhető módon) Grúzia Anyácskának hívják, ahogyan arról ebben a posztban meg is emlékeztünk.
A jereváni anyácska nem csak azért érdekes, mert az egykori Sztálin-szobor 50 méteres magas talapzatán áll, hanem azért is, mert itt (vagyis a bazaltból épült talapzatban) található az örmény hadtörténeti múzeum.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az emberi társadalomban a Tízparancsolat, illetve Hammurabi óta léteznek intézményesített tiltások és büntető törvények, s az ezeket megsértők negatív jogkövetkezményekkel számolhatnak; a kor, az aktuális erkölcs és szokások függvényében az évezredek során az előírásokat megsértők végtagjainak számát mesterségesen csökkentik, testükben mindenféle folytonossági hiányokat idéznek elő, megfosztják őket az oxigén-, fehérje-, illetve vérellátás állandóságától, vagy olyan fájdalmat okoznak nekik, hogy csak na.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A közelmúltban kaptam egy levelet, amelyet egy Tiborublog-olvasó írt, s amelyben arra kért, hogy ha belefér, írjak már egy rövidke posztot arról, hogy pontosan mi is az amerikai krimikben oly gyakran hallható „federal crime” (szövetségi bűncselekmény), és hogy miért szoktak ezen összekapni a helyi nyomozók a (náluk sokkal jobban öltözött és fésült) FBI-os fiúkkal.
Nos, mivel pont ezt a témát érintem éppen egy másik posztban, amin dolgozom (s amit egy másik olvasói levél nyomán kezdtem el), nem látom akadályát, hogy – egy új sorozatot indítva – SamuElly olvasónk kérdésére (egy kicsit kifejtősebben) most válaszoljak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A harmincas évek első felében a szovjet hadvezetés a világon elsőként ismerte fel az ejtőernyő harcászati jelentőségét. 1935-ben a Kijev mellett – külföldi katonai megfigyelők jelenlétében – végrehajtott komplex hadgyakorlaton európai és amerikai főtisztek döbbenten figyelték, amint Sztálin kézmozdulatára a fejük fölött dübörgő szállítógépekből 1.200 katona ugrik ki, s másodperceken belül fehér selyemgubók borították be az ukrán eget… A szovjet hadsereg csúcsvezetői büszkén düllesztették ki mellkasukat és magabiztosan mosolyogtak a német, amerikai, brit és a többi katonai attaséra: na kollégák, erre varrjatok gombot! – mondták volna, ha az ékes orosz nyelv ismeri ezt a szólást…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Izraelben a sorkatonai szolgálat nem csak férfiak, hanem nők számára is kötelező, ez utóbbiaknak 21 hónapig. Természetesen csak zsidó lányok jöhetnek számításba (szemben a férfiakkal, ahol a mózeshitűeken kívül az iszlámról úgy ezer évvel ezelőtt leszakadt drúzokat is behívják. A kifejezett arabok közül a zsidó állam csak a beduinokra számíthat, akiket előszeretettel alkalmaznak például nyomkeresői beosztásban a különleges egységek, de a stratégiai jelentőségű vízvezetékek őrzését is nyugodtan rájuk lehet bízni; ha valaki, akkor a beduinok egészen pontosan ismerik a víz értékét, és bármikor bárkivel megvívják a víz háborúját…)
De térjünk vissza az izraeli katonalányokra, elvégre ez a poszt róluk szól.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múltkori brazil sorozat után nem lesz meglepő, de most kifejezetten eláruljuk, hogy a bloggazda rengeteg apró szarságot gyűjt hosszú évek óta: katonai és rendőrségi karjelvényeket, régi és új (hon- és rendvédelmi vonatkozásokkal bíró) könyveket és folyóiratokat, zászlókkal és címerekkel foglalkozó kiadványokat, katonai kitűzőket és nyakkendőtűket, forgalomból kivont külföldi papír- és fémpénzeket, továbbá (tematikusan persze) telefonkártyákat, illetve (ugyancsak military témájú) gyufásdoboz-címkéket, hogy csak a jelentősebb területeket említsük. Ezeket az információkat már csak azért is fontosnak tartottuk elmondani, mert nincs annál kellemetlenebb érzés, mint amikor meg akarunk ajándékozni valakit, de fogalmunk sincs, mik legyenek a meglepetés roppant értékes tárgyai, a 15 éves Laphroaig-on kívül.
Remélem, mindenki értette a finom célzást.
No, ebben a posztban a tematikus telefonkártya-gyűjteményem egyik kiemelt darabját szeretném bemutatni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves olvasók! A Tiborublog igyekszik lépést tartani a 21. század kihívásaival; a bloggazda tisztában van azzal, hogy holmi régi csaták, kémek vagy klasszikus különlegesek bemutatása talán nem elégíti ki minden olvasó intellektuális igényét.
Ennek fényében egy apró kiruccanást javaslunk a virtuális (katonai) valóságba, a VBS bemutatásával. Kérésünk a megszokott: olvassatok és kommenteljetek!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
