Az Afgán Nemzeti Hadsereg

A Közép-Kelettel foglalkozó katonai és biztonságpolitikai szakértőket az elmúlt hónapokban-években leginkább foglalkoztató kérdések egyike az afgán nemzeti hadsereg tematikája volt. Hogy a világ jelenleg egyik legneuralgikusabban viselkedő államának, az Afgán Iszlám Köztársaságnak van-e saját hadereje – az ott „vendégeskedő” nyugati (főleg európai és észak-amerikai) csapatokon kívül – , és ha igen, az milyen, bizony nem mindegy. Mai írásunkban megpróbálunk egy pillanatképet felvillantani, s reméljük, hogy poszt-kísérletünk talán rávilágít egy-két olyan problémára, ami elősegítheti a téma iránt érdeklődő magyar olvasók képbe helyezését.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A lengyel ejtőernyős

Az évszázados (és közhelyszerű) magyar-lengyel barátságot figyelembe véve most – fejet lehajtva és szégyenkezően pislogva – csak annyit mondhatok: igen, elismerem, hogy a lengyel különlegesekre igazságtalanul kellett ennyit várnotok.

A bűnbánat percein túllépve lássuk tehát, hogy a céklalevesen, a Szolidaritáson és Őszentségén, a boldogult emlékezetű II. János Pálon kívül mivel, illetve kikkel büszkélkedhetnek még a kollégák a Visztula partján.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A francia Köztársasági Gárda

Függetlenül az éppen aktuális rendszertől, ideológiától vagy zászló- és címer-modelltől, a különféle állami méltóságok, valamint az ezek székhelyeként, lakásaként, munkahelyeként szolgáló épületek őrzése, védelme és biztosítása emberemlékezet óta külön szakmát jelent a fegyveresek nagy családján belül. Testőrsége mindenkinek volt, a római cézároktól és konzuloktól kezdve a középkori királyokon át az új- és a legújabb kor különféle diktátoraiig, uralkodóiig, vagy akár a demokratikusan megválasztott állam- és kormányfőkig.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kim Philby 3.0

November hetedikén (!) végül eljött az ideje a Philby-féle poszt harmadik részének. Kérlek, bírd ki és ne görgess most a cikk végére, hogy  megbizonyosodj arról, ez valóban az utolsó-e, vagy esetleg a szerző tényleg elvesztette józan ítélőképességét és dacolni mer a tömegekkel!

A szovjet hírszerzés egyik legfényesebb csillaga elérkezett pályája csúcsának közelébe: ugye emlékszünk az előző részből, hogy ő lett annak a IX. ügyosztálynak a vezetője, amely felelős volt a teljes, szovjet irányba megvalósuló brit kémkedésért?

Lássuk, hogyan boldogult a feladattal.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kim Philby 2.0

A kezdeteket bemutató első poszt után következzék a Kim Philbyről szól második, amelyben hősünk már frankó brit hírszerző, s ebből a pozícióból érzi kötelességének, hogy a nemzeti érzést magasan überelő internacionalista küldetéstudatára támaszkodva több, mint húsz éven keresztül szívassa Londont és támogassa Moszkvát.

Ott tartottunk, hogy 1941 októberében Kim elkezdi a melót a Secret Intelligence Service V. ügyosztályán.

Hölgyeim, uraim: Kim Philby reloaded!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kim Philby 1.0

A szovjet/orosz hírszerzés saját, külön bejáratú panteonjában, közvetlenül Félix Dzserzsinszkij egészalakos szobra körül, az általunk is megénekelt Richard Sorge kicsit táskás szemű, enyhén cigaretta-, alkohol- és női verejték-illatú fotója mellett egy egész sorozat fénykép látható, amelyek született brit alattvalókat ábrázolnak.

Ők a Cambridge-i Ötök néven ismert lelkes csapat, akik közül ma a talán legkalandosabb életű Kim Philbyvel foglalkozunk. És mivel a téma nagyon komplex, ismét csak több részletben tárjuk elétek, kockáztatva mindazt, amiről mindenki tud, de senki nem beszél.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sötét üzlet a Közel-Keleten

Ma hajnalban az Egyiptom és a Gázai övezet közötti egyik határátkelőhelyen a palesztinok szabadon bocsájtották a 2006-ban túszul ejtett Gilad Shalit izraeli tizedest (azaz már törzsőrmestert, mert az elmúlt években többször is előléptették). Az eseményt mintegy ürügyként felhasználva engedjétek meg nekem, hogy röviden bemutassam azt a különösen kényes „divatot”, amely évek óta foglalkoztatja a közel-keleti helyzettel foglalkozó elemzőket éppúgy, mint a térség közvéleményét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Königsberg – orosz kavics az EU cipőjében

Egy kereskedelmi tévé általános műveltségi vetélkedőjén ötezer forintos kérdés lehet a következő: határos-e az Orosz Föderáció Lengyelországgal? Futó pillantás Európa térképére, s a játékos (szemügyre véve a két államot elválasztó, a Lukasenka elnök neve által fémjelzett és virágzó Belaruszt), magabiztosan, mellét kidüllesztve vágná rá: nem!

Vágó István rosszallóan forgatná a szemeit, játékosan felemelné mutatóujját és szigorúan közölné özvegy Szoboszlai Kálmánné nyugalmazott zongoratanárnővel, hogy jövedelem-kiegészítési próbálkozása ezúttal sajnálatos módon csődöt mondott.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Combat Weathermen

Valljuk csak be: ép eszünk és jóízlésünk hiába tiltakozik, ha azt a szót halljuk, hogy meteorológus, leginkább egy hazai, már-már közszereplői státusszal bíró időjós képe úszik be retinánk elé, amint (bozontos szemöldökével és ősz hajával főleg az életük deléhez közeledő szépasszonyok szívét megdobogtatva) a csapadék szeszélyeiről beszélve végezetül mindenkinek derűs estét kíván.

Miután megborzongtunk, mai posztunkban az időjárás-szakértők egy teljesen más csoportjáról fogunk mesélni. Ők a Combat Weathermen nevet viselő amerikai különleges alakulat, de úgy is mondhatnánk: az amerikai légierő válasza Aigner Szilárdra.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nemzeti gyásznap

Aradi vár, 1849. október hatodika, szombat, hajnali fél hat. Elkezdődnek a kivégzések. Először a négy agyonlövés, majd (hat óra után) következik sorban a kilenc akasztás.

Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorulnának az akkori történések, s főleg nem itt, a Tiborublogon.

Röviden, katonásan, tisztelettudóan hajtsunk fejet az aradi tizenhárom emléke előtt. Az írásos megemlékezésünk szigorúan névsor szerinti, hiszen minden más sorrend igazságtalan lenne. Mindannyian hősök voltak. A magyar szabadságharc (és így mindannyiunk) hősei.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Kommando Spezialkräfte

Gondolom, mindenki egyetért velem, ha azt mondom, hogy a katonai és rendészeti témákkal foglalkozó blogok egyik megkerülhetetlen országa (állama, nemzete) a német. Az egykori germán törzsek késői leszármazottai különösen az elmúlt száz évben gondoskodtak arról, hogy haditetteik, egyenruhájuk, indulóik és katonai vezényszavak ugatására teremtett nyelvük (innen is elnézést a germanista bölcsészektől!) egyetlen military-fan érdeklődési köréből se hiányozzék. A Tiborublognak amúgy nem kell szégyenkeznie, hiszen eddig is kivette részét a német speciálisok bemutatásából (gondoljunk csak a Fallschirmjägerekre, vagy akár Ottó barátunkra).

Ma a KSK-ról, vagyis a Bundeswehr különlegeseiről olvashattok egy combos, 2200 szavas posztot.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Los Cinco 2.0

A kubai Ötökről szóló tegnapi posztunkban felvázoltuk Luis Posada Carilles életpályáját, különös tekintettel a kubai légitársaság gépe ellen 1976-ban elkövetett terrorcselekményre, melynek kitervelésében és lebonyolításában aktívan részt vett. Ma végre elérkezünk eredeti témánk kibontásához és megtárgyalásához. Köszönöm a türelmet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Los Cinco 1.0

Ha a Kubában tartózkodó külföldi veszi a fáradságot és elszakad a minden kényelemmel felszerelt, all inclusive ellátást nyújtó szállodák légkondicionált hűvösségétől, és sétál egyet bármelyik település utcáin, arra lesz figyelmes, hogy a megszokott (a szocializmus győzelmét, a forradalom nagyszerűségét és Che Guevara példamutatását dicsőítő) transzparensek, jelszavak és falragaszok mellett szép számban találhatók olyan plakátok, amelyekről öt férfiarc tekint le a járókelőkre. A kommunista párt gyűlésein az eddig megszokott „Hasta la victoria siempre!” (Örökké a győzelemig!) köszöntés mellett pedig – immáron kötelező módon – a „Volverán!” (Visszatérnek!) harsogása is előírás.

Lássuk, kik is ők és mit kell tudni róluk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az izraeli ejtőernyős

Kevés olyan nemzeti hadserege van a világnak, mely akkora népszerűségnek örvend hazájában, mint az Izraeli Véderő (ami a zsidó állam hadseregének, a Tzahalnak (fonetikusan és magyarosan: a Cáhálnak) hivatalos, és egyúttal kicsit eufemisztikus elnevezése). Ezen belül is kiváltságos helyzetben vannak a Tzanhanok, az izraeli katonai ejtőernyősök, akik hatvanegynéhány éve gyakorlatilag egyfolytában háborús körülmények közepette csiszolhatják elhanyagolhatónak amúgy sem mondható bevetési és, khm, problémamegoldási technikájukat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az argentin Buzo Táctico

A dél-amerikai kontinens spanyol nyelvű része eddig valahogy kimaradt a különleges egységekről szóló sorozatunk látóköréből. Az az igazság, hogy Latin-Amerika valahogy nem ugrik be az embernek, amikor speciális alakulatokról esik szó, pedig a szóbanforgó földrész bírt ám katonailag meghökkentő megoldásokkal szolgálni az elmúlt ötven évben – elég, ha Pinochet tábornokra, vagy számtalan diktátor kollégájára gondolunk, akik a múlt század hatvanas éveitől kezdve a legváratlanabb helyzetekben ragadták magukhoz a hatalmat és tették világszerte ismertté a katonai junta jelzős szerkezetet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Radovan Karadžić

Mi lehet kellemesebb rilex egy katonai/rendvédelmi blogon, mint belepiszkálni egy valódi háborús bűnös + köztörvényes bűnöző (2 in 1) magánéletébe.

Következzék tehát egy nagyon rövid áttekintés arról, ki is ez a busafejű Radovan Karadžić (magyar átírásban Karadzsics, de mi maradjunk az eredetinél), milyen pályát futott be és miért volt ez jó neki.

(Miért-miért, hát a lóvé meg a hatalom miatt…)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A gurkhák

A francia Idegenlégión kívül napjainkra talán a gurkhák képviselik egyedül azt a tradicionális imázst, amit a „zsoldos” szó hordoz, ennek hagyományos és kevésbé hagyományos minden jelentésével együtt: a zsoldos ugye kizárólag és kifejezetten pénzért katonáskodik, alkalmasint embert öl. Ez is egy szakma, mint a parókakészítő vagy a számlaképes hidegburkoló, talán csak nem jár annyi papírmunkával az adóhivatal felé.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A római légió

A múltkor egy baráti beszélgetés kapcsán szó esett a római légiókról is. Mivel a téma amúgy is érdekes (engem legalábbis régóta és nagyon érdekel), azt gondoltam, egy posztot megér; már csak azért is, mert a Colosseum környékén folyamatosan grasszálnak műkedvelő légionáriusok, akikről készítettem pár fotót, s mondandómat ezekkel teszem még színesebbé – már ha ez a fokozás emberi érzékszervekkel egyáltalán elképzelhető.

Természetesen nem akarom magamra haragítani a hivatásos/amatőr történészeket és légió-kutatókat, ezért gyorsan leszögezem: nem tanulmányt akarok a képernyőtökre varázsolni, hanem mindössze pár érdekességet, amivel villoghattok baráti társaságban, ha ügyesen úgy manipuláljátok a környezetet, hogy a téma – mintegy véletlenül – pont a római légió legyen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az osztrák Jagdkommando

A különleges alakulatok blogunkban történő számbavételénél elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol az előzetes nemzeti sztereotípiák egyikének lebontásához fogunk segédkezet nyújtani.

Az „osztrák” főnév hallatán ugyanis sokkal többünknek ugrik be a gemütlich (kedélyes, kényelmes, fesztelen) sógor képe, amint bőrből készült térdnaciban és/vagy tiroli kalapban, méretes söröskriglit markolászva teliszájjal vínersniccelt habzsol, semmint egy talpig fegyverbe öltözött kommandósé, aki a Steyr AUG A2 típusú legjobb barátjával karöltve megrohamoz egy eltérített repülőgépet, vagy a földdel tesz egyenlővé egy – terroristák által elfoglalt – karintiai virslikészítő üzemet. Márpedig a sógorok között is vannak tökös legények.

Hölgyeim és Uraim: a Jagdkommando (a továbbiakban: Jk), innen, a szomszédból!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A brazil ejtőernyős

Ennyi poszt után eljött az ideje annak, hogy a különböző fegyveres erők különlegeseit bemutató sorozatunkban sort kerítsünk a brazil ejtőernyősökről szóló cikkre, hiszen Latin-Amerika (ahhoz képest, hogy a legszórakoztatóbb államcsínyek és a legjobb mellű szépségkirálynők kontinense) eddig meglehetősen alulreprezentált volt itt, a Tiborublogon.

Szóval ha karnevál- vagy szambablogot írnánk, sokkal könnyebb dolgunk lenne, na meg a téma kutatása is többet gyönyörködtetné a szerző szemét, de ugye tudjuk, hogy nem kell mindig kaviár (vagy ha kell is, nem jut). Következzék tehát egy viszonylag rövid poszt a brazil különlegesekről – csak az íze kedvéért.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….