Amikor a tegnapi napon egy francia mesterlövész óvatosan (PGM Ultima Ratio típusú fegyvere célkeresztjén át) szemügyre vette Mohamed Merah koponyáját, majd finoman meghúzta az elsütőbillentyűt, végleg megoldva a Toulouse-i terrorista összes, evilági gondját, már tudtam, hogy sürgősen posztot kell írnom arról a rendőri egységről, melynek párducos jelvényét világszerte híressé tették az elmúlt napok eseményei.

Hölgyeim és uraim, az alábbiakban a francia rendőrség különleges bevetési egységéről, a RAID-ről olvashattok pár gondolatébresztő bekezdést.

1.) A kezdetek

A müncheni mészárlás szomorú tanulságait elemezve minden európai ország villámgyorsan rájött, hogy ha nem akarnak letolt gatyával állni a terrorizmus csalánosában, sürgősen létre kell hozni olyan gyorsreagálású rendőri egységeket, amelyek gyakorlatilag katonai módszerekkel (és felszereléssel) képesek lesznek felvenni a harcot robbantókkal, túszszedőkkel és más komolyabb rosszfiúkkal. Franciaország nem húzta az időt: már 1972 októberében megalakulnak az első regionális bevetési szakaszok, a GIPN-ek (Group d’Intervention de la Police Nationale, vagyis a Nemzeti Rendőrség Beavatkozó Csoportja), amelyek több megyére kiterjedő illetékességgel bírtak minden olyan esetben, amikor fegyveres bűnözőket, terroristákat vagy kiemelten súlyos bűncselekmények elkövetőit kellett elfogni. ’72-ben tizenegy GIPN jött létre, egyenként 25-35 (alaposan kiválogatott) rendőrrel a soraikban. Egy-egy GIPN 4-6 megyét „kapott”, értelemszerűen az olyan régiókban, amelyek bűnügyileg a legfertőzöttebbeknek minősültek.

Francia krimiken szocializálódott olvasóink számára talán nem meglepő, hogy a legeslegelső GIPN lent délen, Marseille-ben alakult. Megálmodója és első parancsnoka egy Georges Nguyen Van Loc nevű őrnagy volt. Igen, jól látjátok: vietnámi származású, beceneve ennek ellenére „A Kínai” (Le Chinois) volt. Georges később könyvet is írt a kalandjairól, sőt, leszerelése után egy róla szóló, négy évig futó tévéfilmsorozatban önmagát alakította – de ezt csak érdekességként mondom, filmesztétikai meglátásaimmal most nem fárasztanék senkit.

Maximum azon merengek el, hogy mi lenne, ha végre a Magyar Televízió nem a valóságtól elrugaszkodott, primitív és nevetséges úgymond hightech krimiket finanszírozna (lásd Hacktion, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal), hanem elővenné a magyar bűnüldözés klasszikus eseteit (akár kudarcait, pl. a móri esetet vagy a Seuso-ügyet) és nagy detektívjeit, s ezekről forgatna…

A közbiztonsági főigazgató alá tartozó GIPN-ek éveken keresztül szépen teljesítettek, de – ahogy az lenni szokott – hamarosan olyan szakemberek is felbukkantak, akik szerint a regionális csoportok mellé nagyon kéne egy központi egység, amelyet nem használnak olyan triviális feladatokra, mint sima rablók, útonállók, autótolvajok és gyilkosok elfogása. A politikai és szakmai döntéshozók egy ideig ellenálltak a nyomásnak, de amikor 1985 nyarán  azért nem sikerült idejében pofáncsapni egy Spanyolországból átszivárgott baszk terroristát, mert a területileg illetékes GIPN éppen egy marihuána-ültetvény ábrándos tekintetű kertészeit vegzálta, betelt a pohár: a megyei rendőrfőnökök berzenkedései ellenére (akik a GIPN-eket már saját kis házikommandójukként használták) Pierre Joxe belügyminiszter 1985 októberében aláírja azt az utasítást, melynek értelmében megalakult a RAID, vagyis egy centralizált terrorelhárító egység.

A RAID neve eredetileg a francia (és angol) raid katonai szakkifejezésből ered, melynek jelentése: rajtaütés. Ehhez később (valódi franciás kreativitással) hozzárendeltek négy szót, s így utólag rövidítésnek is felfogható: Recherche, Assistance, Intervention, Dissuasion (felkutatás, támogatás, beavatkozás, elrettentés).

A RAID kitalálója egy Robert Broussard nevű legendás zsaru volt (egyfajta francia Tonhauser László), aki Ange Mancinit jelölte az újonnan létrehozott kommandó első főgóréjának. És hogy érzékeljük, hogy (más országokkal ellentétben) Franciaországban nem szokták eldobni a jó szakembereket: Mancini tábornok napjainkban Sarkozy elnök hírszerzési főtanácsadója az Élysée-palotában.

2.) Szervezeti felépítés

A RAID elsődleges illetékessége 25 megyére terjed ki Párizs körül (persze Párizsra nem, mert a főváros mindenhol állam az államban, s Párizsnak külön terrorelhárítási kommandója van…), de az úgynevezett másodlagos illetékesség (tehát ha hívják őket) országos, vagyis mind a 101 megyében felléphetnek és szétcsaphatnak a bűnözők között, ha az adott megyei prefektus behívja őket – így jelenhettek meg Toulouse-ban is. Amúgy a RAID parancsnoka közvetlenül a rendőrség főigazgatójának (magyar szóhasználattal: az országos főkapitánynak) van közvetlenül alárendelve.

Ami a szervezeti felépítését illeti, a magyar füleknek biztosan nagyon furcsán fog hangozni, de az elmúlt 27 évben (strukturális szempontból) gyakorlatilag semmiféle komolyabb változás nem következett be a RAID háza tájékán. A 200 fő (merthogy cakkpakk ennyien vannak) az ezen az ábrán látható szervezeti keretek között dolgozik (2012 tavaszi állapot, akárcsak a létszám; apróbb módosulások lehet, hogy bekövetkeztek az azóta eltelt egy év során).

Egy kis magyarázat azokhoz az egységekhez, amelyek nevéből talán nem látható tisztán, mivel is foglalkoznak.

Az első főosztály mindegyik bevetési osztálya 20 + 1 főből áll. A húsz szakember elsődleges specializálódása a következő: közelharc (4 fő), mesterlövész (4 fő), búvár (2 fő), ejtőernyős (2 fő), alpinista (2 fő), robbantási szakértő (2 fő), zár- és ajtónyitó (2 fő), egészségügyis (1 fő) és ABC (1 fő).

Ez utóbbi kategória nem azt jelenti, hogy a srác ismeri a betűvetés mesterségét, hanem hogy a nukleáris, biológiai és vegyi hadviselés szakértője. És biztosan képben van persze az ábécével is…

Az elsődleges szakosodás mellett van egy másodlagos is, tehát a fő szakterülete mellett minden beavatkozónak rendelkeznie kell még legalább egy másikkal is, amelyen minimum jó közepes teljesítményre képes: az ejtőernyős például tud zárakat nyitni, a robbantási szakértő kötélen ereszkedni, a közelharcos pedig – teszem azt – ért a mérgekhez. Látható, hogy a RAID nem szereti az egydimenziós szakbarbárokat.

A második főosztályhoz tartozik a harminc figyelő (akik megnézik, hová és merre mész, kivel találkozol és mit csinálsz ezalatt, s mindezt jól le is dokumentálják), a nyolc környezettanulmányozó (akik feltúrják az összes nyilvántartást, minden adatot összeszednek rólad, megkérdezik a szomszédaidat, ismerőseidet, hogy jó fej vagy-e), továbbá a tizenkét felderítő, akik (szigorúan civilben!) elsőként érkeznek minden műveleti területre, ahol leplezett módon információkat gyűjtenek a környékről, az ott megfordulókról; bemennek a kocsmákba, beszédbe elegyednek a postással, piaci kofával, utcaseprővel, nyitott fülekkel hallgatják a pletykákat, híreszteléseket, megnézik, hogy merre egyirányúak az utcák és milyen az uralkodó széljárás, hová néznek az ablakok és hogy mikor viszik el a szemetet. Ugyancsak a felderítők feladata naprakész információs dossziékat felfektetni az olyan, kiemelten veszélyeztetettnek számító objektumokról, mint az Eurotunnel, a szép számú francia atomerőmű, a párizsi nagykövetségek, fontosabb pályaudvarok, metrómegállók, stadionok és repülőterek, stb.

A harmadik főosztály, valamint a többi szervezeti egység elnevezései szerintem önmagukért beszélnek.

A létszámról még csak annyit, hogy a RAID-nél állományban lévő 200 fő 85-90%-a végrehajtó; adminisztratív munkakörben csak 20-25-en dolgoznak.

3.) Kiválasztás, kiképzés

A RAID – megalakulása óta – különös hangsúlyt fektet arra, hogy tényleg csak a legfelkészültebb, legelszántabb és legmotiváltabb rendőrök csatlakozzanak hozzájuk. A jelentkezés alapfeltételei a következők:

Kizárólag a Nemzeti Rendőrség hivatásos állományú tisztjei vagy tiszthelyettesei nyújthatják be a jelentkezési lapot; ez értelemszerűen azt is jelenti, hogy katona akkor sem próbálkozhat, ha ő – mondjuk – az Idegenlégió legtökösebb kommandósa. Koruk nem haladhatja meg a 40. életévet (parancsnoki beosztásokra pályázók esetében a 45-öt), s legalább ötéves szolgálati múlttal kell rendekezzenek.

Jelentkezni bármikor lehet, de felvételi procedúra csak évente egyszer van, általában májusban vagy októberben. Ez egy teljes hetet vesz igénybe, s annak függvényében, hogy a jelölt melyik főosztályhoz szeretne csatlakozni, más-más tartalommal bír: az első (bevetési) főosztálynál a fizikai állóképességen van a hangsúly, a másik kettőnél inkább a kitartás és a stressztűrő képességek vizsgálata dominál.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a feketeruhás srácoknál nem számít a kitartás, vagy a figyelőknél bárki összeeshet a második kilométer után…

A vizsgahetet követően azok, akik összesítve legalább 80%-os eredményt értek el (mármint az előírt „kiváló” szinthez képest) elkezdhetik a tízhetes alap-RAID tanfolyamot. A hallgató itt választ elsődleges és másodlagos szakosodást magának. A napi 10-12 órán át tartó kiképzés ¾-e személyre szabott, tehát kifejezetten a hallgató meglévő (valamint kialakítandó) készségeire, képességeire épül: van például, aki naponta csak egy óra közelharcot tanul, viszont három órán át robbanószerkezeteket hatástalanít, vagy azon izzad, hogy megtanulja Párizs térképét. A kiképzésre (amint az a szervezeti felépítésüket bemutató illusztráción is látszik) van egy külön osztályuk, de ők inkább az általános, szervezési dolgokkal foglalkoznak, a szakmai tudnivalókat a „harci” osztályok munkatársai adják át a hallgatóknak.

Statisztikailag a vizsgatanfolyamra jelentkezők 30-40%-a kezdheti el a tízhetes alaptréninget, aztán (annak függvényében, hogy hány szabad helyet hirdettek meg és melyik főosztályon) az élen végzettek maradhatnak, a többieknek megköszönik a munkát és további erőt, egészséget kívánnak nekik. Összesen háromszor lehet jelentkezni; aki harmadszor is elbukik (akár a vizsgatanfolyamon, akár az alaptréningen), az előtt végképp becsukódnak a RAID Párizs melletti laktanyájának kapui.

Akik kiválóra megcsinálták a tíz hetet, de nem jut nekik azonnal beosztás, visszatérnek szolgálati helyükre, s felkerülnek egy várólistára, ahonnan (üresedés esetén) a RAID válogat. Az eredmények két évig érvényesek: ha addig bekerül, akkor oké, ha nem (és újra akar jelentkezni), ismét végig kell szopnia az alaptanfolyamot.

Végleg azok sem lélegezhetnek fel, akik sikerrel vették a tízhetes próbát és beosztást is kaptak: az új helyen mindenki hat hónapos próbaidővel kezdi, s csak azokat véglegesítik, akik ez alatt a fél év alatt is bizonyítják, hogy méltók a párducos karjelvényre (amit természetesen csak a próbaidő után viselhetnek). És természetesen minden évben mindenkinek van egy kötelező fizikai-pszichológiai felmérés, függetlenül attól, hogy kutyás, túsztárgyaló vagy harci búvár az illető. Azt még asszem nem mondtam, hogy a RAID-beosztás nem életfogytos ám: ötéves szerződést írnak alá mindenkivel, amely maximum kétszer hosszabbítható. Innen bárki kiszámolhatja, hogy az alakulatnál eltölthető idő maximum 15 év. Utána (ha még nem nyugdíjjogosult az ember) az elért rendfokozatának és beosztásának megfelelő munkahelyet kell biztosítani neki, akár az eredeti szolgálati helyén, akár más fegyveres testületnél.

A rendszeres ön- és továbbképzés a hétköznapok rutinjához tartozik: az első főosztály gyakran küldi embereit a különböző katonai alakulatokhoz, a második a titkosszolgálatokhoz, a harmadik meg a különféle szakszolgálatokhoz tapasztalatcserére, új technikák, taktikák, módszerek és ismeretek elsajátítására.

4.) Feladatok

A RAID feladatrendszere (ahhoz képest, hogy egy alig 200 fős alakulatról beszélünk!) elég tág területet ölel fel:

– túszhelyzetek megoldása;
– veszélyes, fegyveres bűnözők elfogása;
– terrorcselekmények felszámolása;
– légi- vagy vízi járműveket eltérítő bűnözők elfogása;
– francia repülőgépek és vízi járművek külföldi biztonságának szavatolása;
– külföldi francia nagykövetségeken bekövetkező erőszakos események bekövetkezésekor a fogadó állam rendészeti szerveivel történő együttműködés;
– Franciaországban tartózkodó külföldi diplomaták és más VIP-ek személyi védelme;
– „bérkiképzés” francia és külföldi rendőrségek állománya számára;
– kiemelt veszélyeztetettségű külföldi események során francia állampolgárok védelme (ők kísérik például az olimpiákra és világbajnokságokra a francia csapatokat).

Egy viszonylag friss belügyminiszteri rendelet foglalkozik a RAID és a többi különleges rendőri egység feladataival; franciául tudók ide kattintva olvashatják a 2011. február 10-i jogszabályt.

Heti váltásban (hétfőtől hétfőig) egy-egy bevetési osztály (továbbá két tűzszerész, nyolc figyelő, négy felderítő, valamint egy-egy technikus, orvos és pszichológus) mindig készenlétes. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy esetleges riasztást követően 45 percen belül (talpig harci díszben, lehetőleg színjózanul) ott ülnek a helikopterben vagy a gépkocsikban és indulásra készek.

5.) Fontosabb skalpok

Fennállásának közel három évtizede alatt a RAID emberei jó pár sikeres (és néhány kudarcos) bevetésen vettek részt. Ezek közül szemelgetünk most, példálózó jelleggel.

5.1.) A Human Bomb

Leghíresebb bevetéseik egyike, amelyen nem is ők játszották a főszerepet… Az akció részletes leírását ebben a posztunkban olvashatod.

5.2.) Az Action Directe

A hírhedt francia terrorcsoport négy csúcsvezetőjét 1987 februárjában fogták el egy vidéki tanyán.

5.3.) A Ris-Orangis ügy

A RAID eddigi legnagyobb kudarca: 1989. augusztus 31-én, egy elmebeteg ámokfutó lefegyverzése közben két bevetési rendőr halálos sebet kap, a harmadik is súlyosan megsebesül. Christian Caron (40) és Fernand Seither (31) az alakulat első hősi halottai.

5.4.) Az ETA

1992 márciusa: a baszk terrorszervezet három – francia területre átmerészkedett – középvezetőjét kapcsolják le. Utólag kiderült, hogy az őrizetbe vett baszkok már négy spanyol rendőrt gyilkoltak meg.

5.5.) Az FLNC

A korzikai autonómiát zászlajára tűző terrorcsoport (vagy szabadságharcosok – attól függ, honnan nézzük ugye…) 1996 áprilisában okozza a legnagyobb fejtörést a RAID-nek: fegyveres összecsapás Ajaccio mellett, melynek során René Canto százados a helyszínen az életét veszti, két társa súlyosan megsebesül.

5.6.) Az iszlamisták

Az utóbbi idők kiemelt célcsoportját jelentik a RAID-es fiúk szemében is. Egyik első komolyabb fegyveres összecsapásuk 1996. március 29-én volt, amikor (a belga határ melletti Roubaix-ban) az egyenruhások 4:0-ra nyertek (azaz négy halott iszlamista maradt a helyszínen, a rendőrök két sebesülttel megúszták).

Folytathatnánk, de most csak a legutóbbi ügyüket ajánlom figyelmetekbe, vagyis a Toulouse-i merénylő tegnapi (2012. március 22-i) agyonlövését. A részleteknek mindenki utána tud nézni a neten, a hírek még ezzel vannak tele, úgyhogy most csak annyit kérdezek tőletek: szerintetek hibázott-e a RAID? Ha igen, miben és miért? És vajon valóban minden úgy történt-e, ahogyan a sajtó beszámolt az eseményekről?

A véleményeket a kommentekhez kérem. Köszi.

A RAID-ről lehetne még hosszú oldalakat írni, de be kell vallanunk, hogy nem olyan látványosak, mint a brazil ejtőernyősök, nem annyira híresek, mint a Delta Force és nincs akkora múltjuk, mint a Rangereknek; itteni szerepeltetésük leginkább az elmúlt napok eseményeinek (valamint pár olvasó kérésének) köszönhető.  Osszátok meg velünk, ha olvastatok még valamit a francia rendőrség különlegeseiről, akiknek jelszava (Servir sans faillir, vagyis kudarc nélkül szolgálni) ott virít a Bièvres-i főhadiszállásuk kapuja fölött. No és ezzel a mottóval hirdetik a speciális, korlátozott példányszámú RAID-karórát is, amelyet az S.T. Dupont cég készít, s bárki megveheti, akinek van rá 3890.- eurója.