A múltkorában kaptam egy olvasói levelet, amelyben Orsi felvetette, hogy szívesen olvasna egy olyan posztot, ahonnan az érdeklődők – legalább alapszinten – képbe kerülhetnének a szépen burjánzó amerikai bűnüldöző szervezetekkel. Úgy is fogalmazhatnánk: egy amerikai rendőrségi Who’s Who – természetesen könnyed blogstílusban.

Az ötletet jónak találtam, s most eljött az idő, hogy az erről szóló posztot a legilletékesebb közönség elé tárjam. Minden kiegészítésnek, pontosításnak és kritikának örülni fogok a kommentek között.

Az utóbbi évtizedek amerikai nagyfilmjei és sorozatai számtalan módon rányomták bélyegüket a hazai krimikedvelők általános tájékozottságára. Egy átlagos magyar CSI– vagy Bones-rajongó már készségszinten tisztában van a kihallgatási technikákkal, a DNS-töredékek elemzési módszereivel, a szétfröccsenő vércseppek, netán a bomlófélben levő holttestekben található rovarok által nyújtott információk jelentőségével, de néha pont az alapokkal vagyunk bajban: mi az, hogy sheriff, miért akkora az arcuk az FBI tagjainak, kik a US Marshals Service tagjai, mi a sajátossága a DEA-nek..? És akkor még nem beszéltünk az NYPD-ről vagy az LAPD-ről, a Texas Rangerekről vagy az NCIS-ről, hogy csak a közismertebbek közül emeljek ki néhányat.

Vágjunk akkor bele (első körben a szövetségi ügynökségeket vesszük számba), de előtte még gyorsan letisztázom, hogy nem törekedtem (nem is törekedhettem) teljességre, hiszen egy blogposzt keretei között tényleg csak a legfontosabb tudnivalók ismertetésére van mód. Persze benneteket a hozzászólásokban semmiféle korlát nem akadályoz. 

1.) Az FBI

Nem lehet mással kezdeni az amerikai szövetségi rendvédelmi szervezetek panoptikumát, mint a Szövetségi Nyomozó Irodával, a hírneves FBI-jal. Nos, ők a „szövetségi bűnüldöző hatóság” vagy „szövetségi nyomozó szerv” klasszikus példája: az Egyesült Államok teljes területén rendelkezik hatáskörrel (magyarul: az 50 tagállam mindegyikében + a fővárost magába foglaló District of Columbia szövetségi körzetben is intézkedhet), de (figyelem!) kizárólag szövetségi illetékességű bűnügyekkel vagy más hasonló esetekkel összefüggésben.

Az FBI (ezen a néven 1935 óta fut, a jogelőd szervezet még nélkülözte a „federal” jelzőt) az amerikai Igazságügyi Minisztériumhoz (Department of Justice) tartozik. A kiemelt bűnügyek felderítésén kívül hozzájuk tartozik a kémelhárítás is, ami azt jelenti, hogy az amerikai érdekek ellen fellépő idegen titkosszolgálati tevékenység, továbbá a hazai terrorelhárítás is az érdeklődésük homlokterében van. Ha tehát amerikai államtitkokat szeretnél kifürkészni, netán tömegpusztító fegyverekkel szeretnéd megzsarolni őket, esetleg Amerika-ellenes politikai csoportosulás tagja vagy, lelkileg készülj fel arra, hogy a Hoover-legényekkel találod magad szemben.

J. Edgar Hoover – az FBI ikonikus egykori főnöke, akiről a szervezet washingtoni központját is elnevezték, s akinek az életéről egy egészen tűrhető film is készült egy évvel ezelőtt.

Az Iroda tartja fenn az amerikai nagykövetségeken működő LEGAT-irodákat (Legal Attaché, vagyis jogi összekötő), amelyek gyakorlatilag azért felelősek, hogy a fogadó állam bűnüldöző szervezeteivel a kapcsolat lehetőleg olajozottan működjön. Ugyancsak ők felelősek például a külföldi rendőrök amerikai kiképzésével összefüggő feladatokért; ennek fényében rendszeresen fogadnak külföldi hallgatókat az FBI Akadémiáján a virginiai Quanticóban, de például a budapesti ILEA működtetésében is oroszlánrészt vállalnak.

Érdekesség, hogy létezik egy FBI Police nevű főosztálya is, ahol egyenruhások dolgoznak (a klasszikus FBI ügynök ugye alapból civilruhás, már ha a szinte kötelező öltöny-fehér ing-nyakkendő kombót civilnek tekintjük). Az FBI Police elsődleges feladata az objektumőrzés, vagyis ők fogják elkérni tőled a belépődet, továbbá ők ellenőrzik majd a csomagodat és a zsebeidet, ha a sors valamilyen okból kifolyólag mondjuk a főhadiszállásukra sodor.

Az összlétszámuk körülbelül 36 ezer fő, a portásoktól a nyomozókon és a különféle szakértőkön keresztül az igazgatóig. Ebből a számból 14 ezer a hivatásos állományú, 22 ezer a közalkalmazott, s évente úgy nyolcmilliárd dollárból gazdálkodnak. Egy egyszerű osztással megállapítható tehát, hogy az amerikai adófizetőknek évente és fejenként 222 ezer dollárjába kerül egy-egy FBI-alkalmazott.

Összehasonlításként: a Magyar Rendőrség körülbelül 46 ezer főből áll, éves költségvetése (2012) 230 milliárd forint, vagyis nagyjából egymilliár dollár. Visszaosztva ez fejenként ötmillió forint, vagyis 22 ezer dollár. Magyarra lefordítva: egy hazai rendőrre tízszer kevesebbet költ a magyar állam, mint egy FBI-alkalmazottra az USA.

Ugyanez a TEK-re vetítve: ott (internetes források szerint) kábé 800 fő dolgozik, éves költségvetése 13 milliárd forint körüli. Jöjjön az egyszerű matematikai művelet, melynek eredménye: egy TEK-es évente valamivel több, mint 16 millióba kerül, vagyis a Rendőrséggel történő arányosítás nagyjából 1:3,2-höz. Ha a Nemzeti Védelmi Szolgálatot (NVSZ) is megnézzük, ott egy főre évente 8,75 millió forintot költenek.

A félreértések elkerülése végett: ez nem értékítélet (vagy pláne politikai vélemény!) volt, csak játék a számokkal. Egy magasan képzett, jól felszerelt bevetési szakember, esetleg egy nyelveket beszélő, rutinos terrorfelderítő természetesen többe kerül, mint egy utcai járőr. No offense. A poszt végén egy kis táblázatban mindezeket a számokat ismét láthatjátok.

2.) A DEA

A második számú amerikai szövetségi bűnüldöző szervezet a Drug Enforcement Administration (nagyjából: Kábítószerellenes Hatóság).

Ők szintén az Igazságügyi Minisztérium alá tartoznak, s kifejezetten a mindenféle kábítószerek elleni fellépés a feladatuk. Persze nem a piti utcai dílerekre vagy a füvező fiatalokra hajtanak; fókuszpontjukban a drogokkal nagyban üzletelők, a szervezett bűnözők, a kábítószercsempészek és a nagykereskedők állnak.

Az FBI-hoz hasonlóan az itteni hivatásosok is az „ügynök” (agent) megnevezésre hallgatnak, s nekik sincs egyenruhájuk (még az öltönyösök száma is kevesebb, mint a Hoover-fiúk között). 1973-ban jött létre, két előző szervezet egybeolvasztásával. 11 ezren vannak, közülük ötezren ügynökök, a többiek közalkalmazottak (szakértők, adminsztratív személyzet, laborosok, stb.). Éves költségvetésük 2,5 milliárd dollár, s az előző pontban alkalmazott matematikai alapműveletet elvégezve kiszámítható, hogy fejenként szinte fillérre ugyanannyiba kerülnek, mint az FBI-os kollégáik, talán egy hangyányival többe.

USA-szerte 21 területi irodájuk van, s ők is rendelkeznek külföldi képviselőkkel, főleg olyan országokban, amelyek kábítószerügyi szempontból relevánsak. Ismereteim szerint Közép-Kelet-Európát a bécsi amerikai nagykövetségen található DEA-iroda fedi le.

3.) A US Marshals Service

Ez a legrégebben (1789 óta) működő jenki szövetségi rendészeti ügynökség, amely a legtöbb fejtörést okozza a magyar fordítóknak. A legtöbbször „rendőrbírói szolgálatnak” hallottam nevezni, s mivel nekem sincs jobb ötletem, egye fene, fogadjuk el. De az isten szerelmére, ne hívjuk „marsallszolgálatnak”, s a tagjait se „marsalloknak” (ahogyan azt már hallottam egyes filmekben), mert a marsall magyarul (és számos más nyelven) a legmagasabb katonai rendfokozatot jelöli (általában Európában és Ázsiában).

A marsalli aranycsillagot (a hagyományok szerint) csak háborúban lehet kiérdemelni (persze kivételek itt-ott előfordultak). Frankó marsall volt például Titó, Tuhacsevszkij, Mannerheim, Antonescu és Piłsudski.

A USMS egy erősen szakosodott szervezet. Legfontosabb feladata a szökött és/vagy körözött bűnözők felkutatása és elfogása, valamint a szövetségi tanúvédelmi program működtetése.

Bizonyos állami rendőrségek (például Texas, Kalifornia vagy New York) ugyancsak foglalkoznak tanúvédelemmel, de csak saját (vagyis nem szövetségi) nyomozások során. Minden olyan szövetségi ügyben, ahol szükség van tanúvédelemre, a rendőrbírók intézkednek, Alaszkától Floridáig.

Rendőrbírónak (vagyis marshal-nak) lenni kurvanagy megtiszteltetés ám, hiszen az egész USA-ban 100 alatt van a számuk! Igen, jól olvastátok, nem sajtóhiba: száz alatt (egészen pontosan 94-en vannak: minden szövetségi bírósági körzetben egy-egy). Csak hogy érezzétek a beosztás súlyát: minden marshalt az Egyesült Államok elnöke nevez ki és a Szenátus hagyja jóvá a kinevezését. Innen is látható, hogy egy igazi rendőrbíró (akikből az USA-ban kevesebb van, mint háromcsillagos tábornokból!) nem egy macskajancsi.

Akikkel a filmekben (például Raylan Givens-szel a Justified című kedvenc sorozatomban) találkozunk, s akik a valóságban a szökevények után erednek, vagy akik a tanúvédelmi program rettegő alanyainak szigorú arccal átadják az új okmányokat, nos ők a rendőrbíró-helyettesek (deputy marshal). Belőlük országosan úgy 2000 van (államonként átlagosan negyven), s az ő munkájukat segíti még további ugyanennyi rendőrbíró-nyomozó.

A USMS végzi a szövetségi elítéltek és rabok szállítását, s ők őrzik-védik a szövetségi bírósági épületeket is. Izgalmas részfeladatuk a repülőgépek biztonságának garantálása a levegőben: ilyenkor a fegyverrel ellátott „air marshal” utasnak álcázza magát, s azon van, hogy lehetőleg még azelőtt észrevegye a terroristát, mielőtt az kiszúrná őt.

A rendőrbírókkal minden bűnüldöző szervezet szeret jóban lenni, hiszen ők kezelik a szervezett bűnözőktől lefoglalt anyagi javakat is. Vagyis például ha egy maffiózótól a bíró elkobozza teszem azt a repülőgépét vagy a yachtját, ezt a USMS fogja vagy értékesíteni, vagy (a beérkező igények alapján) eldönti, hogy melyik rendészeti szerv kapja meg ezt meg további (hivatalos) használatra.

A USMS-nek 5700 alkalmazottja van, s évente másfél milliárd dollár a költségvetése. Látható, hogy Washington nem sajnálja tőlük a lóvét: fejenként 263 ezer dollárba fájnak.

4.) A BATFE

Az 1972-ben megalakult szövetségi bűnüldöző szervet a mai napig ATF-ként emlegetik (még a honlapja is ezzel a rövidítéssel operál), noha az új (teljesebb) neve már évek óta a Bureau of Alcohol, Tobacco, Firearms and Explosives (Alkohol, Dohány, Lőfegyverek és Robbanóanyagok Irodája). A magyarul kicsit esetlennek hangzó megnevezés tökéletesen lefedi az illetékességét és hatáskörét: minden olyan szövetségi ügy felderítése hozzájuk tartozik, amelyek középpontjában ezeknek a termékeknek az illegális birtoklása, előállítása vagy forgalmazása van. Láthatjuk, hogy az itteni ügynökök egy kicsit rendőrök, egy kicsit vámosok, egy kicsit illeték- és adóügyi szakértők is egyszemélyben. Még a szervezeti hovatartozásuk változása is ezt a furcsa, kicsit öszvérjelleget mutatja: harminc éven át a Pénzügyminisztériumhoz (Department of the Treasury) tartoztak, s csak az utóbbi években kerültek át az igazságügyhöz.

Minden olyan szövetségi ügybe hivatalból bevonják őket, amelyikben robbanóanyag vagy jelentősebb mennyiségű lőfegyver bukkan fel, s alapból övék a felderítés, ha szesszel vagy dohányáruval kapcsolatos a buli (és nem az országhatáron követték el; ez utóbbi esetben ugyanis a vámosok lesznek a hunyók).

Az ATF 4700 emberére 1,3 milliárd dollár jut évente. Ez fejenként 276000 dollárt jelent; a legmagasabb juttatás az összes amerikai szövetségi bűnüldöző szervezet közül.

5.) A USCBP

Mai listánk utolsó szereplője az amerikai vám- és határvédelmi szolgálat, a US Customs and Border Protection. A két szolgálati ágat (mármint a vámosokat és a határőröket) 2003-ban vonták össze egységes szervezetbe, amely napjainkban a Nemzetbiztonsági Minisztériumhoz (Department of Homeland Security) tartozik. Feladata nem gyerekjáték: a világ harmadik legnagyobb állama határainak ellenőrzése (az amerikai-kanadai határ közel 9000, az amerikai-mexikói pedig több, mint 3000 kilométer hosszú). Ott vannak a kikötőkben, a repülőtereken, a vámszabad területek körül, s ők azok, akikkel turistaként először találkozik az ember, ha az USA-ba látogat.

58 ezer munkatársából 45 ezer hivatásos, vagyis fegyveresnek minősül. Közülük 22 ezren klasszikus határőrizeti feladatokat látnak el. Ennek az óriás szervezetnek az éves bekerülési költsége 12 milliárd dollár, vagyis fejenként 207 ezret költenek rájuk.

Zárásként egy táblázatba foglalom az itt felsorolt öt legfontosabb amerikai rendészeti szervre vonatkozó alapadatokat, hogy könnyebb legyen összehasonlítani őket egymással, illetve a mieinkkel. A pénzeket mindenhol dollárban adom meg, a forint/dollár árfolyamot 230-nak vettem. A létszám- és költségvetési adatokat nyílt, szabadon hozzáférhető forrásokból szereztem.

És hogy a témához szorosan kapcsolódó kéréssel zárjam: szeretném, ha a kommentek között ajánlanátok a többi olvasónak olyan filmeket, könyveket, sorozatokat, amelyek – szerintetek – lehetőleg hűen (de legalább érdekesen) tükrözik a fent felsorolt amerikai rendészeti szervezetek (vagy ezek egyes tagjainak) életét, feladatvégrehajtását, munkamódszereit, satöbbi. Köszönöm.