Ha Belgiumban kószáltok, előbb-utóbb – már csak a nagy számok törvénye alapján is – rá fogtok futni legalább egy nagy csata helyszínére (lásd még a Belgium geostratégiai helyzete a történelemben című szemináriumunkon tanultakat). S az ilyen helyeken általában katonai temető is található.
Most az Ypres (flamandul Ieper) melletti első világháborús emlékműről, illetve a katonai temetőről mutatok pár fotót. Ez a nyugat-flandriai városka azzal írta be magát a hadtörténelembe, hogy egyrészt éveken keresztül itt néztek farkasszemet egymással a brit/francia csapatok a német ellenséggel (több csatát is vívtak a környéken, melyek során csak itt mintegy félmillió ember halt meg 
úgy, hogy a frontvonalak esetenként 200-300 méterrel mozdultak el; amint látható, a hülyének is megérte), másrészt itt vetették be először tömegesen a harci gázokat a Vaterland nevében.
A mustárgázt – diklórdietilszulfidot – azóta is kedveskedve yperitnek nevezik, de a klórgáz is megtette a magáét.
Ez itt a Menin Gate Memorial, vagyis az első világháborúban a környéken eltűnt brit katonák emlékműve. Figyelem: ezek nem a sima halottak, hanem azok, akiknek a holttestét sem sikerült fellelni.
54.896 név van felírva a főcsarnok falára. Több, mint Nagykanizsa vagy Hódmezővásárhely teljes lakossága.
Egyes neveknél apró kis szalagok jelzik, hogy a hozzátartozók, illetve a leszármazottak a mai napig el-eljönnek, megkeresik a nagyapa/dédnagyapa/üknagyapa nevét és odaragasztanak egy színes valamit.
Ettől nem messze, Passchendaele-ben a harcokban elesett 12 ezer katona földi maradványai nyugszanak, illetve további 35 ezer eltűnt brit katonára emlékeznek. Itt zajlott le az első világháború ötödik legvéresebb csatája, ahol az 1917 júliusa és novembere közötti ütközetek emberi veszteségeinek számát ötszázezer és kilencszázezer közöttire becsülik a különböző források.
Ha nem sikerült azonosítani a holttestet, egy ilyen fejfát kapott.
A felirat:
A Nagy Háború egyik katonája. Az Úr ismeri őt.
Vannak ám olyan fejfák is, amelyek a kereszt helyett félholdat, Dávid-csillagot vagy lótuszvirágot ábrázolnak.
Ez is mutatja, hogy a huszadik század legelejének brit hadserege legalább annyira multikulti volt, mint napjainkban a jenkiké.
Hogy valami könnyedebbel zárjam: a macskarajongók figyelmét felhívom, hogy Ypresben minden harmadik év májusának második vasárnapján megtartják a Kattenstoet nevű macskaparádét.
Illetve… nem is a macskarajongók figyelmét hívom fel, hanem inkább a macskagyűlölőkét, mert az ünnepség résztvevői arra a középkori szokásra emlékeznek, hogy a helyi édibédi cicus-micus-picusokat – boszorkánykapcsolatok megalapozott gyanújával – kidobták az óratoronyból.
Az idén volt, legközelebb 2015. május 10-én tessék feltétlenül arra menni. És a házikedvencet ne feledjétek otthon!
12 hozzászólás
1. minorkavidor — 2012-10-14 14:14
Szia, Tiboru!
„itt vetették be először tömegesen a harci gázokat a Vaterland nevében.”
Ez kicsit bonyolultabb. Noha a genfi és hágai konvenciók tiltották, de mindkét oldal gondolt a vegyi fegyverek bevetésére. Sőt ha igazságosak akarunk lenni már évszazadok óta próbálkoztak a vegyi hadviseléssel.
Először a franciák léptek. Érdekes módon nem a németek hanem- a te szűkebb szakterületeden- a bűnüldözés területén. A párizsi rendőrprefi ui. 1912-ben az alvilág elleni harchoz brómecetészterrel töltött kézigránatokat rendelt. Mikor a boche-ok megindultak a készletből 30 ezer darabot átadtak a hadseregnek, alkalmazásukra viszont nem került sor. A kézigránát létehozását a dr. Kling által vezetett kutatócsoport végezte.
A brómészter azonban használatban maradt, amit puskagránát formájában lőttek ki a németekre. A 30 ezer darabnyi mennyiséget francia műszaki csapatok lőtték ki 1914. augusztusában az argonne-i érdőnél.
A németek sem maradtak tétlenek. A fritzek október 27-én 10,5 cm-es lövegből ún. Ni-repeszgránátokkal lőtték a franciákat. Ezek a gránátok n-dianizidin port tartalmaztak. Mind a brómészter, mind az n-dianizidin az ún ingerlő gázok közé tartozik, hatásuk csekély, ezért más anyagokat kerestek. Amelyet a klorvegyületek formályában meg is találtak.
Az első „valódi” gáztámadást az Antant Hatalmak hajtották végre 1915.április 16-án, mégpedig gázlőszerrel! Ez a tény a minimum párhuzamos fejlesztést valószínűsít.
A németek első próbálkozása 6 nappal később április 22-én történt. Ez viszont palackos támadás volt. A 4.hadsereg XV.hadtestének műszaki ezrede, a Petersen-gázezred 6 km-es frontszakaszon 1600 db 40 kg-os és 4130 20kg-os klórgázzal töltött palackot épített be, majd a kedvező széljárást kihasználva engedett rá az antant-katonákra. Az AH vesztesége 5000 halott és 15 ezer sebesült.
Érdekes, hogy a fejlettebb módszert (gázlőszer) az antant vetette be (később a palackkal szemben ez nyert), -de a jobb eredmény és a gyengébb német propaganda miatt- a németeket tartják eme tömegpusztító fegyver első fegyver első alkalmazójának (az ún ABC-fegyverek közül a C létrehozójának). A németek végül nem tudták kihasználni a meglepi erejét, mert bármily furcsa magukat is meglepte a sikerük. Német részről Huber prof a Vilmos Császár Fizika-Kémia-Elektrokémia Intézet ( ma: Max Planck Intézet) igazgatója állt a kutások élén.
Az AH 6 nappal korábbi támadása egyébként totál kudarc volt.
A ypern-i (vagy ypres-i) csatákról. 3 is volt belőlük.
az 1 csata még 1914.október 14-től 1914.november 11-ig tartott. A németek célja, hogy a brit-belga csapatok kapcsolódási pontjánál áttörve nyomuljanak előre. Eredménye: az állásháború létrejötte 58.000 brit, 50.000 francia és 130.000 német a veszteség listán. Ehhez járult még a belga sereg 40%-a . A német támadás kudarcában fontos szerepet játszott a gátak megnyítása és ezáltal a terep elárasztása.
A 2.csata 1915.április 22-1915.május 25-e között zajlott le. A németeknek csak Ypren pereméig sikerült visszaszorítani a brit csapatokat. A hentesszámla végeredménye: 35.000 német és 60.000 AH veszteség.
A 3. csatára 1917. június 7-1917. november 6 között zajlott és Passendale elfoglalásával ért végett. Az eredmény: 8km mély és 16 km széles brit előrenyomulás. A hentesszámla itt volt a legnagyobb: 240. 000 brit és 200.000 főnyi német veszteség,
E csata érdekessége, hogy a június 7-i előtámadásban 76, míg a júlis 31-én megindult főtámadásban 200 tank volt jelen az induláskor.
2. tiboru — 2012-10-14 15:59
@minorkavidor:
Hú, köszönjük a minden várakozást meghaladó teljességű kiegészítést, amit még a hajdani hadtörténelem-tanárom is megirigyelhetne :-)
3. minorkavidor — 2012-10-14 18:49
Tiboru, lenne egy kérdésem:
a lemil esetében jön egy emilke, ha vki válaszol nekem, itt miért hiányzik?
4. tiboru — 2012-10-15 00:04
@minorkavidor:
Hát mert itt ilyen funkció (tudomásom szerint) nincs, de majd utánanézek.
5. Rókakígyó — 2012-10-15 08:48
Soknemzetiségű sírokért nem kell annyira messze menni. Sopronban, Bánfalván a polgári temető mellett megvan a kuk világháborús temető. Ott is vannak jócskán dávidcsillagos és félholdas sírkövek. Lótuszvirágosra nem emlékszem.
Sajna a cicákat és a madarakat, meg persze a kutyákat is szeretem. Igazi kő-papír-olló kivéve, hogy madarak ritkán esznek macskát. De mivel a madarakat leginkább, ezért otthon csak kutya van, meg madár (madár szigorúan a kertbe csalogatva). A cicák számának szaporodása katasztrófális hatással van a madár állományra. Brittaniában lefeleződött a madárállomány az elmúlt években. Azért bízom abban, hogy a cicákat az ünnepségen sem a toronyból vetik ki.:)
6. depapa — 2012-10-15 09:41
Talán ide kapcsolható az YPERIT nevezetű harci gáz is. Nagyapám testvére is idegen földben nyugszik, Doberdó, Visintini, Isonzó környékén. Nem volt még 30 éves sem. Katonatársa kivette zsebéből a fényképét -amelyet saját vére itatott át- és elküldte a szülőknek. Most is őrizzük. Üdv.depapa
7. ender — 2012-10-15 18:07
Itt írta a második ypres-i csata után John McCrae alezredes az In Flanders Field című versét, amivel egy elesett barátjától búcsúzott.
A nemzetközösségi országok lakói pedig a vers nyomán minden november 11-én, a Remembrance Day-en, illetve most már akár hetekkel korábban is kitűzik a pipacsot a mellükre, hogy az elesett katonákra emlékezzenek.
8. tiboru — 2012-10-16 18:46
Padi kért meg arra, hogy ezt a kommentjét betegyem. Szíves-örömest teszek eleget a kérésnek:
Az angol katonai temetoknel (a solymarit ismerem éloben, egyebet csak képrol) sokkal nyomasztóbb, „háborúellenesebb” élmény egy német katonai temeto, legalábbis az, amelyiket én láttam. Barna ko, zord erdo és hatalmas méret.
A legnagyobb német katonai temeto Nemetorszag hatarain kivul; Lommel, Belgium:
http://wikimapia.org/#lat=51.188684&lon=5.3062034&z=16&l=0&m=b&search=lommel%20cemetery
(Kepek a panoramion, pl. ez: http://www.panoramio.com/photo/1414747)
Padi
9. szvoboda — 2012-10-25 23:03
Témába vágó zene: http://www.youtube.com/watch?v=c20-fm_WNew
10. szmety — 2012-12-01 16:52
@szvoboda:
másik muzsika, a téma ugyanaz, eredeti képekkel:
http://www.youtube.com/watch?v=l2hpVBH8JOM
11. kecske — 2013-01-19 22:10
Volt szerencsém nemrég pár katonai temetőt látni a holland-német határ közelében, egy bizonyos Market Garden hadművelet kapcsán elesett kanadai és német katonák nyughelyét. Nagyfokú rend, tisztaság,és sűrű látogatottság jellemzi annak ellenére hogy némelyik elég jól el van dugva. találtam pár emlékhelyet is, bár ezeket sem nagyon táblázzák ki.
12. lucky — 2013-03-12 14:42
Átutazóban Montenegró felé útba ejtettem Szarajevót. Kakanj felől érkeztem,egy széles völgyben fut az út. A völgyet határoló lankás dombok tején erdő, oldalán megművelt és műveletlen területek váltakoznak némi fehér csíkokkal.Közelebb érve kiderül, hogy a fehér csíkok kopjafás részek. A kopjafák elszórva vannak, nem sorokban…
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.