Az alábbiakban (az első rész után) a norvég fegyveres erőkről szóló hadseregismertetőnk második felvonását böngészhetitek, s többek kérésére kifejezetten felhívom a figyelmet, hogy ez a poszt eddig máshol nem jelent meg, legalábbis nem ebben a tér-idő kontinuumban, tehát maximum a Sliders-csapat olvashatta, egy különösen jól sikerült csúszás után.

Norvégia abban a szerencsés helyzetben van, hogy nemcsak szárazföldi területe, hanem tengerpartja és igen kiterjedt tengeri érdekszférája is van (az ezzel kapcsolatos, és Oroszország Anyácskával fennálló nézeteltéréseiről az első részben olvashattatok). Ez automatikusan azt is jelenti, hogy az ország a szárazföldi erőkön kívül egy combos haditengerészettel is rendelkezik. Gondolom, senkit nem sokkolok azzal, ha elmondom, hogy Norvégiának még légtere is van, ergo légiereje is.

• Minden ellenkező híresztelés ellenére légterünk nekünk is van, mert ezt nem lehet ellopni, de a Magyar Légierőről, annak jelenlegi állapotáról most inkább ne beszéljünk…

Szóval a Forsvaret (a norvég véderő) három haderőnemből, plusz egy bónuszként funkcionáló Nemzeti Gárdából áll; több helyen az olvasható, hogy a Parti Őrség (Kystvakten) különálló haderőnem, de ennek ne dőljetek be, hiszen ők minden szempontból a Haditengerészet alá tartoznak.

Mielőtt ezekkel részletesen foglalkoznánk, pár általánosságot még el kell mondanunk, mert sajnálatos módon kimaradtak az első részből.

Először is szögezzük le, hogy Norvégia nem engedte meg magának azt a luxust, hogy szüneteltesse a behívásokat. Nem bizony: évente mintegy 10.000 (tizenkilenc év körüli) fiatalember jelenik meg a sorozóbizottságok előtti orvosi és fizikai-pszichikai vizsgálatokon, hogy elkezdhesse a 19 hónapos sorkatonai szolgálatát. Nem kell megijedni, mert ebből a kövér másfél évből egyhuzamban csak 12 hónapot kell leszolgálniuk, a maradék hetet az elkövetkezendő 24 évben (a sorkötelezettség a 44. életévig tart). Rendszeresen rendeznek pár hetes továbbképzéseket, ahol a hajdani katonáknak alkalmuk nyílik arra, hogy három-ötévente egyrészt új fegyverekkel, haditechnikával, módszerekkel, satöbbivel ismerkedjenek meg, másrészt pedig arra, hogy (az idegesítő családtagoktól ideiglenesen megszabadulva) zord férfitársaságban hódoljanak a világ talán legdrágábban mért alkoholjainak.

Az ominózus hét hónapot (bölcsészeknek és kommunikációs szakértőknek: 19 – 12 = 7) a már említett Nemzeti (Honi?) Gárda (a Heimevernet) kebelén belül is lehet teljesíteni – erről majd a vonatkozó bekezdésnél kicsit bővebben.
2009 óta a nők is kötelező módon részt vesznek a sorozáson; katonai nyilvántartásba veszik ugyan őket, de számukra a katonai szolgálat (egyelőre?) önkéntes.

Lássuk akkor a már beharangozott haderőnemeket.

1.) Szárazföldi csapatok (Hæren)

Itt per pillanat (2011 januári állapot) 12 ezer fő hivatásos katona és 4.000 fő polgári alkalmazott szolgál, akikhez hozzá kell számítani az évente cserélődő mintegy 8-9 ezer sorozott állományút. Azt már említettük, hogy az utóbbi 20 évben elég komoly érvágásokon (értsd: létszámcsökkentésen) mentek keresztül, aminek olyan nagyon azért nem örültek.

Azért hogy olyan rettenetesen ne sajnáljuk őket, lássuk csak, milyen haditechnikával rendelkezik a két megmaradt dandár (a nemes egyszerűséggel csak Északi Dandárnak nevezett harci, és a 6. Kiképző-Gyakorló Dandár), és az öt önálló zászlóalj:

– 52 darab Leopard-2, valamint 8 darab Leopard-1 harckocsi (ez utóbbiakat hamarosan lecserélik az előbbi típusra);
– 110 darab CV-9030-as típusú, 30 milliméteres Bushmaster gépágyúval felszerelt lövészpáncélos;
– 40 darab műszaki-utász harcjármű
– 500 darab M-113-as páncélozott szállító harcjármű;
– 40 darab M-109-es önjáró löveg;
– 40 darab 81 milliméteres aknavető;
– 100 darab FGM-148 Javelin vállról indítható páncéltörő rakétaindító
– 30 darab BGM-71 TOW páncéltörő rakétaindító
– 80 darab Eryx páncéltörő rakétaindító

A harcászati szintű alakulatok továbbra is a zászlóalj-század-szakasz klasszikus triászába szerveződnek. Az egyéni fegyverzet gépkarabély-kategóriájában a Heckler & Koch G36-osa vív szoros harcot a Diemaco C8-cal (én a HK-t választanám, de engem sose’ kérdeznek…), a különleges alakulatok pedig a SIG 552-esre esküsznek. Maroklőfegyverekből a hazai gyártmányú P-80-as játszik (ez a Glock 17 norvég változata), és szállítás alatt áll egy kétezer darabos HK45-ös megrendelés is.

A szárazföldi csapatokhoz tartozik az öt norvég különleges alakulat közül kettő. Hogy tipikusan magyar kisebbrendűségi érzéseink csillapodjanak, elmondom, hogy ott fent északon se feltétlenül normálisak a döntéshozók, tudniillik van egy különleges egység, amelyik közvetlenül a miniszter alá tartozik (a 300 fős Forsvarets Spesialkommando), s egy másik, amelyik a szárazföldi csapatok főparancsnokának jelent (Hærens Jegerkommando; ők mintegy kétszázan vannak). Hogy még cifrább legyen, mindkét társaság ugyanabban a laktanyában nyert elhelyezést (az Elverum melletti Rena leir támaszponton), nagyjából ugyanazok a feladatai, és ebből kifolyólag állandóak köztük a hatásköri és illetékességi viták… Az indulatok mérséklése érdekében 2010-től megpróbálják összefésülni a két alakulatot (egységes kiképzés, közös gyakorlatok), de mindeddig fékezett habzású sikerrel.

Nem hagyhatjuk említés nélkül a világhírű norvég kiképzőközpontot (Forsvarets Vinterskole), ahol kifejezetten a sarkvidéki és különösen hideg éghajlatú körülmények közötti hadviselés fogásait oktatják, s nem kizárólag a hazai érdeklődőknek, hanem a NATO és a partnerországok válogatott katonáinak is.

• Olyan magyar katonákról nem tudok, akik itt jártak volna, de ez még védhető is, hiszen egy átlagos honvédünk (statisztikailag) csak akkor kényszerülhet arra, hogy jégmezőn vagy derékig érő hóban küzdjön meg az ellenséggel, ha valaki a szombathelyi szánkódombon bekapcsolva felejtené a hóágyút.

2.) A Norvég Haditengerészet (Sjøforsvaret)

A legrégebbi norvég haderőnemnek minősül, hiszen már a késői viking (korai középkori) korszakban létezett a leidang intézménye, ami nem volt más, mint egyfajta (többé-kevésbé önkéntes alapon nyugvó) nemzeti gárdaszerűség. Ennek az volt a lényege, hogy a norvég parasztok időről időre (általában június végén) összeálltak, hátrahagyták a földművelést, az állattenyésztést, a zsörtölődő asszonyokat és az üvöltő gyerekeket, majd hajóra szálltak és tettek pár kört a fjordok mentén, egyrészt egy kis rablással és közelharccal színesíteni a dolgos hétköznapokat, másrészt pedig elrettenteni az ellenséges dán és/vagy svéd hajókat.

A jelenlegi létszám 2900 hivatásos és 900 polgári alkalmazott, akikhez évente hozzászámolhatunk mintegy ezer sorozott állományú ifjút.

A hajóállományuk öt Nansen-osztályú fregattból, hat Ula-osztályú diesel-elektromos tengeralattjáróból, kilenc Skjold-osztályú korvettből, kilenc aknaszedő és négy műszaki-logisztikai támogató hajóból áll. A tengeralattjáróikat hamarosan (úgy értem: pár éven belül) lecserélik a Kockums német-svéd hajóépítő konzorcium A26-osaira.

Ne feledkezzünk meg az ugyancsak a haditengerészethez tartozó királyi yachtról, az 1600 tonna vízkiszorítású Norge-ről, amely (a dán mellett) a még rendszeres használatban lévő két európai királyi yacht egyike.

Az első részben említettük a haditengerészeti különleges erőket, a Marinejegerkommandoen-t. Nos, ők a bergeni és a harstadi támaszpontok környékén szoktak felbukkanni, és igencsak kemény csávók. Full kiképzésük 22 hónapig tart; innen is láthatjuk, hogy kizárólag hivatásosok lehetnek a tagjai. Minden olyan esetben őket mozgósítják, amikor az északi-tengeri kőolajfúró-tornyok biztonságát bármi veszélyezteti (terrortámadás, környezetvédők, veszett jegesmedvék és fókák, satöbbi).

2.1.) Pár szót a norvég parti őrségről (Kystvakten), akik a haditengerészet részét képezik ugyan, de 1977 óta (amikor létrehozták őket) mégiscsak saját testületi identitással rendelkeznek.

Elsődleges feladatuk a norvég érdekeltségű felségvizekre betévedő, és az ottani halállományból engedély nélkül meríteni kívánó külföldi hajók ellenőrzés alá vonása. Ehhez jelenleg 23 nagyobb és mintegy ötven kisebb járőrhajójuk van, amelyek két régiós parancsnokságba szervezve idegesítik a galád orvhalászokat: az Északi Parancsnokság (Harstad központtal), valamint a Déli Parancsnokság (Haakonsvernben).

A hetvenvalahány darab járőrhajó (és a körülbelül tucatnyi helikopter) talán rengetegnek tűnne a városligeti csónakázó tavon, talán még a Balatonon is, de emlékeztetem a tisztelt olvasóközönséget, hogy a norvég kizárólagos gazdasági tengeri övezet alsó hangon is mintegy 2,3 millió négyzetkilométer.

• Azoknak mondom, akik rendszeresen hiányoztak földrajzórákról: ez úgy 25 (huszonöt) magyarországnyi terület, vagy másként: több, mint négy franciaországnyi nyílt tenger.

Az egyfajta norvég tengerészgyalogságnak minősülő, a parti őrséghez tartozó és zászlóaljnyi erőt képviselő Kystjegerkommandoen („parti vadász-parancsnokság”) 22 darab CB-90-es őrnaszáddal cikázik fel s alá a partok mentén.  Annyit még tegyünk hozzá, hogy ezek a srácok felelősek a haditengerészeti létesítmények védelméért, de az sem meglepő, ha fel-felbukkannak a kereskedelmi kikötőkben is és olyan szúrós szemmel néznek, amire csak talpig felfegyverzett katonák képesek. Teljesen ISTAR-jellegű harci kiképzést kapnak – aki nem tudja, hogy ez mit jelent, kénytelen lesz visszalapozni az első rész végéhez.

3.) A Norvég Légierő (Luftforsvaret)

Egy olyan országban, amelynek északkelet-délnyugat irányban mért hosszúsága meghaladja az 1500 kilométert, a légierő elengedhetetlen. Létszámát tekintve a legkarcsúbb haderőnem; alig 1800 fő szolgál a hét légitámaszpont valamelyikén. Harci eszközökkel eléggé el vannak eresztve; magyar pilóták lehetőleg ugorják át a most következő felsorolást, mert a hirtelen megemelkedő vérnyomás rombolja a vérereket és eszméletvesztést, valamint (főleg a hajózó állomány tagjainak sorában) gutaütést idézhet elő.

– 57 darab F-16 Fighting Falcon típusú vadászbombázó (47 darab F-16 AM, 10 darab F-16 BM)
– 6 darab P-3 Orion típusú tengeralattjáró-vadász
– 6 darab C-130 Hercules típusú szállítógép (ezeket pár éven belül ugyanennyi darab Airbus A400M-mel akarják lecserélni)
– 3 darab DA-20 Jet Falcon típusú, elektronikus hadviselére szolgáló gép
– 16 darab Saab MFI-15 Safari típusú kiképzőgép
– 50 darab helikopter (12 darab Sea King, 18 darab Bell 412, 6 darab Westland Lynx, 14 darab NH-90).

2016-től kezdve az F-16-osokat fokozatosan elkezdik majd lecserélni F-35 Lightning II-ekre. A norvégok (a NATO keretein belül) hat F-16-os géppel részt vesznek a Líbia felett elrendelt repülési tilalmi zóna ellenőrzésében.

A Luftforsvaret élen jár a nemek közötti egyenlőség elméletének gyakorlatba történő átültetésében is; számos női pilótájuk van az F-16-osokon. Szomorú aktualitás, hogy Norvégia első női pilótája, az 53 éves Siri Skare alezredes szűk két hete vesztette életét Afganisztánban egy tálib támadás nyomán, ahol fegyvertelen tanácsadói beosztásban dolgozott az ENSZ égisze alatt.

• Alezredes asszony, nyugodjál békében!

4.) A Honi Gárda (Heimevernet)

Az 1940-es német invázió tanulságai élénken éltek az oslói döntéshozók agyában, s a norvég kormány (katonapolitikusok, hadtörténészek és védelmi szakértők véleménye által megtámogatva) 1946-ban döntött úgy, hogy a szokványos haderőnemek mellett az országnak szüksége van egy svájci („milícia”) típusú, bármikor mozgósítható véderőre is, amelynek tagjai akkor dobják el a vodkásüveget és ragadnak kaszát-kapát, amikor a hon tényleg veszélyben van. Idegen hatalmak támadása esetén tehát a HV területvédelembe kezd, aktív és kreatív módon felhasználva szűkebb környezetük minden földrajzi és egyéb adottságát. A védekezés kifejezetten gerilla-hadviseléssel történik, az ellenséges csapatok folyamatos cseszegetésén, robbantgatásokon, merényleteken, különféle szabotázsakciókon és más hasonló módszereken keresztül.

A rendszert elsősorban természetesen a szovjetek esetleges támadása ellen találták ki, de a hidegháború végeztével sem számolták fel. A HV keretein belül nem csak újoncokat képeznek ki, hanem a kötelező katonai szolgálaton  már átesett obsitosok harckészültségének fenntartását is vállalják, s nem utolsósorban a nemzet társadalmi kohézióját is elősegítik.

A már említett 2008-as hadseregreform a HV-t is érintette. Létrehoztak négy területi parancsnokságot (ezeken belül 13 védelmi körzetet, úgynevezett Heimevernsdistrikt-et). Minden körzetnek vannak saját fegyver-,  lőszer- és üzemanyag-raktárai, laktanyái, katonai járművei, valamint könnyű tüzérsége.

A HV állandó létszáma meglepően kicsi: mindössze 1700 főállású hivatásosa van, de szükség esetén 24 órán belül további 6.000, 48 órán belül 12.000, 72 órán belül 25 ezer norvég katonaviselt ragadná magához a lezsírozva váró személyi fegyverzetét és kezdené a partizánháborút. 2010-es adatok szerint a HV összesen mintegy 65 ezer főt tudna mozgósítani.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=UHSaRbcOuYo&w=580&h=478]

Azt már eddig is láthattuk, hogy a norvégok imádják a különleges alakulatokat, ezért nem meglepő, hogy a HV-nek is van hasonlója: ez az Innsatsstyrke (kábé: bevetési erő). Ezt a mintegy 150 fős speciális alegység olyan egykori katonákból áll, akik a már felsorolt valamelyik specforsznál szolgáltak, onnan vagy kiöregedtek, vagy más okból távoztak, de a korábban elsajátított különleges képességeket nem szeretnék parlagon heverve hagyni. Ily módon a HV is rendelkezik mesterlövészekkel, harctéri felderítőkkel, harci búvárokkal, ejtőernyősökkel, rohammentősökkel, kutyásokkal és tűzszerészekkel.

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a norvég katonáknak nem igazán kell amiatt szoronganiuk, hogy hazájuknak szüksége van-e rájuk. NATO-tagok ugyan, de nem hanyagolják el a saját haderő fejlesztését, és nem kábítják azzal a hazai közvéleményüket, hogy ha szar kerül a palacsintába, majd a Szövetség megvédi őket. Nekünk itt, ebben a huzatos Köztes-Európában úgy látszik, csak ennyi marad: csöpögő nyállal néha olvasni egyet s mást arról, hogy a világ boldogabbik felén a dolgok másként mennek – és meggyőződésem, hogy nemcsak azért, mert máshol több a lóvé, vagy szőkébbek a csajok…