Az első részben megismerkedtünk Kitty Schmidt előéletével, a harmincas évek Berlinjének érzékiségtől lucskos légkörével, valamint Heydrich és Schellenberg eszmetársak eltökéltségével a Birodalom belső biztonságának garantálását illetően.
Lássuk, hogyan folytatódott a náci bordélyház története.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az elmúlt napok fajsúlyos posztjai után következzék egy kicsit könnyedebb (mondhatni pikánsabb) téma: (fél)meztelen, készséges nők, márkás italok, vöröses fény, süppedős szőnyegek, diszkrét zene, nyikorgásmentes ágyak.
De hát ez nem egy szexblog! – kiálthattok fel, teljesen jogosan. Hát nem – mondom én nyugtatóan -, hiszen a rejtett mikrofonokat még nem említettem.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy olyan kényes témáról fogunk ma értekezni, amely bizonyos szempontból még a konteóblogon is szerepelhetne. Elvégre mi is lehetne izgalmasabb, mint kitalálni, hogy kik, miért és hogyan tüntethettek el az elmúlt ötven évben jó pár atombombát..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A kezembe akadt egy régesrégen ajándékba kapott svájci bicska, innen az ötlet, hogy egy poszt keretein belül terjesszek egy kis ismeretet, hiszen a zsebkés elég fiús dolog ahhoz, hogy egy katonás blogban szerepeljen, arról nem is beszélve, hogy az egész világ katonai bicskaként hivatkozik rá.
Reméljük, hogy a közelgő húsvéti ünnepekre nagyon sok fiúgyerek, apa, férj, nagyapa, homo-, hetero-, transz- és aszexuális barát kap majd ajándékul svájci bicskát. Mivel a magyar fejekben elég nagy a kavar a helvét ármádia nevével fémjelzett eszközzel kapcsolatban, úgy gondoltam, önzetlenül segítek tisztába tenni egy-két dolgot.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A melegekről (pontosabban: a homoszexuális férfiakról) a közvélekedésben számtalan téves sztereotípia uralkodik. Ezek egyike, hogy túlhangsúlyozott feminin tulajdonságaik eleve alkalmatlanná teszik őket a katonáskodásra.
A thébai Szent Csapat csattanós ellenpéldája a fenti vélekedésnek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor 1986. október ötödikén a londoni The Sunday Times (Mordeháj Vanunu izraeli technikus azóta is tisztázatlan eredetű lelkiismereti rohamának következtében) exkluzív fotókkal illusztrálva világgá repítette a hírt, mely szerint a zsidó állam „nukleáris arzenállal” rendelkezik, valójában senki nem lepődött meg, talán csak a Sin Bét. De ők nagyon.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A francia köztársasági elnök (többek között részbeni magyar származása okán) megkülönböztetett figyelemben részesül idehaza; politikájának a magyarok között is számos ellenzője, ugyanakkor legalább ennyi lelkes híve van. Ellentmondásos személyiség, akinek minden döntése két részre szakítja a francia közvélekedést.
18 évvel ezelőtti szerepvállalása egy súlyos túszügyben azon kevés megnyilvánulása közé tartozott, amely előtt még ellenségei is kénytelenek voltak fejet hajtani.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A közép-amerikai államok (közös nyelvükön, egymással szétválaszthatatlanul összefonódó történelmükön, egy tőről fakadó kultúrájukon, továbbá kétségkívül bombázó benyomást keltő, általában legalább három fő rassz legjobb jegyeit kihívóan magukon viselő nőikön kívül) még egy lényeges dologban hasonlítanak: az irreális mértékű, futball iránti rajongásukban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Valamikor az időszámításunk szerinti harmadik század hetvenes éveiben (amikor – bármennyire is fáj ez török barátainknak – fél Kis-Ázsiában görögül beszéltek) élt a Római Birodalom Kappadókia nevű tartományában egy keresztény család (biztos több is élt, máskülönben nagyon unatkoztak volna a vasárnapi mise alatt, de mai posztunkban csak az egyikkel foglalkozunk).
Blogunk tervezett témakörei (valamint a bloggazda monomániái) között a rendvédelemis szerepel, de eddig meglehetősen elhanyagoltuk ezt a területet a military kedvéért. Itt az idő, hogy még az arányok végzetes felborulása előtt orvosoljunk valamit eme hiányosságunkból. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A közismert, és egészen a történelem előtti időkig visszavezethető mondás szerint egy igazi férfinél mindig van kés és tűzkő. Az ipari forradalom valamit finomított a dolgon, s mára a szükséges eszközök zsebkéssé, illetve öngyújtóvá lényegültek át (már ha az ugyancsak szükséges, de sajnos sokkal ritkább platina hitelkártyát nem számítjuk harmadik kötelező elemnek; és akkor hol van az óvszer, amit egyik barátunk – más témában, ámde roppant helyesen – fontosnak tartott megemlíteni?).
Férfiemberek lévén, militarista blogunkban – a svájci bicska után – most górcső alá vesszük az összetéveszthetetlen hangú dupla kattintást, az öngyújtók Volkswagenét, az emblematikus Zippót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az életben (meg egyes iskolákban) ugye mindenki azt tanulta, hogy a törvényes erőszak monopóliumával az állam rendelkezik, s ezt a kifejezetten ilyen célból létrehozott és fenntartott szervezetein (például a rendőrségen, hadseregen vagy a tökösebb titkosszolgálatokon) keresztül gyakorolja (hogy a bevállalós budapesti Közterület-felügyeletről ne is beszéljünk). Aki ezt a szabályt – ilyen vagy olyan okból – nem fogadja el és privát kézbe veszi akár a jogszolgáltatás, akár a háborúskodás egyik-másik szeletét, normát sért vele, amit alkalomadtán még büntetnek is.
Sokat gondolkoztam, hogy bevállaljam-e ezt a posztot, hiszen bolygónkon – a francia Idegenlégión kívül – talán nincs még egy olyan katonai egység, amelyről ennyit írtak volna, mint róluk. Aztán hallottam, hogy Chuck Norris pont holnap lesz 71 éves, úgyhogy döntöttem: blogunk ennyivel tartozik neki. Százezer információ kimaradt, tízmillió kiegészítés is jogos lenne. Aki úgy érzi, a kommenteknél hozzájárulhat a poszt tartalmasabbá tételéhez; Chuck biztosan hálás lesz neki.
Izrael, s ezen belül a zsidó állam hadserege kiemelkedő helyen található minden olyan szakember (és laikus) érdeklődési körében, aki (bármilyen okból) a különböző speciális egységekkel foglalkozik. A zsidó különlegesek múltja és jelene joggal kelti fel a terület iránt érdeklődők figyelmét. Régi olvasóink többször kinyilvánították, hogy szívesen olvasnának róluk, s a szerző most régi tartozását rója le ezzel a poszttal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A német katonai ejtőernyősök története furcsamód egy rendőri alakulattal kezdődik: 1935-ben az akkori porosz belügyminiszter (bizonyos Hermann Wilhelm Göring – van-e hadtörténelem iránt érdeklődő, ki e nevet nem ismeri?) úgy gondolja, létrehoz egy olyan bevetési egységet (a tőle már akkor megszokott szerénységgel Landespolizeigruppe Hermann Göringnek nevezi el), amelynek tagjai ejtőernyős alapkiképzésben is részesülnek. Kicsit később a spanyol polgárháborúban lesz alkalmuk gyakorolgatni.Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt a kiutazásom előtt felelősen megígértem, albániai kiruccanásunk során folyamatosan szem előtt tartottam a blog olvasóinak érdeklődési területét, s igyekeztem olyan látnivalókat is feltérképezni, amelyekről feltételezhető, hogy egy katonai-rendvédelmi irányultságú közönségnek is csemegét jelentenek.
A fentiek értelmében mai posztunkban a híres-neves albániai bunkerekről mesélek nektek, jócskán meghintve fotókkal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
