Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda talán a világ legismertebb bűnüldöző szervezete. Sokak szerint méltán vívta ki magának ezt a renomét, mások szerint jelentős púder takarja a látszatnál szikárabb valóságot, de ez a poszt most nem vindikálja magának a jogot, hogy ebben a kérdésben egyértelmű állást foglaljon, csak egy-két emléktárgyat és szubjektív történetet szeretnék nyilvánosan megosztani veletek, amelyek az FBI-jal (FBI-vel?) kapcsolatosak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múltkor a Tiborublog pár törzsolvasójával folytatott sörözéses beszélgetés során az érintettek meggyőző többséggel döntöttek úgy, hogy blogunk „Kémek és hírszerzők” sorozatának legújabb posztjában arról az emberről szeretnének megtudni valamicskét, aki (többek között) létrehozta a világ talán leghíresebb és legnagyobb múltú magándetektív-irodáját. Mivel létezésünk egyik alaptétele a demokrácia, íme Allan Pinkerton élete és munkássága.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha már szó esett Quantico-ról, nem hagyhatom ki az FBI első igazgatóját, akiről a minimum, ami elmondható, az az “ellentmondásos” jelző. És még finom voltam.
Itt és most nem fogom felvázolni az életpályáját (egyszer talán kicsit részletesebben is foglalkozunk vele), csak pár mondatot szabadítok olvasóinkra, ezzel is tágítva amúgy is eszméletlenül széles látókörüket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sokat gondolkoztam, hogy bevállaljam-e ezt a posztot, hiszen bolygónkon – a francia Idegenlégión kívül – talán nincs még egy olyan katonai egység, amelyről ennyit írtak volna, mint róluk. Aztán hallottam, hogy Chuck Norris pont holnap lesz 71 éves, úgyhogy döntöttem: blogunk ennyivel tartozik neki. Százezer információ kimaradt, tízmillió kiegészítés is jogos lenne. Aki úgy érzi, a kommenteknél hozzájárulhat a poszt tartalmasabbá tételéhez; Chuck biztosan hálás lesz neki.
