Az amerikai hadsereg ejtőernyős fegyvernemének nemcsak a születése napját, de óráját is pontosan lehet tudni: 1940. július elseje, hétfő reggel 07.00 óra; a Georgia állambeli Fort Benning kiképzőbázis fellobogózott alakulóterén a 29. Gyalogos Hadosztály ott felsorakoztatott 50 emberének (48 sorállományúnak és két tisztnek) ünnepélyes parancsismertetést tartanak, melynek értelmében létrejön a US Army első, kísérleti ejtőernyős szakasza.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Folytatjuk az amerikai rangerektől szóló írásunk második részével, amelyben a koreai háború utáni időszakkal foglalkozunk, kitérve pár olyan konkrét háborúra is, amelyből az erdőkerülőkből lett különlegesek derekasan kivették a részüket.
Ugye emlékszünk még az első részből, hogy a második világháború után a ranger-alakulatokat feloszlatták, majd a koreai háború első évében ismét létrehozták? Nos, legyetek erősek, mert olyat mondok, amit kétszer is el fogtok olvasni, mert annyira hihetetlen lesz.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Blogunk szorgalmas olvasói tudják, hogy az amerikai hadsereg sohasem szűkölködött különleges alakulatokban: mi is írtunk már a Delta Force-ról meg az ernyősökről, a többiek is fenn vannak a listán, úgyhogy lelkiismeretünk majdnem tiszta.
Azért csak majdnem, mert mindeddig kimaradt a US Army talán legpatinásabb alakulata, akik egyfajta katonai arisztokráciaként egészen a XVII. századig tudják visszavezetni fegyvernemi családfájukat, s akikről legalább annyi történet forog közszájon, mint a nagy vetélytársakról.
Igen, itt az ideje, hogy a rangerek is kapjanak két posztot a Tiborublogon. Reméljük, nem bánjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az amerikai polgárháború utolsó napjaiban, amikor a Konföderáció legelvakultabb hívei számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a déli államok visszavonhatatlanul vesztésre állnak, a fajelmélet és a rabszolgatartás meggyőződéses harcosainak maroknyi (állítólag mindössze hatfős) csoportja elhatározta, hogy a győztes Unióval szemben titkos gerillamozgalmat hoz létre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Te mekkora összeget lennél hajlandó feltenni egy fogadáskor arra a forgatókönyvre, hogy a világ (egyik) szuperhatalmának legbefolyásosabb és anyagiakkal bőven eleresztett titkosszolgálata évtizedeken keresztül megpróbál eltenni láb alól egy külföldi politikust, de kísérletei rendre kudarcba fulladnak?
Fidelt az amerikai sajtó sokáig paranoid, feltűnési mániában szenvedő keljfeljancsinak tartotta, aki kataton monotóniával ismételgeti: engem meg akarnak gyilkolni, engem meg akarnak gyilkolni, engem meg akarnak gyilkolni… Aztán szép csendesen elkezdtek szivárogni az információk, s kiderült: Kuba első számú embere tökéletesen tisztában volt a tényekkel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A BlogRepublik (és ezen belül a Tiborublog) olvasói természetesen üdítő kivételek, de rajtuk kívül mindenki más nyitott már ki olyan levelet, amelynek nem ő volt a címzettje, olvasott el olyan emailt, amelyet nem neki írtak.
A kíváncsiság a legősibb emberi tulajdonságok egyike, és még magánszemélyek is nagyon nehezen tudnak úrrá lenni rajta, a kormányzati szervezetekről nem is beszélve.
Ma az egyik legkíváncsibb nemzetközi szervezetről, a hírszerzés csúcsragadozójáról fogunk mesélni nektek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy olyan kényes témáról fogunk ma értekezni, amely bizonyos szempontból még a konteóblogon is szerepelhetne. Elvégre mi is lehetne izgalmasabb, mint kitalálni, hogy kik, miért és hogyan tüntethettek el az elmúlt ötven évben jó pár atombombát..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A közismert, és egészen a történelem előtti időkig visszavezethető mondás szerint egy igazi férfinél mindig van kés és tűzkő. Az ipari forradalom valamit finomított a dolgon, s mára a szükséges eszközök zsebkéssé, illetve öngyújtóvá lényegültek át (már ha az ugyancsak szükséges, de sajnos sokkal ritkább platina hitelkártyát nem számítjuk harmadik kötelező elemnek; és akkor hol van az óvszer, amit egyik barátunk – más témában, ámde roppant helyesen – fontosnak tartott megemlíteni?).
Férfiemberek lévén, militarista blogunkban – a svájci bicska után – most górcső alá vesszük az összetéveszthetetlen hangú dupla kattintást, az öngyújtók Volkswagenét, az emblematikus Zippót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az életben (meg egyes iskolákban) ugye mindenki azt tanulta, hogy a törvényes erőszak monopóliumával az állam rendelkezik, s ezt a kifejezetten ilyen célból létrehozott és fenntartott szervezetein (például a rendőrségen, hadseregen vagy a tökösebb titkosszolgálatokon) keresztül gyakorolja (hogy a bevállalós budapesti Közterület-felügyeletről ne is beszéljünk). Aki ezt a szabályt – ilyen vagy olyan okból – nem fogadja el és privát kézbe veszi akár a jogszolgáltatás, akár a háborúskodás egyik-másik szeletét, normát sért vele, amit alkalomadtán még büntetnek is.
Sokat gondolkoztam, hogy bevállaljam-e ezt a posztot, hiszen bolygónkon – a francia Idegenlégión kívül – talán nincs még egy olyan katonai egység, amelyről ennyit írtak volna, mint róluk. Aztán hallottam, hogy Chuck Norris pont holnap lesz 71 éves, úgyhogy döntöttem: blogunk ennyivel tartozik neki. Százezer információ kimaradt, tízmillió kiegészítés is jogos lenne. Aki úgy érzi, a kommenteknél hozzájárulhat a poszt tartalmasabbá tételéhez; Chuck biztosan hálás lesz neki.
